9.fejezet

Sziasztok Csajszik :)


Hát itt van a 9. :) ha jellemezni kellene ezt a fejit akkor azt mondanám, a vihar előtt mindig nyugodt a tenger ;) szóval.....
Jó olvasást mindenkinek és legyetek legalább annyira rosssssszak, mint én tegnap ;) puszi
Andi

Rob:

Nem engedtem, hogy eltoljon, sőt, amilyen erősen csak tudtam, fogtam őt, és még mielőtt bármit is tehetett volna, eltartottam a számtól a telefont és megcsókoltam.

- Szívem! Ott vagy még? – halottam Emma nyávogó hangját a vonal végéről. 

Kris persze nem viszonozta a csókom, amit megértettem, és egy csöppet sem nehezteltem érte. Nem úgy a sárkányra. Ha most a közelembe van, biztos, hogy kitekerem a nyakát. Hogy merészelte egyáltalán megzavarni ezt az idilli percet azzal, hogy hívogat?

Végül kellőképen felhúzott idegállapotban még mindig az álomnőn fekve szóltam bele.

- Emma, ha még egyetlen egyszer szívemnek mersz szólítani, vagy bármilyen becenevet találsz ki – nem mintha már nem mondtam volna el neki ezt egy jó párszor, de most bekeményítek –, én esküszöm, hogy az egész világnak kitálalok arról, hogy nincs is köztünk semmi!

Kris eddig elfordított fejjel feküdt alattam, de most rám kapta a tekintetét, mintha még soha nem látott volna, úgy csodálkozott rá a szavaimra.

- Sőt, nem leszek rest, és az egész világ tudtára hozom, hogy miért is kaptad meg Bella szerepét.

- De Rob! Hiszen… – Nem hagytam, hogy folytassa. Simán a szavába vágtam.

- NEM! Mit nem bírsz fölfogni ebből a hárombetűs szóból? Felejtsd el ezt a számot, és viszlát a forgatáson! – Ezzel véget vetettem a hívásnak, majd ledobtam a készüléket a földre. Az sem érdekelt volna, ha ripityára törik, hiszen Kris még mindig hatalmasra nyitott szemekkel nézett rám, és igazából rájöttem, hogy megint elrontottam.

Elég durván beszéltem Emmával, aki ugyan megszokta a nyers, olykor durva stílusom, de ezt Kris nem tudja, és mi van, ha most azon fog kiakadni, hogy hogyan beszélek egy nőnemű lénnyel?

- Hidd el, soha nem beszélek így egy nővel sem, de ő kikészít – magyaráztam, mire újra rám csodálkozott. – Na jó. Már jó ideje többet akar tőlem szimpla munkakapcsolatnál, és ezt többször is tudtomra adta, de engem a minimum szintjén sem mozgat meg.

Éreztem, hogy a tisztesség kedvéért el kéne mondanom neki, hogy egy nagyon-nagyon részeg pillanatban, amire mellesleg nem is emlékszem, megdugtam, de előbb egy kicsit meg kellene, hogy ismerjen, hogy tudja, mennyire jelentéktelen számomra ez a cafka, és akkor később még mindig meggyónhatom neki gyarlóságom.

- Ti tényleg nem vagytok együtt? – kérdezte az eddigi elképedései megemésztése után.

- Nem, mi tényleg nem vagyunk együtt. – Direkt használtam az ő szavait, hátha úgy végre elhiszi, mert hiába is mondtam volna, hogy nem a barátnőm, mennyasszonyom, sem senkim, úgysem hitte volna el. – Hiszen mondtam, hogy az egész csak mese.

Bevetettem a kiskutyaszemű, szexi mosolyú Robot. Muszáj, hogy higgyen nekem, és reményeim szerint ezek a kis plusz csábítási elemek segítenek. El kell, hogy érjem a célom, ami nem más, minthogy együtt legyünk, és totál szerelmes legyen belém.

Úgy tűnt, hogy be is vált a tervem egy kis része, mert megajándékozott az évszázad legszebb mosolyával. Totál elbűvölt megint. Annyira gyönyörű volt, hogy a szívem ki akart szakadni a testemből, és arra ösztönzött, hogy viszonozzam. Beleolvadtam a tekintetébe, ami szintén örömöt sugárzott felém. Hogyan tud ennyire őszintén mosolyogni egy szempár? És hogyan tud a szívem még ennél is jobban dübörögni? Nem tudom, mert nincsenek épeszű elméletek erre az érzésre. Mindössze annyi bizonyos, hogy imádom őt és, hogy a testem (ami mellesleg még mindig benne volt) reagált a szívem megnyilvánulására, és újult erővel keményedett meg a szűk helyen.

Az órára pillantottam, ami kicsit le is lombozott, hiszen ezáltal tudatosult, hogy csak egy órám maradt, mielőtt el kell indulnom dolgozni, ez az időegység viszont kevésnek bizonyult, hogy maradéktalanul kiélvezzem őt.

Követte a pillantásomat és hatalmasat sóhajtott.

- Mikor kell indulnod? – kérdezte, miközben halkan nyögött, ahogy elkezdtem ismét mozogni benne.

- Még van egy teljes órám – súgtam neki két csók között, amit a nyakára leheltem, élvezettel hallgattam, ahogy elakad a lélegzete, és nyöszörög alattam.

- Mi lenne akkor, ha ezt a fürdőben folytatnánk? – Ahogy megfogtam a mellét, ismét felnyögött, én meg élveztem a feszes halmok puhaságát. – Tudod, kellemest a hasznossal…

Ránéztem, mire huncut mosoly futott át az arcán. Föltápászkodtam az ágyból úgy, hogy közben nem engedtem el, és összeforrva, akárcsak tegnap éjjel, mentem vele a fürdőbe. Beálltunk a tus alá, amiből már folyt a kellemesen hűvös víz.

Kris lerakta az eddigi csípőm köré font lábait, így elváltunk egymástól. Hiányzott, azonnal ahogy megfosztott magától, de nyomban kárpótolt egy érzéki csókkal, majd lassan megfordult, és először csak a hátát nyomta a mellkasomnak, miközben érzékien mozgatta a fenekét. A csípőjén tartottam a kezem, és épp magam felé szerettem volna fordítani, hogy megcsókoljam, de neki más tervei voltak. Lassan kis terpeszbe állt, és a fejét a mellkasomhoz rakva kezdett lecsúszni háttal nekem. Annyira érzéki volt, ahogy a tenyerét lassan végig húzta a combomon, megmozdulni sem tudtam, csak zihálva néztem, hogy dörgöli magát hozzám úgy, hogy a keze jóformán nem is érint.

Mikor már majdnem guggolt előttem, még mindig háttal hirtelen megfordult, és felnézett rám. Tartva a szemkontaktust egyik kezét végighúzta a vádlimon, majd belsőcombomon keresztül a hasamon csúszott fölfelé, és ezzel a pillanattal engedte el a tekintetem, hogy a pokol édes tűzébe száműzzön a tetteivel.

A hűz víz alatt a nyelve forrón égette a férfiasságom, hiszen olyan lassan és annyi kéjjel húzta végig rajtam egyetlen egyszer, hogy majdnem azonnal végem volt. Úgy ízlelt, mintha én lennék a világ legfinomabb fagylaltja. A vártakkal ellentétben azonban nem fogadott a szájába, hanem tovább húzta a nyelvét föl a hasamon, és innentől már azt az utat járta be, amit a tenyere pár másodperce. A mellkasomtól a nyakamig én meg már szinte remegve vártam a csókját. És megkaptam. A fuldokló nem kap annyi hévvel az éltető oxigén után, mint én az ajkaiért.

- Megőrjítesz – súgtam neki, mikor elválltam az éltető forrást jelentő ajakaktól.

Ahogy rám nézett, megláttam szemében azt a vágyat, ami engem is fűtött. Sőt, nem is fűtött, inkább lávaként fortyogott az ereimben, átjárva a testemet, olyan erővel felvértezve, mintha ez táplálná az egész földet. Egész egyszerűen kioldhatatlannak éreztem.

Ellépett tőlem, és megint hátat fordított. Megbabonázva néztem, ahogy végigsimít a fenekén, miközben hátraveti a fejét és felnyög.

