11.fejezet

Szia kedves mindenki :)

Hát íme a friss előre kérek mindenkit, hogy ha van rá mód akkor ne nagyon akarjatok megölni :)
Kicsit erős lett a függővég (gonoszan felkacag) Azért remélem, hogy tetszeni fog elég hosszú lett és csak remélni tudom, hogy nem alszotok be a közepén :$
Millió csók és tudjátok legyetek nagyon nagyon rosssszak
Andi
Ui.: Köszönöm dárga bétámnak IMÁDLAK

Rob:

Már láttam magam előtt, hogy most robbanni fog az a bizonyos bomba, és nem is tévedtem.

- Hogy a picsába képzeled, hogy csak úgy ukmukfukk bejelentesz ilyet úgy, hogy előtte nem beszéltük meg?! Mégis ki a fasznak képzeled te magad? Lejáratsz az egész világ előtt! – ordította magából kikelve szinte önkívületig spirázva magát tök felesleges.

Én már döntöttem és nagyon magasról teszek rá, hogy neki milyen elképzelései vannak ezzel kapcsolatban.

- Nyugi már! – szóltam rá kicsit erélyesebben. Valahogy tőle tűrtem a legkevésbé a hisztiket. Pedig két nővérem van, akik szintén gyakran alkalmazták ellenem ezt a féle kínzást. Ők mégsem idegesítettek fele ennyire sem. – Nem hallottad mit mondtam Kate-nek? Te szakítasz velem, mert nem vagyok neked megfelelő férfi. És nem értem, mit kéne ezen megbeszélnünk. – Úgy gondoltam, elég ennyi magyarázat, így felálltam és mentem volna vissza dolgozni, de ő persze elállta az utamat.

- Két napja még nem ezt mondtad, amikor bennem voltál. – Kajánul elmosolyodott.

Mondtam én, hogy egy gonosz manó. A feje is erre enged következtetni. Ilyen gonosz fejet nem tud vágni egy normál emberi lény, az tuti. Az meg a másik, hogy szinte biztos voltam benne, hogy elő fog hozakodni ezzel. Legjobb lesz, ha felvilágosítom, mielőtt túl sokat gondolna bele a dologba. Bár lehet, hogy már elkéstem vele.

- Két dolgot mondanék ezzel kapcsolatban, és bár nagyon remélem, hogy tényleg megsértelek, a tiszta igazat mondom. Egy! Olyan részeg voltam, hogy ebben az állapotban talán még Yodát is megdugtam volna. Kettő! Kurvára nem emlékszem semmire! Szóval nem alakítottál maradandót.

Tudtam, hogy elvetettem a sulykot, mikor ilyen nyíltan közöltem vele az igazat. Nem nagyon érdekelt. Reméltem, most kicsit visszább vesz az arcából. Simán arrébb toltam, és kiléptem a lakókocsiból. Még hallottam, hogy valami csörögve tört ripityára, nagy valószínűséggel az én dolgaim közül. Mosolyogtam magamban, és reméltem, hogy most már leszáll rólam.

A nap további része meglehetősen nyugodtan telt. Leszámítva Kell, Ashley és kicsi Tay szervezkedését meg feltételezéseit, hogy milyen lehet Kris. A munka lassan a végéhez közeledett (hál’ Istennek), és ezzel az is elérhető közelségbe került, hogy láthassam álmaim nőjét. Valamiféle megmagyarázhatatlan idegesség kerített a hatalmába, amit nem tudtam mivel magyarázni.

Kicsit szervezkedtem is, és közöltem Tayjel, hogy ma elviszem a Ferrarit, úgyhogy a többieket ő fuvarozza majd. Kettesben akartam lenni vele az autóban, és nem holmi ismerkedős beszélgetésbe elegyedni. Valahol a szívem mélyén persze reméltem, hogy bejön neki egy nem átlagos kocsi megjelenése, de azzal is tisztában voltam, hogy nem az a fajta üres fejű cicababa, akiket ezzel meg lehet venni.

Igen, ezt tudtam, és azt is, hogy nem is lennék annyira oda érte, ha ilyen lenne. Pont az tetszik benne, hogy nem megjátszós, nem azzal kérkedik, hogy neki van a legszebb teste (pedig ez még igaz is lenne). Különben is, kifejezetten rühellem, ha valaki úgy próbál szexinek tűnni, hogy mutogatja a bájait. Számomra meglehetősen igénytelen módja a pasizásnak, bár a célnak megfelelnek, és egy-két órát el is töltöttem velük az ágyban. Ő viszont elég volt, hogy rám nézzen, és a természetes bája két perc alatt megbabonázott.

Lehet, hogy túlzás ez a flancos kocsi? Mindenesetre az öltözékem ellensúlyozza az autó színvonalát. Egy farmer, póló, tornacsuka variáció megteszi. Valószínű olvasta rólam, hogy nem vagyok az az öltönyös fószer. Így érzem jól magam, és nem kell eljátszanom előtte a kurva híres vagyok, és kinyílnak előttem az a becsukott ajtók is című melodrámát.

Na jó, elég a szarakodásból. Még lepacsiztam a többiekkel, és a lakókocsihoz rendelt virággal a kezemben indultam el a szürke autóhoz. Mögöttem jöttek, és én minden megtett perccel egyre jobban paráztam.

Mi a fasz van velem??? – ordította a bensőm. Ennyire még soha nem volt lámpalázam. Akkor most mi ez a gyomorgörcs? Próbáltam legyőzni, és arra koncentrálni, hogy éjjel már nála folytatjuk, amit reggel elkezdtünk. Már alig vártam. Ettől a gondolattól azért egy picit megnyugodtam, de a rossz előérzet, vagy mi, nem múlt el teljesen.