Nem bírtam tovább. Mögé léptem és azzal a lendülettel azonnal magamra húztam.

Az érzés sokadjára is eszemet vette és így nem is bírtam tovább finomkodni. Lendületesen nyársaltam fel újra és újra. Az enyémnek éreztem birtokba vett testét, a sikolyai következtében pedig a lelkét is. Igaz, hogy csupán erre az egy pillanatra, de a magaménak tulajdonítottam.

Alig pár perc múlva a testébe robbantan, ahogy megéreztem feszítő pulzálását. A remegéshullám engem is átjárt, de őt tartanom kellett, mert összecsuklott volna. Imádtam ezt is, hogy totál le bírom fárasztani, és mégis, akár egy főnix, újra föléled egy csókomtól vagy érintésemtől, és ami a legmeglepőbb, ő is ugyanerre volt képes velem kapcsolatban.

Pihegtünk még néhány percig majd mosolyok és simogatások közepette mosdattuk le egymást, szigorúan kerülve a fürdőrózsát. Nem engedtem a kis műanyag izének, hogy érintse azt a testet, amit én akarok. Ő csak az enyém. Különös birtoklási vágyam megint elöntött, és meg is rémisztett. Nem normális ez, én mondom.

Kicsivel később félig felöltözve (az én ingemet, ami hősi halált halt, nem lehetett begombolni, így csak pólóban voltam kénytelen lenni) már a kávénkat ittuk a kertben.

A három kutya most igen kellemes társaságot nyújtott, egyik sem igazán foglalkozott velünk, így könnyű volt Krist az ölembe húzva simogatni, miközben egy korttyal kivégeztem a kávémat, amit egy cigi elszívása követett.

Imádtam nézni, ahogy Kris a juharszirupra emlékeztető gigacukros kávét hogy nyammogja. Annyira bájos volt, hogy megint belefeledkeztem az arcába. És a kíváncsiság is hajtott, hogy mikor láthatom őt újra, így feltettem a tíz pontos kérdést.

- Átjöhetek este? – Megdermedt egy pillanatra.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. – Nem tűnt határozottnak, így tovább feszegettem a témát. Nem mintha egyébként nem erőltetném.

- Miért is? – Mivel Emmát megbeszéltnek nyilvánítottam, így nem láttam be, miért ne találkozhatnánk, hiszen neki ez volt a problémája, és hála az említett boszorkánynak, meg tudtuk beszélni. El ne felejtsem megköszönni, hogy fölhívott. Így legalább Kris hallhatta, hogy nem éppen úgy társalgok vele, mint egy leendő feleséggel szokás.

- Megállapodtunk! – közölte egyszerűen és felettébb diadalittasan.

Azt hitte, hogy most megfogott, de én erre is fel voltam készülve. Minden egyes szóra emlékeztem, amit beszéltünk, és abban semmilyen megállapodásra nem bólintottam rá. Amikor elkezdtem ecsetelni neki, hogy én csak a megerőszakolós részre mondtam igent illetve „megértettemet”, egy pillanatra leesett az álla, ami elég vicces lett volna, főleg, hogy még mellé elkezdett tátogni is, akár egy hal, de mégsem nevettem, inkább csak gyönyörködve figyeltem a pírt az arcán, ami egyre inkább vérözönné változott.

Elképesztően bájos, ahogy elpirul, amit mellesleg nem értek, mert sokkal szaftosabb dolgokat is csináltunk, mindenesetre aranyos.

- Miért akarsz visszajönni? – kérdezte értetlenkedve.

Hát nem egyértelmű? Azt mégsem éreztem most megfelelő pillantatnak, hogy színt valljak szerelem terén. Még kinevetne, és az elég megalázó lenne. Így maradt a szintén igazság felvizezett változata.

- Jól érzem magam veled. – Erre nagyot sóhajtott. Hirtelen annyira komorrá vált, hogy már bánni kezdtem, hogy egyáltalán felhoztam a témát.

- Szóval átjössz este, és dugunk! Hurrá! – Hát, ez nem az a fajta örömittas lelkesedés volt, amit vártam volna.

- Mi bajod a szexszel? Én a magam részéről nagyon élveztem, illetve rosszul fejezem ki magam… Téged élveztelek, mégpedig nagyon. – Olyan csodás, ahogy egyre jobban pirul. Lehajtotta a fejét, de ezt nem hagyhattam. Gyöngéd erőszakkal nyúltam az álla alá, és emeletem egy szintbe a szemünket. Picit azért le kellett hajolnom, mert nem akaródzott neki rám nézni. – Te nem akarsz repetát? Vagy nem élvezted, úgy, ahogy én? – Reméltem, nem most közli, hogy bocs, haver, de felejthető numera vagy.

- Nem erről van szó. – Hú, nagy kő szakad le a szívemről. – De nem tudom, hogy mi alakulhat ki ebből az egész összejárunk szeretkezni dologból.

Nem gondolkodtam inkább csak rávágtam a választ.

- Bármi kialakulhat. – Kristen felnevetett, de nem örömittasan, inkább, mint aki kételkedik ebben az egészben.

- Hát persze, bármi. Például két hónap múlva összeházasodunk, mert már egy hónapja terhes leszek egy fiú ikerpárral, aztán egy év múlva meg jöhet a kislány, akit te annyira vársz, mert akkor még egy kis hölgyeményt szerethetsz, aki pont olyan, mint én, leszámítva, hogy olyan szeme van, mint neked. Aztán a hetedik évet persze mi sem éljük túl, mert te összejössz egy kollegáddal, megcsalsz fűvel-fával és én meg meghízottan ott leszek három poronttyal, hogy a tízedik évben rájöjj, mégis mi kellünk neked, visszaédeskeded magad, és én, amilyen hülye picsa vagyok, visszaveszlek. – Kétséges volt, hogy levegőt vett-e amíg előadta a gyorsított életünket.

- Miért kell eltervezni tíz évre az életünket? Soha nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő. Én csak annyit kérek, hogy ismerj meg engem, ne pedig a vámpírt, akit játszom, és ne a színészt, akinek ki kell állnia a piros szőnyegre, hogy fotózzák. Mit tudom én… menjünk el randizni – mosolyogtam rá, és reménykedtem, hogy igent mond.

- Randi? És mégis, hogyan képzeled ezt a randit? – Kétségek bújtak meg a hangjában, de úgy döntöttem, hogy egy szerelmes férfi bármire képes az áhított nőért.

- Te mit szeretnél csinálni? – Kikerekedett a szeme egy pillanatra, de aztán csalafinta mosolyra húzta a száját. Meg kéne csókolnom, gondoltam, azta de kívánom a száját! Hmm… de jó lenne, ha most hozzá érhetnék, és kifulladásig érezhetném a nyelvünk harmonikus játékát… csakhogy akkor dugába dőlne az eltervezett randi-ötletem.

- Oké, ma nem dolgozom, de ha gondolod, lemehetnék az Abbeybe, és meglátjuk, hogyan tovább…

- Rendben – vágtam rá gyorsan, mielőtt meggondolja magát. – Hányra jöjjek érted? – Na, ezt már szeretem, ma meglátja, hogy ki vagyok valójában.

- Tízre kész leszek – kacsintott rám, majd felállt az ölemből. Hiányzott, amikor már nem ért hozzám. Nem tudom, mi változtatta meg a véleményét, de bármi is volt, hálával adóztam érte.

Én is fölálltam hozzá, és búcsú gyanánt megcsókoltam, amit meglehetősen szenvedélyesen viszonzott. Nehezen váltunk el egymástól, utána meg még nehezebben indultam az ajtó felé. A kert bejáratánál néztem csak vissza, ahol ő már a nagy dán dog fejét paskolta. A nagy behemót meg úgy bújt hozzá, mintha kiscica lenne.

Rohadt egy érzés volt itt hagyni őt, és egy egész napot nélküle eltölteni, de már előre vártam az esti randinkat… és az azt követő éjszakát!

8.fejezet

Szia kedves mindenki :D


Hát íme egy újabb feji nem is szaporítom a szót :) Remélem tetszeni fog és jó olvasást. Csupán most is mint mindig szeretném megköszönni kedves bétámnak,  hogy van nekem köszönöm csajszim és imádlak ahogy titeket is szóval íme
Puszi és legyetek nagyon nagyon rosssssszak
Andi

Kris:

Álmodtam. Vagyis inkább már csak félálomban próbáltam továbbfűzni ennek a csodás világnak a tévképeit.

Két éve Ő az éjszakáim főszereplője, két éve ver hevesebben a szívem, ha meglátom, vagy légszomjjal küszködök, ha a tévében mosolyog. Nincs még egy olyan férfi, aki fele ilyen hatást gyakorolna rám.

Pont ezért imádtam az álomvilágomat. Lehetetlen dolgok is megtörténhetnek. Éreztem, hogy már nem fog jönni az áldott álommanó, de élvezettel gondoltam vissza, és lepörgettem magam előtt a gyönyörökkel teli perceket.

Ilyen volt az is, amit ma álmodtam. Találkoztunk, ami igazából megfogalmazhatatlan, és igencsak megdöbbentő dolgokat eredményezett. Ilyen eseményekkel tarkított álmom eddig még nem volt, és ez igazából nagyon is tetszett. Mikor azt hittem, hogy teljes valójában látom, mikor rám nézett azzal a gyönyörű szürkéskék szemével, és amikor rám mosolygott, az maga volt az elképzelhetetlen csoda. Tisztán láttam hosszú ujjait és formás kezét. Az elképzelés is mennyei volt, ahogy csak arra gondoltam, hogyan érint vele. És az érzés felért egy azonnali orgazmussal.

Soha nem gondoltam, hogy ilyen bátor lennék álmomban. Megmosolyogtam azt, hogy én csókoltam meg őt, meg hogy szinte letámadtam. Mindig irigyeltem Emmát. Nem csak azért, mert egy isteni férfipéldány a leendő férje, hanem mert biztos voltam benne, hogy remek szerető, és bár tudom, hogy csak az agyam generálta, de valóban így volt. Végtelenül figyelmes és önzetlen. Egyszerűen belőlem is kihozta az eddigi ismeretlen vadmacskát. Úgy érintett, hogy istennő lehettem a vele töltött hosszú és felettébb kimerítő délután és éjszaka folyamán.

- Ez is milyen abszurd - gondolkodtam magamban. - Egy férfi nem is bír ennyi menetet úgy, hogy a leghosszabb szünet csupán egy fél szál cigi volt. Sokkal több idő kell, hogy regenerálódjanak.

Neki mégsem kellett, sőt úgy éreztem, hogy egyre jobban kíván. Én is őt. Nem bírtam betelni gyönyörű, izmos testével, finom illatával, amit szinte most is éreztem. A csókjaival az őrületig képes volt izgatni, akárhol is értek hozzám az ajkai.

Kétség sem fért hozzá, hogy Emma a világ legszerencsésebbike. Irigylem is őt, de mindössze azért, mert maga mellett tudhatta őt. Mit nem adnék érte, de nem vagyok hülye, és tudom, hogy ez hiú ábránd. Ha az álmom igaz is lenne, akkor sem lehetne semmi komoly köztünk, és én már most annyira imádtam, olyan féktelen szerelememmel szerettem, hogy képtelen lettem volna élni nélküle. Tudtam, ha megkaphatom őt, és később el kell engedjem, abba biztosan belepusztulnék.

Ezt még álmomban is tudtam, és így feltételeket szabtam magamnak csak úgy, mint neki. Kisebb unszolásra már ő is elfogadta, de mindketten tudtuk, hogy nincs, és nem is lehet folytatása. Ennek pedig nem csak és kizárólag a mennyasszonya az oka. Egyszerűen más világból jöttünk, nem illünk össze. Ezt tudtam még álmomban is, és tudom most is.

Hatalmas nyújtózkodással vetettem véget a legszebb éjjelnek, mert hívogatóan ébresztgetett a reggeli napsugár, ami az arcomat nyaldosta. Hatalmasat szippantottam a reggeli levegőből, és mosolyogva konstatáltam, hogy még mindig az álom hatása alatt vagyok, ugyanis azt a mindennél izgatóbb, és finom illatot éreztem, amit képtelenség elfelejteni.

Kinyitottam a szemem, és egy örömittas szürkés kék szempárba néztem bele…

Rob:

Egy órája aludt már a karomban, mikor elkezdett fészkelődni, így kikerült az ölelésemből. Fázott a testem ott, ahol eddig hozzám ért, és most már nem. Az egyik kezét a feje alá tette, a másikat a hasamon tartotta.

Lassan, hogy fel ne ébresszem, felemeltem a pici csuklójánál fogva, és én is oldalra fordultam, hogy szembe kerüljek vele, de az érintését még élvezni akartam, így a derekamra tettem puha tenyerét.

Elmerültem az arca tanulmányozásában. Annyi báj és kellem szorult ebbe a nőbe, ami még most is totál elvarázsolt. Valahol belül éreztem, hogy elönt egy olyan érzelmi szint, ami nekem már megmagyarázhatatlan. Nem lehetek szerelemes, hiszen az egy nyálas szarság. Akkor miért érzem azt, hogy meg kell védjem, hogy többet jelent az életemnél is, és hogy szenvednék, ha nem érezhetném többé ezt az illatot, ami már végleg az enyém marad általa?

Annyira fáradt voltam, mint még talán soha, hiszen igen kimerítő volt a délután, és az elmúlt csodálatos éjszaka, de aludni egy percet sem szándékoztam. Nem akartam elmulasztani az időt, amíg még láthatom, vagy érezhetem bőre selymét. Így kómásan ugyan, de tovább fürkésztem őt. Az agyam két részre oszlott: a racionális és a szentimentális személyiségem harcolt bennem. Tiszta skrizó lettem, de komolyan.

Ha racionálisan és józanul gondom végig ezt a napot, akkor rá kell jöjjek, hogy ez nem más, mint ösztön. A testiség vonz hozzá. Sőt, még olyan dolgokról is hallottam, hogy minden embernek megvan az ideális párja, akihez pusztán a szenvedély vonz, és az a valami, ami miatt az illetőt továbbörökítés szempontjából a legalkalmasabbnak érzik a gének. Egyszerű biológia és állati ösztön. Állítólag minden ember ahhoz vonzódik leginkább, akivel egészséges utódot tud nemzeni.

Viszont volt egy másik énje az elmémnek. Ő volt az, aki most először láttatott velem rózsaszín ködöket. Egyszerűen éreztem, hogy hevesen ver a szívem, ha ránézek, és légszomj kínoz. A gyomrom kolibrijeiről már nem is beszélve. Egyértelmű, hogy vonzódom hozzá, és még csak nem is kell megmagyarázni, főleg úgy, hogy most is simogatom a karját, és az oldalán végighúzott ujjaim megállnak a forgóján.

Ki ne kívánná ez a szépséges testet, és ki ne kívánná a szexet egy ilyen szépséges nővel? Az hülye. És én nem tartozom ebbe a kategóriába, vagy legalábbis nem ilyen szinten. A lényeg, hogy nem lehet csak egyik vagy csak másik.

Egyértelmű több mint ösztön, hiszen akkor nem kalapálna a szívem most is csupán azért, mert álmában mosolyog. De ha egyszer olyan rohadtul gyönyörűséges, hogy majd megveszek érte, akkor mit tegyek?!

Jó, kövessük az arany középutat, az még Dorothynak is összejött, nem?? Egy kis rózsaszín felhő és egy kis ösztön. Egy pici érzéstől még nem lesz szerelmes az ember, és nem fogok nyálcsorogva a lábai előtt térdelni esdve, hogy bocsásson meg nekem minden ki nem mondott, és meg nem tett rossz cselekedetemért. Pfúj!! Na, az is tuti, hogy én soha nem leszek ilyen.

Szóval a szerelem kilőve, és marad a szimpátia. Igen szimpatikus nekem, és tetszik, ennyi az egész. Ahogy erre rájöttem, és már majdnem meg is állapodott az agyam két része, hogy nem fog szétszakítani, már is jött a következő sokk.