És végre valahára megérkeztem hozzá.

A szívem ki akart szakadni a testemből, és mintha a torkomban is dobogott volna. A gyomrom most másképpen is görcsbe rándult, és majd megőrültem, hogy rohanvást induljak az ajtóig, hogy azt betörve csókoljam őt addig, míg csak el nem fogy az összes oxigén a tüdőnkből.

Olyan szintű erőfeszítéseket tettem azért, hogy ne így cselekedjek, hogy kész csoda volt, hogy meg bírtam várni a kollegáimat, és Tay mellém érkezését. Végül valahogy, magam sem tudom, hogyan, de sikerült, és együtt lépkedtünk a házig.

Én szamár mentem elől. Izzadt a tenyerem, és nem csillapodott a szívverésem sem. Ilyen tüneteket nem a nők szoktak produkálni? Nem tudom, de valahogy most nem is érdekelt, hiszen ott voltam, ahová egész nap vágytam.

Határozottan bekopogtam, és alig pár másodperc múlva a naplemente félhomályában kivilágosodott minden. Fény öntötte el az egész világot. Komolyan, mint a már kész filmekben, mikor meglátja a férfi az angyalt, aki neki lett rendeltetve. Megbabonázva néztem őt. Csodás volt. Az egész lényből sugárzott a kellem és a természetes báj. A mosolya, ami nemcsak formás ajkaira, de a szépséges szemeire is ráégett, még sokkal jobban megbabonázott.

Csak álltunk ott, és néztük egymást, ki tudja, mióta. Ő is azt közölte némán a tekintetével, hogy hasonlóan érez, mint én. De nem akartam elbizakodott lenni.

Egyszer csak elkezdtünk érzékelni a külvilágot, ami egy sikító lány formájában érkezett. Az ismeretlen csajszi nem tartozott a visszafogott rajongókhoz. Legalábbis első ránézésre. Kapkodta köztünk a tekintetét és a vigyora szinte odafagyott az arcára. Úgy tűnt, mintha kicsi Tayen tovább maradt volna a szeme. És mintha mélázva nézte volna őt. Aranyos volt a zavara. A mi szótlanságunk viszont elég kellemetlen már.

Csak álltunk ott, én virággal a kezemben. Végül az ismeretlen bökte meg Kris karját. Gondolom jelzett, hogy ez így egyre cikibb, és hogy csináljon végre valamit.

Kris kedvesen rámosolygott majd rám nézett.

- Rob! Szeretném bemutatni a barátnőmet, Nicolt – mondta, majd a kezét felém tartva fordult a barátnőjéhez – Nicy, szeretném bemutatni neked Robert Pattinsont.

Vigyorogva, és tök lazán nyújtotta a kezét. Mintha az iménti kis közjáték nem is létezett volna. Mintha a postásnak mutatkozna be. Az első benyomásom róla, hogy kedves, és egy kicsit dilis ez a lány, de még az elviselhető kategóriából. Most már szinte nem is érdekelte, hogy kik vagyunk. Természetesen, szinte hidegen kezdett el kommunikálni.

- Szia, Rob! Örülök, hogy megismerhetlek. Sok jót hallottam rólad. – Kris a könyöke egy részét beépítette Nicol bordái közé, mire a lány fájdalmasan jajdult egyet. – Persze nem ettől a terminátortól, hanem a sajtóból – hazudta kedvesen. Mind tudtuk, hogy ez nem így van, de rendes dolog volt tőle, hogy menteni akarja a „terminátort”. Ilyen jelző még a legkreatívabb álmaimban sem jutna eszembe róla. Inkább mondanám az ellenkezőjét. De mindegy is. Ez most nem számít.

- Szia, Nicol, én is örülök, hogy megismerhetlek. És akkor megragadnám az alkalmat, hogy bemutassam nektek a csapat egy részét. Mindenki, ő itt Kris és Nicol. Kris, Nicol, ők itt Ashley, Kellan, és kis Tay. Nicol, ő pedig – mutatta a testőrre – Taylor a testőröm, őt talán kevésbé ismered.

Mindenki mindenkivel kezet fogott, aztán Kris beinvitált a házba.

- Ki mit iszik? – kérdezte kedvesen életem nője. És már jöttek is a felsorolások: volt ott kávé, pia, üdítő. Én meg úgy gondoltam, hogy segédkezet nyújtok neki, és elvonultunk a konyhába. A virág még mindig ott lógott a kezemben. Kris megfordult, ahogy beértünk a félig zárt helyiségbe és a szemembe nézett, majd le a kezemre, amiben ott hervadozott egy szál Liliom.

- Ez a tied! – nyújtottam át neki. Elvette. A kezünk összeért. Millió szikra pattogott a bőrünk között. Én esküszöm, hogy láttam is a kis fénynyalábokat. A szívem őrült iramban száguldozott, és már nem bírtam tovább a csókja nélkül. Eszement módon szomjaztam azt.

Azonnal elfelejtettem, hogy alig pár méterre tőlünk egy egész csapatnyi fiatal várja a buli elkezdését, és nem mellesleg az igényelt italokat. Nem érdekelt, csak és kizárólagos joggal ez az angyal a karomban. A nyelve érzéki táncba kezdett az enyémmel, amire a testem szinte azonnal reagált is. Valahol a tudatom peremén érzékeltem, hogy kiejtette a kezéből a virágot. Nem érdekelt, tudtam, hogy örömmel fogadja, mindössze ugyanolyan hatással vagyok rá, mint ő rám.

Imádtam őt csókolni, de kezünk sem bírt magával. Szinte mindenütt simogattuk egymást. Már ott tartottam, hogy a többiekre fittyet hányva fölrakom a konyha pultjára, miután kihámoztam a farmerjából, de mikor a pólója alá nyúlva megtapintottam lapos hasa bőrét, zihálva szakadt ki a karomból.