- Rob – súgta Kris a nevem olyan mosoly kíséretében, amire szavak nem is voltak. És itt, most, ahogy néztem az előttem fekvő lányt, megpecsételődött a sorsom.

Amikor még álmában is engem szólított, már tudtam, hogy ez nem csak annyi, hogy tetszetős a számomra. Ugyanis ahogy meghallottam a nevem, és megláttam azt a szép kis gödröt, ami a mosolya következtében került az arcára, már tudtam, hogy ez az a bizonyos rózsaszín köd. Ez az a bizonyos érzelmi mámor, és ez az a bizonyos érzés. Szinte éreztem, ahogy a forróság átjárja a testem, és az egész lényem betölti ezzel a szerelemizével.

Megremegtem. Most tudatosult, hogy egy röpke nap, sőt, egy röpke perc alatt beleszerettem ebbe a lányba. Hogy a francba lehetek ilyen hülye? Hiszen ez nem lehetséges! Nem akarok kiszolgáltatott lenni senki irányában, és főleg nem lelkileg!

Méghogy a szerelem szép dolog… Na persze, ennél hülyébb közhely nincs is a világon. A szerelem csupa aggódás és gyötrődés. Nem beszélve az állandó félelemtől, hogy egyszer vége szakad, és nem tesz boldoggá. És akkor a kérdések. Már, hogy a picsába tehetne boldoggá, ha folyamatosan aggódik az ember??

De ha egyszer olyan gyönyörű! Hát lehet ezt a nőt nem szeretni?? És olyan csodás illatfelhő kering körülötte, és olyan varázs húz hozzá, ami… ami… ami nem tudom. Nem tudok semmit, nincs logika, nincs racionalitás, nincs észérv. Csak ez a testemen átsuhanó villámszórás, és a szívem facsarodása, ahogy nézem őt… ennyi maradt. Meghalt Rob Pattinson, azért, hogy újra születhessen, és köszönthesse Rob Pattinsont, aki bármire képes lenne ezért a szerelemért. Nem is, inkább ezért a nőért!

Észrevétlenül lett reggel, szinte egy-két percnek érzékeltem ezt a 4-5 órát. És a reggel első sugaraival kezdett Kris is mocorogni. Édes volt, ahogy ráncolta a homlokát, vagy ahogy a következő pillanatban már mosolygott is. Láttam rajta, hogy ébredezik, és már alig vártam, hogy megvallhassam az új, és iránta érzett szenvedélyes szerelmemet.

Kíváncsisággal vegyes félelem kezdett felkúszni a gyomromba.

Mi van akkor, ha ő most, hogy már nemcsak egy mítosz vagyok neki, hanem látott, érzett, rájön, hogy neki ez kevés, és hogy már nem is akar engem? Mi van, ha csalódott benne tegnap éjjel?? Mi van, ha többet igényel?? Mi van, ha most összetöri a szívem?? Hiszen a feltételeket is közölte, és ő nem is akar tőlem semmi mást… Én meg, mint egy kis pöcs, belezúgok?

Nem! Az lehetetlen, hogy nem élvezte volna! Minden sikolya, minden mozdulata, nem beszélve a remegéseiről, arról tanúskodott, hogy legalább annyira átjárja a mámor, mint engem.

Jó, oké, tökéletes a szex, szóval egy probléma kipipálva. A szíve meghódítása meg csak nem lehet olyan nagy szám! Virág, édesség, vacsora, romantika. Ez kell egy nő meghódításához, nem? Igaz, hogy még soha nem kellett eddig egy mosolynál, vagy kacérkodásnál több, de itt a lehetőség, hogy bizonyítsak Krisnek.

Pillogva nyitotta ki a szemét, és bár még álmos volt, mégis mosolygott felém.

- Akkor álmodok még egy picit… – súgta és teljes testével hozzám bújt. A nyakamba fúrta arcát, így az orra hozzám ért.

Éreztem, hogy beleszippant a bőrömbe, aminek az lett az eredménye, hogy a testem fölébredt, és lüktetve sóvárgott utána. Magamhoz húztam annyira, hogy egy hajszál se férjen el kettőnk között. Annyira, hogy egy test legyünk, egy lélekkel.

A lepedő alatt simítottam végig a hátán. Szemben feküdtünk egymással, és ő tovább akarta fűszerezni a reggelt. Egy gyors mozdulattal rakta át rajtam a lábát, ennek következménye pedig az lett, hogy az ágyékunk szinte összeért. Egyszerre nyögtünk fel, hiszen engem már az a tudat is erre késztetett, hogy hamarosan újra benne lehetek.

Hirtelen fölemelte a fejét és rám nézett.

Totál megrökönyödés. Ez az egy tény volt az arcára írva. Csak fürkészett ámulva. Még a szája is nyitva maradt. Mintha elfelejtette volna, hogy mit műveltünk tegnap.

Az ajkaira tévedt a pillantásom. Megérintettem az arcát, mire ő lehunyta a szemét, de engem akkor is hívogatott a szája, így először a hüvelykujjamat húztam végig rajta.

Felsóhajtott.

- Hát igaz vagy??? – kérdezte csodálkozva.

- Neked vagyok csak igaz – súgtam neki egy burkolt szerelmi vallomást.

És már rá is vettem magam az ajkaira. Finoman csókoltam, hogy felfogja, mit is érzek iránta.

Szinte pillekönnyen érintett. Az ujjait és a tenyerét éreztem a hátamon, és a lehetetlennél is közelebb férkőzött hozzám. Most először éreztem én is, szinte sugározta felém ugyanazt, amit én érzek iránta. Belém véste az érintése azt, ami engem is átjárt.

Nem bírtam tovább. Lerántottam róla a takarót. Végignéztem összegabalyodott testünkön; lenyűgözött a látvány. Lehet, hogy soha nem mozdulok többé, ha nem kezdi el csókokkal borítani a nyakam. A szívem ki akarta feszíteni a bordáimat, nem is, inkább ki akart ugrani a testemből, ahogy végighúzza nyelvét a nyakam kis gödrétől egészen az államig.

Nem bírtam tovább édes kényeztetését. Viszonozni vágytam, sőt, felülmúlni. Fordítottam a testhelyzetünkön, így ő most alattam feküdt, és ha már ott volt, körém is fonta a lábait. Már majdnem becsusszantam teste barlangjába, de még időben húztam el magam tőle. Nem tetszett neki, mert folyamatosan úgy mozgott, hogy hozzám dörgölte forró, tűzben izzó vágyát. Én meg majdnem elsültem, annyira csábított a sima, puha vulkán. De akárhogy is kívántam elmerülni benne, még több érzés üvöltötte bennem, hogy bizonyítsam neki, mit érzek.

A könyökömre támaszkodtam, és megvártam, míg fölhagy a kísérletezéssel, miszerint azonnal magába fogad. Pár másodperc múlva  nézett csak rám értetlenkedve.

- Gyönyörű vagy – közöltem vele a valóságot. És elkezdtem a hódítás helyett a csábítást.

Egyik kezemmel a hajába túrtam. Ő lehunyt szemmel szinte dorombolt, ahogy simítottam. Csókokkal borítottam az arca minden milliméterét. Ő meg, mint aki megbénult, lehullt rólam a keze, és csak tűrte, hogy folytassam az elkezdetteket.

Egy könnycsepp csordult ki bal szeméből, amit le kellett csókolnom. Egyszerűen megbabonázott az, ahogy tett és szó nélkül élvezi a szíve és a lelke is. Nagyon nehezen, de otthagytam a legbájosabb arcot, és a füle alatti részt csábítottam tovább. Megindultam a testén, a vállát csókoltam, ott a kulcscsontjára tévedt át az ajkam, míg már csak pár centi választott el a feszesen meredező mellbimbóktól. Imádtam. Annyira finom volt, és annyi sóhajt csalt elő belőle, ahogy ízlelem…

Többek között ezt is imádtam a testén, de mikor már kellő figyelemben részesítettem mind a két halmot, tovább csókolgattam a testét. A hasáig húztam rajta végig a nyelvem. A kezem is tudta a dolgát, nem is kellett gondolkodnom azon, hogy mit tegyen, hiszen önálló életre kelt, és tette, amit kell.