- Ne kezdd el, ha nem lesz folytatás – nézett rám vággyal teli szemekkel. Már hogy a francba ne lenne folytatás! Sőt, ha kívánná, még a többieket is előre küldeném, hadd mulatozzanak, míg mi egymást élvezzük.

- Lehet folytatás. Egy perc és jövök. – Elléptem tőle, hogy megvalósítsam a tervemet, és elküldjem őket bárhová, de utánam nyúlt, és hátulról átölelt. A hasamra tette a kezét, és puha ujjaival lassan elkezdett körözni rajta. Nekem meg már amúgy is feszült a nadrágom egy bizonyos testtájam környékén, de ettől az érintéstől most még fájdalmasabban lüktetett.

- Ugye, nem akarod megsérteni a barátaidat? – kérdezte úgy, hogy mindketten tudtuk, hogy de, nagyon is ezt akarom. Illetve ez csak ok-okozat, hiszen őt akarom, most és azonnal, ez volt az okozat, az ok, amiért nem lehet ebben a pillanatban az enyém, az pedig a kint lévő „tömeg” rovására írandó. Szóval szépen elintézem, hogy az okok húzzanak el a picsába, és ne zavarják meg a lehetséges együttlétünket.

- Ami azt illeti, de, nagyon szívesen megbántanám őket. – Megfordultam, így most én húztam közel őt magamhoz, és elkezdtem csókolgatni a nyakát. Egyre jobban zihált, és már egy halk nyöszörgésszerűt is sikerült kipréselnem belőle. Ha így folytatom, akkor hamarosan megtörik az ellenállása. Alig bírt megszólalni, és a hangja rekedt visszafogottságot tükrözött.

- Esküszöm, hogy az első adandó alkalommal lelépünk, és akkor… – csuklott el a hangja – senkit sem bántunk meg, és aztán itt folytatjuk. – A tenyere erőtlenül a mellkasomon hevert. Fikarcnyit sem éreztem, hogy szándékában állna eltolni magától, de be kellett látnom, hogy van fantázia abban, amit mond. Egy utolsó pillekönnyű csók után elváltam édes bőrétől.

- Rendben, de ezt még behajtom rajtad! - súgtam neki egy mosollyal karöltve.

Viszonozta a gesztusomat és megint megbűvölt. Ez a nő kikészít. Elég egy mosoly, vagy egy vágytól izzó tekintet, és megöl, vagy éppen feltámaszt. Soha nem érzett szépséggel áraszt el. Kis gonosz boszorka, aki ugyanígy szirén is, és mindez démoni szépséggel fűszerezve.

Azon kezdtem agyalni, hogy hogyan lehet valaki egyszerre angyali teremtmény, és pokolból érkezett démon? Arra hivatott ez a törékeny lány, hogy boldoggá tegyen? Vagy arra, hogy széttörje a lelkem? Fogalmam sincs, de ebben a pillanatban nem is érdekelt. Még egy utolsó szájra puszi gyorsan, és mégis finoman, és már hajolt is le a földön heverő virágért. Sajnálkozva nézte azt a növényt. Mintha némán a megbocsájtásáért esedezne. Végül rám nézett.

- Köszönöm ez gyönyörű virágot! – Újabb mosolyt zsebeltem be. – Meg a többit is, amit ma kaptam. – Most már a szeme is csillogott. Én meg bambán, mint egy hülyegyerek belefeledkeztem, és nem találtam a hangomat. Mit is mondott? Ja, virág.

- Nincs mit. Ez alap. Virágot a virágnak, meg ilyesmi, hiszen tudod. – A plafonra emelte a szemét, de azért továbbra is jókedve volt. A liliomot a konyha asztalára helyezett vázába tette, ott volt mellette a többi is. Gyönyörű színekkel, és csodás Kris-illattal örvendeztetett. Beleillett a konyha világos bézs és barna kontrasztjába.

Pár perc alatt elkészítettük az összes kívánt italt, és már mentünk is ki a többiekhez.

Nicol és kis Tay nagyon jól elvoltak, éppen egy fotóról beszélgettek, amit mindenképpen alá kell majd írnunk neki.

- A többiek hogyhogy nem jöttek veletek? – kérdezte tőle végül Nicol.

- Hát, tudod, Niki és Jackson mostanában elég sokat vannak együtt. Emmát meg mindenki nagy ívben kerüli. Főleg ma. – Tudtam, hogy megint túl sokat kotyog ki, mint ahogy most is.

- Miért? – kérdezte álmaim nője a barátnőjével egyszerre. Kris rám nézett, Nicol meg az árulóra.

- Hát, gondolom, azt tudjátok, hogy ők Robbal igazából nincsenek is együtt, csak a sajtó meg bla bla miatt kellett az egész Love Story. Ja, és Kellel meg elméleteket szőttünk, hogy miért pont most dobta – a szónál felemelte e kezét és kis macskakörmöket rajzolt a levegőbe –, hiszen eddig is hárpia volt. – Jelentőségteljesen nézett Krisre, és még mielőtt bele szólhattam volna, már ki is nyögte: – De szerintünk miattad – mutatott szerelmemre. A hirtelen csend, ami a szobára telepedett, szinte idegőrlő volt.

- Persze, ezt csak mi gondoljuk így – vigyorgott rám. Én meg egy ezt még megbánod te kis pöcs nézéssel próbáltam beelőlegezni, hogy hamarosan felnégyelem.

- Mi lenne, ha indulnánk? – kérdeztem a többiektől.

Nem akartam Krisre nézni, de olyan erővel éreztem, hogy engem fürkész, hogy képtelenségnek tűnt nem viszonozni a pillantását. Hihetetlenséggel megspékelt döbbenetet olvastam le az arcáról. Könnyfátyolos lett a szeme. Nekem meg már a jól ismert, és mégis furcsa, gyomromat összerántó érzés kúszott fel egészen a nyakamba. Szinte fojtogatott. Nem akartam őt így látni. Már léptem volna oda hozzá, hogy átöleljem, de elfordult.

- Egy perc és jövök, fölkapok valamit. – közölte, de a hangja elárulta őt. Alig bírta kimondani ezt a pár szót is.

A visszatartott sírás ott égett a levegőben. A lépcsőfordulóig követtem a szememmel. Gyilkos pillantással fordultam vissza a többiekhez. A lányok automatikusan álltak fel, és indultak utána. Én akartam, de beelőztek. Gondolom, amolyan csajos dumálás következik. Vagy nem tudom, de hogy Tayt kinyírom, az tuti. Már éppen elindultam volna felé, hogy a terv tettig fajuljon, mikor fentről trappolást hallottam.

Egy pillanatig gondoltam csupán, hogy a csajok jöttek vissza, de akkor rájöttem, hogy a ház három másik lakójáról megfeledkeztem. És már jött is felém farkát csóválva a haverom, Oz. A másik két kutya feszült és fenséges tartással lépdelt lefelé. Reméltem, hogy most nem lesznek már olyan dühösek, mint tegnap a kocsinál.

Testőröm is ezen az állásponton lehetett, mert most nem vette elő a pisztolyát, bár a kezét az övéhez közel tartotta.

- Azt a kurva! Mekkora dög! – lepődött meg Kellan egy pillanatra hátra is hőkölt a fotelban. Nem csodálom, hogy kicsit betojt.

- Ha nem akarod, hogy Kris kiherélve gyilkoljon me,g és utána exhumáljon, akkor ne beszélj így a családjáról – röhögött Tay. A másik kettő meg döbbent szemekkel nézegette hol a két hatalmas kutyát, hol pedig a testőrömet.

- Mi van? Hé, hé, Rob! Szólj ezekre, hogy ne közelítsenek. – Vicces volt nézni, ahogy ez a benga parázik. Még lehet, hogy röhögtem is volna rajta, ha nem idegesít föl kicsi Tay. Gondoltam, kicsit megtréfálom őket.

- Lily, Jack, szedjétek szét azt az áruló faszfejt! – mutattam az említettre, aki meg egyből lesápadt. Még kreol bőre alatt is látszott, hogy mindjárt infarktust kap.

Olyan lazán simogattam Ozt, hogy simán bevették, jóban vagyok a többi ebbel is. Hát, tévedtek. Kis Tay viszont felugrott a díványra, guggoló pózban próbált a kutyáktól a legmesszebbre araszolni. Nem sok sikerrel. A két állat persze ügyet sem vetett rám, de gondolom, fel akarták mérni, hogy kik jöttek már megint az ő otthonukba, ezért mintha mégis szót fogadnának, indultak el feléjük. Tayen kívül mind a kettő halálra rémült képpel nézett hol rám, hol a kutyikra.

- Rob, fogd vissza ezeket a lovakat! – szólt rám vékonyka hangon Kellan. És már én sem bírtam ki.

Olyan harsány nevetésbe kezdtem, hogy félő volt, rám vetik magukat Kris állatai. Nem így történt, de ennyi idő elteltével már a lányok is megjelentek a lépcső aljában.

Felhúzott szemöldökkel nézték, hogy mit csinál az a két elmebeteg a fotelban.

- Mi a nevetés oka? – kérdezte Ashley, miközben elment Jack mellett, aki majdnem a mellégi ért, és simán megsimogatta a fejét. A kutya meg mintha ezer éve ismerné dörgölőzött bele a simításba. Négy áll koppant egyszerre a padlón. Mégpedig a négy fiúé, beleértve engem is. És most már a csajok röhögtek megnyúlt képünk láttán.

- Rob ránk uszította a kutyáidat! – panaszolt be megint kis Tay.

- Mert mindig eljár a szád – mondtam neki. – Most legalább megtanulod, hogy néha kussolnod kéne – közöltem vele halál nyugodtan, és még egy utolsót paskoltam Oz fején, és oda léptem volna Krishez. Persze a másik két ellenség, akik most kivételesen nem a kollegáim voltak, hanem kutyák, ezt nem néztek jó szemmel. Mind a kettő vicsorogva méregetett.

- Látom, téged sem bírnak – röhögött most már nagypofájúan Kellan.

- Csak egy pasit viselnek el Kris körül – közölte Nicol lazán.

Elhúzta a száját. Vagyis ő nem csípi azt az egy pasit. Én sem. Bár nem ismerem, előjáróban is utálom, mint a bűnömet.

Lehajolt Lilyhez, és elkezdte dögönyözni. Még egy puszit is nyomott a pofájára. Mi meg megint vakarhattuk a földről a képünk egy részét. Szóval a pasikat utálják. Vajon miért? Ez még ki fogom szedni szerelmemből.

- Mi lenne, ha indulnánk? – kérdezte Kris.

Szemmel láthatóan zavarban volt. Mintegy a házigazdára hallgatva mindenki álló pozíciót öltött, és ahogy egyesével lépdeltek ki, mind hátra köszöntek a kutyiknak. Mintha legalábbis a szülőktől köszönnének egy elkért lány elvonulása után.

Mi ketten maradtunk, és én még szerettem volna valamit kérdezni tőle. Magamhoz húztam, és miközben a hátát simogattam, adtam egy-egy csókot a szemeire.

- Minden oké? – kérdeztem tőle.