Ahogy bebarangoltam jobbommal is, és ajkaimmal is a felső testét, most a combját simítottam és csókoltam, gonoszan kikerülve a vágyunk izzó barlangját. Fölemeltem a lábait, ahogy térdeltem közöttük, úgy ízleltem őket végig. A lábfejét a kezembe fogtam, és megmosolyogtam a fekete körömlakkot a lábujjain. Tetszett. Kifejezetten jól állt neki.

Megbűvölten néztem, ahogy egyik pillanatban élvezi a ténykedésem, a másik pillanatban pedig hitetlenség és csodálat kúszik szépséges szemeibe. A másik lábán indultam vissza a túlcsorduló vulkán felé. Hatalmasat szippantottam a levegőbe, amit már átjárt testünk finom szerelmi illata. És végre végigbecézett teste után végignyalhattam őt. Letisztítottam róla az összes nedvet, figyelve rá, hogy ne így érje először a mámor. Másképp terveztem. A megduzzadt középpontot kikerülve nyaltam őt lassan.

A sikolyai és a vonaglása az én szenvedélyemet is az őrületig fokozta. Már fájt, annyira feszített a férfiasságom. Alig vártam, hogy érezzem magamon, de meg akartam mutatni neki, hogy gyengéd is tudok lenni, nemcsak vad. Beletúrt a hajamba, így kért némán, hogy úgy kényeztessem, hogy legyen végre egy robbanás a végkifejlet. Nem tettem meg. Remegő kezét odahúztam magamhoz, amit ő félreérthetett, vagy csak már nem bírt magával, mert abban a pillanatban eltűntette magában két ujját. Csak pár mozdulatot engedtem neki, és még mielőtt bevégezte volna, elszakítottam onnan, ahová én akartam bejutni.

Fölé borultam, és a saját ízével csókoltam őt. Egyre vadabbul ízlelt, de most akármennyire is vonzott az ő tempója, nem engedtem az akaratomból. Elváltam az ajkaitól, mélyen a szemébe néztem, és a tőlem telhető leglassabban foglaltam el a testét. Mennyei volt! Minden erőmet össze kellett szednem ahhoz, hogy ne robbanjak belé azonnal.

Ugyanebben a tempóban kezdtem mozogni feszülő testében. Végig a szemembe nézve vette át az én ritmusomat. Folyamatosan simogatott és csókra hívogatta az ajkaimat. Megadtam neki, a nyelvünk azonos ritmusban mozogott a testünkkel.

Nem hagytuk, hogy a szenvedély átvegye az irányítást, nem engedhettem. Muszáj volt bizonyítanom neki, mit érzek iránta. Szerettem; annyira, hogy szinte belesajdult az egész lelkem. És már majdnem kimondtam, mikor megláttam a szemében ugyanazt, ami engem is izzított. Szeret engem, ki tudja, mióta, és nem azért, mert én vagyok a híres Robert Pattinson, hanem azért, mert én vagyok az a férfi, aki perceken belül mámorhoz juttatja. Leírhatatlan volt látni ezt rajta; felülmúlta az életem eddigi összes örömét, és ebben a másodpercben éreztem, hogy megremeg alattam, és ugyanabban a pillanatban érünk a mennyek puha felhői közé.

Egyszerűen csodálatos és igazi szeretkezés lett a miénk. Ezt már senki nem tudja elvenni tőlünk, soha.

Pihegve hullottam a karjai közé, a kimerültségem még magasabbra szárnyalt. Úgy éreztem, hazatértem, és aludni vágytam itt, a karjai között. Most is súgni akartam neki az érzéseimet, de már megszoktam, hogy az élet mindig közbeszól. Jelen esetben a telefonom formájában.

Megcsörrent, kizökkentve az idilli pillanatból.

Ránéztem, és ő mosolyogva intett, hogy vegyem fel nyugodtan. Nem szálltam le róla, hiszen a kis kütyüt még valamikor tegnap raktam az éjjeliszekrényre, így csak oda kellett hajolnom érte.

Nem néztem meg, hogy ki az, hiszen továbbra is Krist figyeltem.

- Mondd! – szóltam Taynek, mivel biztos voltam abban, hogy ő keres.

Tévedtem.

- Szia, szívem, mikor jössz már vissza hozzám? – szólt bele Emma.

Kris ugyanúgy hallotta a banya szavait, mint én, hiszen pár centire volt a készüléktől.

Szenvedő arccal nézett rám, és szóra nyitotta száját, miközben a mellkasomra rakta a kezét, és határozottan eltolt magától.

7. fejezet

Megérkezett végre :D nehéz szülés volt de itt van és nagyon remélem hogy tetszeni is fog :) :$ puszi és legyetek rosssssszak 
Andi

Rob:

- Mi van, ha én többet akarok? – kérdeztem legalább annyira zihálva, mint ő.

- Több nem lehet! – ellenkezett. – Nem fogok beléd szeretni, csak hogy utána összetörj! Kívánlak és szeretkezni akarok veled. Ha a feltételeim megfelelnek, akkor jó, ha nem, akkor tudod, hogy hol az ajtó.

Soha nem volt még erre példa; itt van ez a nő, aki minden szempontból más, mint a többi, és ajtót mutat, holott tudom, hogy nem ezt akarja. Nem is tudom, inkább érzem. Igenis többet akar, és azt is érzem, hogy el is érem, hogy többet érezve vallja be azt, amit én akarok. És én őt akarom, nem csak szexre kell hanem… Nem tudom, hogy mit szeretnék, de azt érzem, hogy most több kell. Nem akarja adni a szívét? Oké, majd meglátjuk, ki lesz a győztes ebben a harcban, én mindenesetre nem adom fel olyan könnyen. De addig is…

- Oké, ha ennyit akarsz, akkor tudom, hogy hol az ajtó – ismételtem, majd egy utolsó pille könnyű puszit adtam az arcára, és azzal a lendülettel fölálltam. Mármint fölegyenesedtem, merthogy az állással nem volt problémám, bizonyos testtájam elég intenzíven vágyódott, és állt egy ideje.

Kristen döbbent arccal nézett rám, én meg csak azt vártam, hogy bekapja a csalit (na jó, ne csak a csalit) , és el is értem a célom. A karom után kapott, és maga felé rántott.

Abban a pillanatban markolt a hajamba, amikor az ajka lecsapott. A nyelve azonnal befurakodott a számba, és édes íze átjárta a testem minden milliméterét. Falta a számat, miközben a tenyere megindult, hogy fölfedezzen. A felsőtestemen célirányosan simított végig lükető szervem felé, ami szinte sóvárgott az érintésére. És megkaptam. Végighúzta az ujjait a farmerem elején, mire felnyögtem. Aztán a gyöngéd simogatás megszűnt, és megmarkolt.

- Mr. Kurva híres vagyok és kéretem magam Pattinson úrnak jelentem, hogy ezt nem csinálhatja velem! – nyögte az ajkaimtól egy centire. – Ha nem hajlandó szeretkezni velem, akkor kénytelen leszek megerőszakolni itt a fűben. – Két csókot lehelt rám, miközben a szemembe nézett. – Értve vagyok? – kérdezte, de már nem nagyon tudtam követni őt. Ellök, aztán visszahúz, megint ellök, megint visszahúz. Kifejezetten úgy érzem, cicázik velem. Ellenállni viszont képtelen lettem volna. Olyan csábos és vad volt, hogy egyre inkább megőrültem tőle.

- Értettem! – Ennyit bírtam kinyögni, mielőtt elkezdett volna vadul falatozni a nyelvemből.

Megszűnt minden. Idő és tér nem létezett többé, csak ő, és ez a furcsa, eddig a pillanatig nem érzett vágy, hogy sikítson a szenvedély és gyönyör kettősétől. Másképp érzékeltem őt. Valahogy… másképp. Igazából megfogalmazhatatlan volt ez a többletérzés. Az, hogy remegek, nemcsak a kezem és nemcsak a lábam, hanem az egész testem, és emellett belülről is. A szívem irgalmatlan ritmust diktált, a gyomromban madarak ezreinek a szárnycsapkodását érzékeltem furcsán, és ami még furcsább volt: az agyam nem bírt érzékelni semmi mást. Az egész lényemet kitöltötte a bőre selymes tapintása, a nyelve finom íze, a tenyere, ahogy a testemen cikázik. Az i-re a pontot a még mindig érzett illatfelhő varázsolta fel.