- Hát… aha. – Nem győzött meg, egyáltalán nem, és ezt tudta is.

Nem akartam tovább forszírozni a témát, vagy legalábbis nem most, így rábólintottam, és mi is elindultunk ki az ajtón.

Azon agyaltam, hogy meg merjem-e fogni a kezét, míg nem érünk oda a kocsihoz, és egyszer felé is nyúltam, de végül meggondoltam magam. Nem tudom, miért nem mertem egy ilyen alapvető gesztust tenni. Valahogy féltem a visszautasítástól, vagy nem is tudom. Ilyen hülyeséget… egy kézfogást ne engedne, mikor tegnap és ma reggel is az ágyában hancúroztunk? Mégsem mertem.

Míg elmélkedtem, oda is értünk a kocsihoz, ő meg csak nézte a többieket, hogy beszállnak az én autóm mögött parkoló kocsiba és integetnek.

- Mi nem velük megyünk? – kérdezte értetlenül.

- Nem, szépségem, mi kettesben megyünk – kacsintottam rá. – Különben hogyan tudnánk megszökni tőlük, és egyéként meg be sem férnénk ennyien.

- Ó, értem – sóhajtott hatalmasat miközben én kitártam előtte a kocsi ajtaját. És megint megdöbbentett. Nem szólt semmit, csak rám nézett és elégedettségét egy apró fejbiccentéssel közölte. Olyan elegáns tartással fűszerezve, hogy azt hittem rosszul látok.

Megdöbbentett már megint. Néha úgy káromkodik, mint a kocsis máskor meg egy arisztokrata is megirigyelhetné eleganciáját. Csak arra tudtam gondolni, hogy a neveltetéséből sugárzik ez. A szleng meg jött magától, mint ahogy nekünk is hozzátartozott az életünkhöz, hogy néha trágárak és vulgárisak legyünk. Bár kétség sem fér hozzá, hogy nem szép dolog, azért rendszeresen alkalmazzuk, főleg baráti körben.

Gyorsan behuppantam mellé, és már indultunk is a bár felé. Az út alatt nem sokat beszéltünk, inkább csak általánosságokat, mint például mi volt a munkában, vagy hogyan telt a napunk.

Egy dolog azonban még ott lógott a levegőben, és kíváncsi voltam, mikor teszi fel az öt pontos kérdést. Már megérkeztünk, de parkoló helyet kerestünk, mikor előrukkolt vele.

- Igaz, amit Taylor mondott? – Nem nézett rám. Lehajtotta a fejét, és már megint nem értettem. Tudtam, mire gondol, és úgy gondoltam, hogy megérdemli, hogy az igazat mondjam neki.

- Félig-meddig igen, igazat mondott. – Rám kapta a fejét, de a szeme csak döbbenetet láttatott engedni.

- Ezt nem értem.

- Hát, elkövettem egy-két hibát és lehet, hogy nem értette meg kellőképpen, hová is sorolom őt az életemben, így kicsit drasztikusabb lépéseket kellett használnom, hogy tudja, semmilyen köze nincs az életemhez. A másik pedig az, hogy ez – mutattam kettőnkre – napvilágra kerül, akkor nem akarom, hogy neked kellemetlen szituként kelljen kezelned.

- És tulajdonképpen mi is ez? – ő is ugyan úgy mutogatta az ujját kettőnk között.

- Előbb-utóbb kiderül, nem? – mosolyogtam rá.

Azt már csak nem egy kocsiban fogom neki bevallani, hogy totál beleestem. Visszamosolygott, és most nem várta meg, hogy kinyissam neki a kocsi ajtaját. Kiszállt és elindult a többiek felé, akik pár hellyel arrébb találtak üres parkolót.

Én követtem őt, mint a hűséges kutyái, és nagyot nyelve vettem tudomásul, hogy a farmer tökéletesen álla fenekén, a fehér felső alatt meg nincs rajta melltartó. Csak remélni mertem, hogy nem tart sokáig itt a buli. Inkább kettesben tölteném vele az időt, vagy inkább benne? Hát, azt hiszem, mindkettő igaz lenne. Mert bár nemcsak ez az eszméletlen vágy dominál, amit érzek iránta, azért ez sem elhanyagolható.

Együtt mentünk a bejárat felé. A lányok elől, mi mögöttük.

Alig bírtam levenni a szemem Kris formás fenekéről. A tudat, hogy mit takar, hát, enyhén szólva is feszítő érzéseket keltett bennem a farmerem ágyéka táján. És végre beléptünk a nyitott tetejű, hatalmas helyiségbe.

Azért vártam már ezt a pillanatot, mert reméltem, hogy a félhomályban nem fogok állandó kényszert érezni, hogy bután bámuljam csodás testét. Ők hárman célirányosan megindultak a pult felé, és mi továbbra is követtük őket.

Míg el nem értük a célunkat, Kris oda-oda köszönt egy-egy embernek, és irigykedve néztem, hogy milyen kedvesen mosolyog rájuk. Azzal vigasztaltam magam, hogy ha eddig nem történt semmi, akkor biztos nem jött be neki senki. Ezzel a gondolattal már vidámabban követtem, közben néha a fiúkra néztem. Kicsi Tay nem nagyon vette le a szemét Nicolról. Hasonló szemekkel vizslatta ő is, mint én Krist. A lányok előttünk nevetgéltek, és mutogattak valaki felé, akit eddig én még nem láttam, de nagyon nyújtogattam a nyakam, mikor utolért az átok hírnevem.

- Úristen! Nem hiszem el, hogy itt vagy! Jézusom, pont most, és pont itt! – Már fordultam volna, hogy aláírjam a csaj elém tolt cetliét, mikor láttam, hogy szerencsésen megúsztam, és nem engem vettek észre. Kellan volt a „szerencsés” autogramosztogató.