Fogalmam sem volt, hogyan, de tudatosult bennem a tény, hogy az imént a kertben (mondhatni nyilvánosan) akartam előcsalogatni belőle azokat a bizonyos sikolyokat. Az agyam csekély része felfogta, hogy semmilyen körülmények között nem akartam, hogy más is tanúja legyen az ezt követő terveimnek. Nem bírtam elviselni még a gondolatát sem, hogy más lássa őt, és más is élvezze a nyögése dallamát. Kizárólagos jogot szerettem volna formálni rá. Addig mindenképpen, amíg ő az enyém.

Mintha fizikai fájdalmat éreztem volna, amikor elváltam ajkaitól. Abban a pillanatban fázott az egész testem. Hiába égetett a vágy, ez mégis csak hozzábújva lehetett teljes. Ránéztem, összeolvadt a tekintetünk. A szemei még talán az illatával is fölvették a versenyt vágyfokozás szempontjából. Egyszerűen elképzelhetetlenül gyönyörűséges volt.

Egy pehelykönnyű puszit lehelt a számra, szinte csak súrolták egymást ajkaink, majd megfogta a kezem, ami eddig a hajában és a hátán vándorolt, és elkezdett húzni a ház felé. Én esküszöm, hogy körbe akartam nézni a ház még ismeretlen részein. Komolyan! De túlságosan lekötötte a figyelmem a feneke ringása, ahogy a lépcsőn egyik lábát rakta a másik után, meg a hüvelykujja, ami a tenyerem belsejét cirógatta. Nem beszélve a gondolatról, hogy perceken belül az enyém lesz. Pár órája még nem is mertem remélni ilyesmit, most meg…

Beléptünk valahova az emeleti szobák egyikébe. Itt már körbepillantottam, de egy valami rögtön le is kötötte a figyelmem. Ágy! Na, ezt terveztem. A hatalmas fekhely puhán csábított magához. De ezzel együtt egy kósza gondolat is a fejembe férkőzött. Kivel feküdhetett benne eddig? Vagy ki tudja, mit csinált itt, és ki tudja, hány férfival? És miért zavar engem egyáltalán, hogy más is élvezhette őt, hiszen egyértelmű, hogy így volt.

Nem engedtem, hogy további rémképek kússzanak elém, hisz itt van ő. Nem is tudtam volna tovább gondolkodni, mert alighogy megállapítottam, hogy ez a legmegfelelőbb hely szerelmi légyottunk beteljesítésére, az ajkaink már össze is tapadtak újra. Pontosabban ő tapadt rám.

Az ajtónak támaszkodtam, nem engedett kiutat az öleléséből. Nem mintha szabadulni szándékoztam volna. Újból csókoltuk egymást, minden pillanatban egyre tüzesebben, és egyre vadabbul. Letolta az inget a vállamról, és azzal a mozdulattal már nyúlt is a pólóm alá. Félelmetes volt a vágy, amit a puszta érintése váltott ki belőlem. Lágyan simított végig a hátam felől előre, végig a mellkasomon, hogy a hasamon tovább egyre lejjebb érintsen. A farmerem eleje már kiszakadás-közeli állapotban várta az érintést. Felnyögtem, ahogy ismét megmarkolt.

Aztán otthagyta izzó szervem, és a következő pillanatban a sarokban landolt a felsőtestemet takaró textil. Megfordítottam a helyzetünket, és úgy húztam az ágy irányába. Folyamatosan faltuk közben egymást ajkait. A vágyam már olyan szintre lépett, hogy tudtam, nincs visszaút. Persze nem is akartam volna azt a visszautat, még ha van is. Semmi pénzért, sem hírnévért vagy egyéb jelenleg lényegtelen dolgokért nem adtam volna ezeket a másodperceket, vagy akár órákat is, amíg a karjaimban tarthatom ezt a tüneményt.

A maradék ruhákat hevesen téptük le egymásról, míg végül már csak a pici fehér tanga választott el tőle. Mindketten égtünk, és én immár máshol is ízlelni vágytam őt, esetleg mélyen elmerülni benne. Még mindig az ágy előtt álltunk, amikor valamiféle ösztönszerű dolog irányítása alatt letérdeltem elé, és lehúztam róla az utolsó terveimet zavaró ruhadarabot.

Ott állt előttem, és én megbabonázva néztem rá. Simítottam mindenhol, ahol értem, a fenekét, a hasát, a combjait. Eszemet vette ez a csodás test. Végre engedtem a kísértésnek, hogy megkóstoljam őt. Körbecsókoltam kívülről a szemérmét, mire ő, mint aki gondolatolvasó, kisebb terpeszbe állt, így kínálta fel nekem titkos barlangja mézét.

Éppen hogy csak végighúztam rajta a nyelvem, ő azonnal elkezdett remegni. Megbűvölve néztem megremegő combjait, majd az arcát. Soha ilyen szépet még nem láttam. Az orgazmusa olyan gyönyörűvé varázsolta, hogy tudtam, enélkül én már soha többé nem fogok tudni élni.

Hihetetlen volt, hogy azok a virító kék szemek egyetlen pillanat alatt hatalmas fekete írisszé változtak, és a pupillája szélén levő vékony kék csík emlékeztetett csupán az előbbi tengerre. Ilyet sem láttam még soha.

Fölhúzott magához, majd erőtlenül, de határozottan markolt a hajamba. Nem engedte, hogy tovább kényeztessem, pedig annyira vágytam tovább ízlelni a belőle áradó édes nedveket, amiket én gerjesztettem benne. Ki akartam elégíteni az összes általam ismert meg tőlem telhető módon, de ő nem várt, magával rántott az ágyra. Még meg is mosolyogtam a hevességét, de ez mindössze egy másodpercig tarthatott, mert ott feküdt előttem. Azonnal széttárta előttem a combjait.

Képtelen voltam gondolkodni, csak néztem őt, totál elbűvölten. A haja legyezőként terült szét a hófehér párnán. A kerek mellek hívogatóan csúcsosodtak felém, a mellbimbók szinte üvöltötték, hogy „csókolj meg!”. A hasa remegett, a szemében ott volt a szenvedély és a néma könyörgés kettőse. Nem kellett sokáig várjon, vagy hogy szóban kérjen.

Még egyszer végighúztam ujjamat nőiessége bejáratán, amiből szinte csorgott az illatos nedvesség. Készen állt, mint ahogy én is, így már nem kellett visszafognom magam. A helyemre térdeltem, és pár pillanattal azután, hogy kóstoltam, most erőteljesen magamra húztam őt.

Meghaltam. A szűk rés, ami immár az enyém lett, megölt. Nem bírtam moccanni. Élveztem, ahogy porrá égek benne, és hatalmas erőfeszítéseket kellett tennem, hogy ne süljek el azonnal. Forró volt, rettentően szoros és nedves egyszerre. Én meg, mint aki valóban halott, vagy legalábbis béna, nem mozdultam. Egyszerűen fenséges volt benne lenni. Nagyon jó. Sőt, most, ebben a pillanatban váltam teljessé és egésszé. Vele. Úgy éreztem, hogy ilyen mennyországszerű boldogság nincs is.

Nem tudom, meddig maradtam volna mozdulatlan, ha Kris nem őrjít meg azzal, hogy rám kever. Olyan csípőmozgással tette ezt, amitől ha eddig halott voltam, akkor most feltámadtam hamvaimból. És már nem volt megállás, irgalmatlan sebességgel hódítottam meg őt újra és újra.

A sikolyai és nyögései olyan szimfóniát alkottak, ami ebben az akusztikában fenséges koronáját tette díszítésként együttlétünk szenvedélyes arcára. Folyamatosan csókoltam finom ajkait, bársony puhaságú nyakát, vagy éppen számnak felkínált melleit. De lassítani nem bírtam a tempón.