Ügyesen elslisszoltam mellettük, hogy kövessem Krist. Reméltem, a nap további része is ilyen szerencsés lesz.

A reményem viszont pár másodperc múlva szertefoszlott.

Egy pasi közelített felénk vigyorogva. Szívesen letöröltem volna a képéről. Amikor megláttam, hogy életem jelenlegi fénye kitárt karokkal közelít felé, azt hittem, hogy földbe gyökerezik a lábam.

Ki ez?? – villogott a fejemben a vörös fény, mintegy figyelmeztetésképpen. Odaértünk hozzá, és ekkor jött a következő sokk. Olyan természetesen simultak egymás karjába, mintha ezt nap, mint nap csinálnák.

A zöldszemű szörnyeteg egyből életre kelt.

Soha nem érzett féltékenység járt át.

A pasi, bár nyálasnak tűnt, de férfi szemmel is megfelelt a nők kritériumainak. És az én nőmet ölelgeti… és… mi van??? Még puszilgatja is! A kezem ösztönösen rándult egyet, és ökölbe szorul. Hú, de szívesen vertem volna ki a fogsorát a nyálas szájából! Muszáj volt tennem valamit, ezt azért már mégsem hagyhatom.

Mikor mellé léptem, éppen abban a pillanatban engedte el kedvesem, és lépett oda Nikolhoz, akit még véletlenül sem így üdvözölt. Kris legjobb barátnője egy halvány sziát, és egy erőltetett mosolyt kapott. Bezzeg az én szerelememet fogdosta, meg csókolgatta!

Ashley következett a sorban, de én már ott álltam mintegy őrként Kris mellett. Ash kezet nyújtott neki, és odahajolt két pusziért.

Hát mi van a nőkkel? De most komolyan, miért kell minden pasit csókolgatni? Ez valami betegség? Simán elég lenne egy odalökött szia, meg ha nagyon muszáj, akkor egy kézfogás. Főleg ha Krisről van szó.

Végül már nem bírtam tovább, és Krist átölelve akartam a tudtára adni, hogy ez a csaj kihez tartozik. Remélem ért ebből.

-Ó, Gabe! Hat mutassam be neked Robert Pattinsont. – Kicsit megnyugtatott a tudat, hogy ő is átölelt. Így mintegy kinyilvánította, hogy én ki vagyok neki.

Gabe? Róla beszélt már a könyvtárban és akkor sem tetszett, ahogy őt emlegette. Akkor azt mondta, hogy csak barátok. Hát, szerény véleményem szerint túl közeli ez a nagy barátság.

A pasi elhúzta a száját, szemmel láthatóan nem nagyon kedvelt. Én sem őt, szóval egálban vagyunk. Azért mégis úgy gondoltam, hogy mivel Kris ismerőse, nem leszek tapló, és én nyújtottam felé a kezem. Gondoltam, meglátjuk mi lesz még ebből. Ez a Gabe ránézett Krisre, felhúzott szemöldökkel, és csak utána fogadta el a felé nyújtott jobbomat.

Gondoltam, hadd tudja csak, hogy hol a helye, és a kelleténél sokkal erősebben szorítottam meg a kezét. Első körben meglepődött, és nekem már ez elég is lett volna, de ő, mint aki elfogadja a kihívást, szorított ugyanolyat a kezemen.

Ó, értem, hát akkor így állunk. Rávigyorogtam, hogy lássa, igen elfogadom, és lássuk, hogy ki fog győzni a Kris szívéért vívott harcunkban. A kis közjátékot senki nem vette észre, és abban a pillanatban, ahogy elengedtük egymás kezét (egyszerre), megjelentek a többiek is.

Kellan Ashley oldalára állt, Kicsi Tay meg Nicol mellé és átölelte a derekát.

- Többiek, ő itt Gabe, a legjobb fiú barátom – mutatta be Kris nekik is a pojácát. Mind rám néztek, hogy én miként kezelem ezt, de én csak vigyorogtam, mint a tejbe tök. Már alig vártam, hogy kettesben maradjak ezzel a pöccsel, és felvilágosítsam, hányadán is állunk. Kris, úgy tűnt, észre sem vett semmit, mert folytatta tovább. – Kellan és Taylor a filmből, és ő meg a másik Taylor Rob testőre – mutatott mindenkire egyesével.

- Testőr? – kérdezte Tayre nézve, aztán gunyorosan felém fordult tisztán látszott, hogy kóstolgatni akar. Végigmért, felmérve, hogy ha fifti-fiftibe nyomnák, akkor elbírna e velem. – Azt hittem, a vámpírok meg tudják védeni magukat – próbált jópofizni, de én átláttam rajta.

- Ami azt illeti meg tudják – álltam fel a kihívásnak. Taynek sem tetszett a pasi, és engem nézett, hogy avatkozzon-e közbe, de intettem neki, hogy ne szóljon bele.

- Tudod, Gabe… – kezdte testőröm nem túl kedvesen. – Ha ötven mindenre elszánt lány támad az emberre, akik nem riadnak vissza semmitől, akkor jól jön, ha van ott valaki, akinél fegyver van –húzta el az ingjét. Tudtam, hogy burkolt figyelmeztetés volt, és úgy tűnt, hogy a kis barátunk is ezen az állásponton lehetett, mert elismerően méregette Tayt. Rám viszont még mindig ugyan olyan undorral nézett, mint az első pillanatban.

- Mi lenne, ha ez egy nyugodt boxban folytatnánk? – kérdezte Kris. Lehetséges, hogy neki nem tűnt fel, hogy a haverja milyen képpel néz rám? Nem hiszem.