Az ajkaimat a kezem váltotta fel, amit célirányosan húztam egyre lejjebb az arcáról indulva a száján át a nyakáig, hogy onnan a gömbölyű dombokat érintve a hasán át érjem el a célom.

Azt gondoltam, hogy tovább fokozom benne a vágyat akár az egekig, de ahogy párszor végigsimítottam teste izzó középpontját, minden eddiginél jobban kezdett remegni, a háta felemelkedett, és ívbe feszült. A sikolya muzsikája, a bensője feszítő pulzálása, nem beszélve a remegések garmadájáról a tudtomra adta, hogy megérkezett oda, ahová magam is vágytam. És amint belső izma ritmusosan rám feszült, rögtön követtem őt a mennybe, ami szinte égette már a bensőmet, de alighogy megindult a gerincemből, végigperzselve a testem minden milliméterét, tudtam, hogy ilyen intenzív élményben még soha nem volt részem.

A mennyekbe léptem általa, de már most éreztem, hogy ennyi még nem volt elég belőle. Nem így terveztem, többet akartam adni neki egy gyors menetnél, de képtelenség volt visszafognom magam, amikor egy ilyen istennő mozgott alattam.

Pihegve hajoltam fölé egy csókra. Kiszáradt a szám, de folyamatosan a nyelve ízét szomjaztam. A könyökömre támaszkodva maradtam rajta, illetve benne. Csókunk közben újraéledt a szenvedély, ami hiába csillapodott egy hangyányit, abszolút nem szűnt meg. Két csók között boldogan néztem az arcát, mely kipirosodott, és lassan édes mosolyra húzódtak az ajkai. A szeme kék árnyalata is egyre intenzívebben vette fel a jól ismert színt. Soha senkit nem láttam még ilyen csodaszépnek. Az az igazság, hogy nem is néztem másra ilyen áhítattal. Ő mégis megfogott. Mindennel.

A testem pár pillanattal később újjámerevedve várta a folytatást. Sőt, inkább sóvárgott érte. Kellett még belőle.

Egy hirtelen gondolattól vezérelve körbenéztem a szobában, és láttam, hogy két ajtó is van benne. Az egyik biztosan oda vezet, ahol a továbbiakban folytatni szándékoztam az együttlétünket. Visszanéztem rá, ő még mindig mosolygott, majd egy csípőmozdulattal tudatosította, mennyire tetszik neki, hogy nem hamvadt el a láng, amit ő váltott ki belőlem. Nekem meg az tetszett, hogy egy ilyen egyszerű mozdulattal állatias hangokat bír előcsalni belőlem.

Még egy csókot loptam tőle, és csak utána tértem a lényegre.

- Fürdő? – kérdeztem szemöldök húzogatva. Erre ő egy gonosz mosoly kíséretében szorított a hüvelyén egy erőteljeset.

Felnyögtem a váratlan, de annál kellemesebb érzéstől. Lehunyt szemmel próbáltam koncentrálni, hogy ne élvezzek el azonnal a szorítástól. Amikor újra rápillantottam, láttam az arcát, a szemében csalafinta mosoly bujkált, és úgy bökött fejével az egyik ajtó felé.

Föltérdeltem az előző testhelyzetbe, de most magammal húztam őt is. A nyakamba kapaszkodva, és a lábai bilincsébe zárva másztam le az ágyról, de eközben még beljebb csúsztam testének vulkánjába.

Alig bírtam ki, hogy ne másszunk vissza a máglyám színhelyéül szolgáló párnák közé, és ne hódítsam meg újra olyan gyorsasággal, mint az előbb. Mégis úgy gondoltam, hogy bebizonyítom neki, nem csak hódítani vagyok képes. Őt igenis tudom szenvedélyesen szeretni is.

Mi van??? Mármint a testét – javítottam ki magam gyorsan gondolatban. Nem, nem, nem engedhetem, hogy ezt továbbgondoljam. Inkább benyitottam az ajtón, ami a fürdőszobát rejtette.

Itt sem a nézelődés dominált, inkább Kristen szép arcát bámultam, meg a víz hőfokának beállítását. De azt is csak azért, mert túlságosan féltettem ez a csodás testet, és nem akartam leforrázni. A víz kellemesen hűvös volt, de a belső tüzet képtelen lett volna kioltani, sőt, még csillapítani is. Nem kevés testi gyötrelem árán ugyan, de leemeltem magamról. Alig bírt megállni a lábán, ami meglehetősen megnövelte az egómat.

Nem szóltunk egymáshoz, egyszerűen a szemünkkel kommunikáltunk. Közöltük a másikkal, hogy kell még az előzőből. Ezzel a tudattal fogtam meg egy flakon akármit, remélve, hogy az a tusfürdő, és nyomtam egy adagot a kezemre. Lassan mostam végig a testét mindenütt, aztán ismét elé térdeltem, és megpróbáltam ellenállni a kísértésnek, hogy megint ízleljem. Inkább a lábát mostam végig, miközben minden porcikáját megismertem.

Megfordítottam, így a feneke pont elém tárult, és ezzel együtt a dereka is, amin ott volt egy virágokkal tarkított kicsi tetkó, a nevemmel díszítve. A már ismert furcsa és szép liliomok között ott éktelenkedett egy rövid kis szó: ~ ROB ~. Láthatóan nem ma, vagy az elmúlt napokban készült, mégis úgy éreztem, nem érdemlem meg ezt a kiváltságot.

Gyógyító puszikkal próbáltam enyhíteni a múlt fájdalmait, mert biztos, hogy nem lehetett egy leányálom, és mégis elszenvedte értem. A szívem túlcsordult valamivel, amit nem tudtam megmagyarázni. Minden kétséget kizáróan abszolút elragadottságot éreztem. Alighogy kellőképpen úgy éreztem, hogy begyógyítottam a „sérüléseit”, visszaindultam az eszméletlenül gömbölyű és formás popsihoz, amit egyszerűen képtelenség volt nem borítani csókokkal.

Tovább habosítottam a lábait, miközben ő nekitámaszkodott a zuhany falának, és kitolta a fenekét, így némán felkínálva nekem. Nem bírtam ellenállni. A vízsugár alá tettem habos kezem, és amint vegyszermentesnek tűnt, két ujjamat el is rejtettem a teste mélyén.

Hátravette a fejét, úgy élvezte a ténykedésemet, de most nem akartam semmit sem elsietni, így a hátára csúsztattam a számat, úgy csókoltam le róla a vízcseppeket, amit persze azonnal követett egy másik, majd egy harmadik, így reménytelen próbálkozásnak bizonyult eltüntetni róla.

Már a tarkójánál jártam, mikor megfosztottam a kezem által nyújtott gyönyöröktől. Ő nemtetszését kinyilvánítva kitolta a fenekét, de még nem adtam meg neki, amit „kért”. Inkább tovább csókolgattam. Ő ekkor megelégelte, hogy nem azt teszem, amire vágyik, és megfordult. Ugyanazzal a lendülettel esett a nyakamnak, amit meg is harapott. Most én élveztem, ahogy folyamatosan kényeztet, a nyelve egyre lejjebb haladt, de a keze az már körülölelt, és ritmikus, de lassú mozdulatokkal kergetett az őrületbe.

A csókjai már a hasamon jártak, én meg már előre élveztem azt, amiről sejteni véltem, hogy következni fog. Még mielőtt hozzám ért volna a szájával, már felnyögtem. Ránéztem, és ő mosolyogva nézett engem, de a következő pillanatban már végig is nyalta gerjedelmem a tövétől egészen a csúcsáig, hogy aztán teljesen eltűntessen a szája nedves barlangjában. Egészen a torkáig fogadott, miközben a nyelvével cirógatott.

Tudtam, hogy irigyelni kell azt a nyamvadt füstszűrőt, de erre a fantasztikus kéjorgiára azért nem számítottam.

Alig térdelt előttem egy perce, amit intenzív kéz és szájmunkával tarkított, mikor éreztem, ha nem fejezi be, akkor végem lesz. A hajába túrva próbáltam némán kérni, hogy ne kínozzon tovább, de ő nem állt le, sőt egyre intenzívebben gyötört. Az utolsó előtti pillanatban szakad csak el tőlem, de nem végleg. Apró csókokkal fejezte be izgató ténykedését, majd rám nézett.