- Gyertek, az állandó helyedet tartottam fent nektek. – Az utolsó szót olyan negédesen ejtette ki, hogy nem sok hiányzott már, hogy nekiugorjak.

Kellan intett, hogy ne tegyem. Meglepett! Általában ő van benne leginkább egy jó kis verekedéssel fűszerezett balhéban. Na, majd kiderítem, mi ez a nagy védelmezési ösztön.

Megérkeztünk egy nagyobb fotelekkel körülölelt asztalhoz, és mindenki kényelembe helyezte magát. Kris és én belül ültünk, míg Tay kifejezetten kívül akart ülni. Azt mondta, lehívta ide Kate-et is, és ha már közeledik, akkor kimegy érte, de nem akar mindenkin átgázolni. Én viszont nem szándékoztam tapodtat sem mozdulni innen, csak és kizárólag Krisszel.

- Mit hozhatok nektek? – kérdezte a legújabb „barátom”.

Szóval ő a munkatársa is. Hát, mondhatnám, hogy örülök, de hatalmasat hazudnék. Kris és Nicol egyszerre mondták a varázsszavakat.

- Tequila. – A többiek elégedetten vigyorogtak, és ők is azt itták. Én egy sört kértem (alkoholmenteset), nem mintha olyan kurvára megtartóztatnám magam az alkoholtól, de ma még vezetni akartam, és ha lehet, akkor minél hamarabb, így nem állt szándékomban lerészegedve tenni ezt. Most nemcsak én fogok ülni az autóban.

Tay semmit nem ivott, csak narancslevet. Ő is arra fogta, hogy ma még vezetnie kell, de én tudtam, hogy nem erről van szó. Ő soha nem iszik. Akkor sem, ha nem rám kell vigyáznia. Alig pár perc múlva már meg is érkezett az asztalra a négy üveg pia, só és citrom, majd poharak és cigis dobozok kerültek elő. És belekezdtünk a beszélgetésbe.

A lányok olyan szinten tudtak már inni, hogy öröm volt nézni. A fiúkat rendesen lehagyták. Kris is kezdett kicsit többet nevetgélni, és néha ülve mozgott is a zene ritmusára. Gabriel persze egyre gyakrabban nézegetett felénk. Nicol meg kicsi Tay is jobban összebújtak, hogy hallják a másikat. Érdekes, mert egyre halkabban beszéltek, és a kezük el-eltűnt az asztal alatt.

Egyszer csak fölálltak, hogy ők most táncolni fognak. Kris reménykedve nézett rám. Szemmel láthatóan ő is ezt akarta, és én soha nem mondanék neki nemet. Szóval megfogtam a kezét, és kihúztam a táncparkettre.

Először csak szolidan mozogtunk, de az alkoholnak köszönhetően Kris minden gátlását levetkőzte, és olyan csípőmozdulatokat eszközölt, hogy majd eszemet vesztettem. Pár perc múlva már nem bírtam visszafogni magam. Hozzásimultam és együtt lejtettünk egy igen érzéki táncot.

Igazából ő sokkal többet mozgott, én csak simítottam, ahol értem, és ahol még nem éreztem annyira gátlástan viselkedésnek it mindenki szeme láttára. Egyszer csak rám nézett, mélyen a szemembe, talán több percig, csak éppen, hogy mozdított a csípőjén egyet-egyet az ágyékomnak dörgölőzve, de elvesztünk egymás tekintetében. Majd a számra pillantott, és aztán meg is lepett.

- Annyira meg szeretnélek csókolni – közölte elcsukló hangon, és vágytól kicsit rekedtesen.

- Akkor mire vársz, szépségem? – kérdeztem tőle, és a következő pillanatban már a nyelvünk lejtett izgalmas táncot.

A keze a hajamba túrt, én is az övébe, és ő beledorombolt a tenyerembe. Imádtam, ahogy ezt csinálja, annyira szenvedélyesen tudta élvezni, ahogy a hajába túrok, hogy a jó értelemben lévő hideg rázott tőle, és lüktetve üvöltött a testem érte.

De sajnos ez is véget ért, szükségünk volt oxigénre, így nem falhattam örökké formás ajkait. Aztán megérkeztek a többiek is, és már mi sem összebújva lejtettünk, hanem mind egy csoportba tömörülve. Persze olyan közel egymáshoz, ahogy csak lehetett. Kellan és én arrébb mentünk, közel a boxunkhoz, hogy rágyújtsunk, és ez volt életem legnagyobb hibája.

Először csak néztem, ahogy Gabriel int a DJ-nek, hogy rakjon be valami mást, és ő bólintott is, a következő pillanatban már le is keverte a számot, és egy Kubai zene szólalt meg, vagy legalábbis a szövege erre engedett következtetni.

Ekkor Kris felsikkantott, már indult is Gabe felé, és húzta az emberek tömegébe.

Először nem hittem a szememnek, hol Kellant bámultam, hol Tayt, hogy tényleg jól látok-e, hol pedig a borzalmat, ami elém tárult. Egyszerre tört össze a szívem, a lelkem, és a már majdnem elképzelt boldog jövőképem Kristennel. Minden összetört.

Nem bírtam tovább nézni, ahogy ezzel a pöccsel táncol. Komolyan, már-már fizikai fájdalmat jelentett, hogy úgy vonaglanak, mintha dugnának az emberek között.

Ez lenne az a nő, akit szeretek? Komolyan ilyen hülye voltam, és beleestem egy ribancba? A vak is láthatja, hogy csak szivat. Ha nem így volna, akkor nem egy állítólagos barátra keverne olyan elánnal, amivel engem kéne a mennybe repítenie. A pasi meg lehet, hogy buzi, vagy tudja a faszom, de állandóan Tayt meg Nicolt bámulja… hát itt már mindenki megőrült?

Még egy utolsó slukk cigi, és elindultam feléjük.

Megfogtam Kris csuklóját, és kirántottam Gabriel karjaiból. Nem érdekelt, hogy túl erősen szorítom, és esetleg fáj, ahol hozzáérek, sőt, az sem, ha elesik, és úgy kell továbbvonszolnom kifelé erről az elátkozott helyről. Gyűlöltem őt ebben a pillanatban. Jobb lett volna, ha soha nem látom meg.

Igen, még a pillanatot is gyűlöltem, mikor elvesztem a világ legszebb szemében, vagy amikor csókoltam a legédesebb ajkakat. És csak vonszoltam tovább kifelé, hogy kellőképpen búcsút intsek neki.

Az autóba szinte bedobtam, és körülbelül abban a pillanatban már ültem is a kormány mögé. Soha nem láttam még ilyen tisztán semmit. Átvert! Nem is tudom, miért viszem most haza, talán csak én is szeretném őt megalázni úgy, ahogy ő is engem a barátaim előtt. Soha senki nem bánt még így velem, és pont attól a nőtől kell elszenvednem, akit imádok?

Nem volt erőm ránézni, pedig éreztem, hogy ő ezt teszi. Folyamatosan fürkész azzal a gyönyörű és átkozott szemével, amióta eljöttünk, hogy mi lehet velem. Hát, ha azt hiszi, hogy játszhat velem, akkor rohadt nagyot téved. Még egyszer utoljára megdugom, aztán elküldöm a halálba, mint a többi hozzá hasonló…

NEM!!! Nem bírtam használni rá azt a szót, amit pedig megérdemelt volna, de mégsem ment.

Az ide-út fél óra volt, most még húsz perc sem. Alighogy lefékeztem a háza előtt, kiugrottam a kocsiból, és már ugrottam is át a motorháztetőn, hogy minél hamarabb ki tudjam szedni a zárt ajtó mögül. Így is történt, és bár már nem olyan durván, de nem is gyengéden kezdtem húzni a ház felé. Látta, hogy nem vagyok eszemnél, de azért azonnal nyitotta az ajtót.

Én, mint egy dúvad rontottam be a házba, őt is magammal rántva, és egyből az ajtónak támasztottam. Csak néztem az arcát, és reméltem, hogy hamar ki tudom majd verni a fejemből ezt a félelemmel és szenvedéllyel vegyes látványt. Megrettent, látszott rajta, hogy fél, de mégis beengedett magához.

Megpróbáltam nem undorodni magamtól, de nem sikerült. Ekkor megpróbáltam csak egy kicsit szeretni, és éreztem, hogy ez az érzés átjár, tetőtől talpig. A pólója alá nyúltam, és elkezdtem lassan felhúzni. Ő, mint jó kislány fölemelte a kezét, így pár pillanat múlva már félmeztelen volt. A nadrágját szinte téptem róla, ahogy ő is az enyémet rólam. Alig egy perccel később már mind a ketten totál meztelenek voltunk.

Ekkor végignéztem rajta. Szívfájdalmasan gyönyörű volt, és a dühöm ellenére eddigi leggyengédebb énemet vettem elő, úgy borítottam be csókokkal melleit. Istenem, de finom puha, és mégis feszes. Az illata megbénította az agyamat, és már csak a gyengéd érzékiség irányított.

Csókoltam, ahol értem, míg végül már csak azt vettem észre, hogy előtte térdelek, és a lábát széttárva nyalom az édes nedveket a szemérméről. Folyamatos volt a sikolya, és kis idő múlva a remegés is, ami elemi erővel jött szinte a semmiből. Fölhúzott magához a hajamnál fogva. Amint felértem, egyből a csípőmre kulcsolta a lábát. Azonnal belésiklottam.

Csodás volt! Szűk, borzasztóan szűk és nedves. Már most utáltam a gondolatot, hogy többé nem lehetek benne, de amíg itt voltam, ki akartam élvezni. Olyan lágyan simogatott, mint még soha senki, de engem most csak a gyönyöre izgatott. Máskor annyira szerettem volna a szemébe olvadva átélni a mámor megmászását, de most nem, elfordítottam a fejem, és a nyakát csókoltam, hogy ne kelljen rá néznem.

A pillanat percnek tűnt, a perc pedig órának, és komolyan, ha megölnek sem tudom, mennyi ideig voltunk ott az ajtónak támaszkodva. Szenvedélyünk hamarosan már a tetőfokára hágott, és éreztem, itt a vég, az övé is, és az enyém is. Egyszerre másztunk föl a felhők közé, hogy ott puha pehely boruljon ránk. Gyönyörű tűzijáték cikázott át felettünk, és tudtam, hamarosan vége. Megvártam, míg csillapszik a teste remegése, addig is benne voltam, és érezhettem őket. Most utoljára.

A légzése helyreállt, így lábra állítottam, és elkezdtem fölvenni a ruháimat. Ő csak nézett értetlenül, és totál összezavarodva. Elővettem egy köteg pénzt a zsebemből, és a létező legbántóbb módon dobtam oda elé. Nem értette, miért tettem, azt sem, hogy mi ez az egész. Aztán, mint akinek kattan valami a fejében, hirtelen lesápadt. Ezzel együtt jelentek meg a könnyek a szemében. Arrébb toltam az ajtóból, és szinte nem is kellett erőt kifejtenem, magától lépett el előlem.

- Igazán nagyon jó voltál. Köszi mindent! – vágtam hozzá vigyorogva, és már indultam is a kocsihoz.

Meghaltam, és széttörtem egyszerre. Tudtam, éreztem, hogy soha még ilyen hibát nem vétettem, és mégis megtettem.

Mától vége mindennek.