- Mi lenne, ha bent folytatnánk? – kérdezte rekedtesen olyan szexepillel, amitől eszemet vesztve kaptam a karomba, úgy rohantam vele a hálóba. Vizesen fektettem az ágyra, és alig vártam, hogy visszaadjam neki az imént kapott gyönyöröket… vagy még többet is, ó, igen, sokkal többet annál!

6.fejezet

Szia kedves mindenki :)

Hát megjött a hatodik :$ ennek már izgalmasabbra sikerült a vége (ördögi kacaj) remélem, hogy tetszeni fog :) Nem is húzom tovább az időt jó olvasást és legyetek nagyon nagyon rossszak puszi 

Andi

Majd elfeledtem külön köszönet drága bétámnak ugyanis ma éjjel fél kettőkor küldtem át neki a fejit és már ma küldte vissza szóval tényleg KÖSZÖNÖM és IMÁDLAK 

                 ~ Igazán nincs mit köszönnöd! :) 
                                 Én is imádlak! ♥♥♥ d. ~

Rob:

Még pár másodpercig vacilláltam, hogy ki szálljak-e, illetve legalább magamnak be kellett vallanom, hogy eléggé összeszartam magam a két kutyától. Soha nem féltem különösebben semmilyen állattól, de ahogy ez a két vérengzőnek látszó állat meredt rám vicsorogva, hát…

Ránéztem Tayre, aki közben már elővette a szolgálati fegyverét.

- Nem kell pisztoly! – mondtam neki gyorsan, és megpróbáltam felettébb határozottnak látszani, ahogy kiszállok a kocsiból. Velem együtt nyitotta az ajtót testőröm is, aki rám sem bagózott, tovább szorongatta a fekete fegyvert. Tudom, most is, mint mindig, ő van nagyobb veszélyben, hiszen az ő oldalán állt meg Kris a két kutyával, de nem biztos, hogy sikerem lenne végül, ha lelőné itt nekem bármelyik állatot is. Kris gyilkos pillantást mért Tay kezére, aztán rám. – Hú, ha ölni lehetne szemmel, akkor lehet, hogy már nem lélegeznék… – Végül mégis a testőrhöz fordult, és neki címezte a szavait.

- Ha bántani mered a kutyáimat, kiheréllek, megetetem veled a golyóidat, aztán szépen lassan kibelezlek, végül eltemetlek, de csak hogy utána exhumálhassalak, és még párszor megölhesselek.

Olyan komolyan mondta, hogy egy pillanatra még el is hittem, viszont Taylor nem így gondolta, mert harsányan felröhögött, és már el is rakta a fegyvert.

- Oké, Ms Exhumállak, hogy újra és újra megölhesselek hölgyemény, de akkor fogd vissza a dögöket! – Kris még mindig mérges volt, de láthatóan megnyugodott, hogy nem bántjuk a kutyáit.

- Gyertek be, mielőtt meglátja valaki, hogy ki vagy. Nem akarok firkászokat a házam körül. Te meg – mutatott Tayre és elindult a ház felé –, ha még egyszer dögnek nevezed a családom bármelyik tagját, úgy jársz, mint a szomszéd kutyája.

Nekem föl sem tűnt, mit mondott. Tay tovább kuncogott, az én figyelmemet viszont lekötötte Kris fenekének és a csípőjének ingerlő mozgása. Majd az ő „testőrei”. A két bestia közül az egyik a melléig érhetett, de a másik sem volt egy átlag Dobermann, a méreteit tekintetbe véve az ő feje mindössze Kristen formás derekát súrolta. Látszólag figyelembe sem vettek, holott az előbb még nyálcsorgatva a vérünkre ácsingóztak, nem úgy a kis pattogó jószág. Ő volt, aki megállításra kényszerített. Ott rohangált a lábamnál, így mivel a gazdája nem nagyon méltatott figyelemre, a kutyushoz guggoltam le, hogy megsimogassam.

Édes egy eb volt. Megvakargattam a füle tövét, erre élvezettel dörgölte hozzám a fejét, és gondolom, hálája jeléül egyből a képembe nyalt, ami a lehelettét tekintetbe véve elég gusztustalan volt, de csíptem a kutyákat és ez az állat különösen jó fejnek látszott.

Nyalogatott volna még tovább, de ekkor Kris kettőt csettintett, a kutya felé kapta a fejét, utána rám, és még egy utolsót nyalt rajtam az államtól egészen a homlokomig, majd máris a gazdája mellett ficánkolt a két szoborszerű kutya mellett.

- Hogy járt a szomszéd kutyája? – kérdezte Tay Kris felé fordulva, aki végre engem nézett, de mellőzött minden szexepilt, mindössze megrökönyödést láttam szépséges szemében. Valószínű, hogy akkor fordult meg, mikor én lehajoltam a kutyához. Rápillantott a hűtlenkedőre, aki esdve nézett vissza rá, és mióta megláttam, most először állt meg. Olyan szemekkel meredt Krisre, amitől még a legkőszívűbb ember is meglágyult, vagy felgyulladt volna. Még kb. egy percig nézték így egymást, Kristen szigorral, a kutya meg könyörgőn.

Komolyan mondom, hogy kommunikáltak ezek ketten. Én meg megbűvölve bámultam, hogy hogyan kezeli álmaim nője ezt az egész helyzetet.

- Na, gyere te kis áruló! – mosolygott rá a kutyusra.

Áruló? Á, szóval ezért büntette ezzel a pillantással. Az eb meg már ugrott is az ölébe, és élvezte azt, amit én akartam. A simogatását.

Basszus, féltékeny vagyok egy dögre. Fú, tök gáz vagyok, de komolyan, egy szánalmas, hülye pöcs! Hogy lehetek féltékeny arra, hogy egy kutyát simogat, és nem engem? Ez már beteges!

Nem! Nem is beteges – gondoltam át gyorsan –, inkább csak irigy. Hiszen a kutya élvezheti azt, amire én vágyom. Az ölelését. Tayjel meg csak itt állunk, mint két idióta.

- Gyertek be! – szólt Kris. Nem tudom, hogy nekünk, vagy a „családjának” szóltak-e ezek a szavak, de nem nagyon izgattuk magunkat ezen, mind az öten követtük be a házba.

És itt egy újabb falba ütköztem. A már megismert Kris illatot hatványozottan ízleltem. Egy pillanatra letaglózott és megállításra késztetett. Lehunyt szemmel élveztem, miközben hatalmasakat szippantottam a levegőbe, hogy soha még az emlékét se felejtsem el. Örökké ezt akartam érezni.

- Hmm, fura illat van… – szólalt meg az testőröm.

Még hogy fura! Ez nem komplett. A legjobb, legtisztább, legmámorítóbb, amit valaha érzetem.

- Bocs, hogy itt nem Donna Karant, vagy Coco Chanelt lehet érezni – gúnyolódott elég csípősen.

Kussolj, te kretén! pillantással akartam Tayt figyelmeztetni, hogy kinyírom, ha továbbra is faszságokat beszél. Úgy tűnik, hogy vette a lapot, mert egyből kijavította magát.

- Nem, félreértettél, itt rohadt jó szag van! Én különben sem szeretem Karant, akkor már inkább Chanel, de itt még annál is jobb illat van. De mindegy is. Mondd már el végre, hogy hogyan járt a szomszéd kutyája!

Kris végre elmosolyodott. Először történt, hogy ezt nekünk címezte, mióta megint találkoztunk. Beljebb ment, mi meg követtük.

Természetesen a kutyák lehettek, aki először elfoglalták a jelek szerint állandó helyüket egy-egy pokróc formájában. Aztán a gazdijuk egyszer csak megfordult, és kihívóan Tayra nézett, még a szemöldökét is felhúzta.

- Egy darabig vonyított, aztán hátra ment a kert végébe megdögleni.

Egy-két másodperc síri csönd volt. Aztán ezek ketten olyan harsány nevetésbe kezdtek, hogy azt hittem, már nem is fogják befejezni. Én meg, mint egy értetlen hülyegyerek csak álltam a nappali és a konyha között. Egybe volt nyitva a két helyiség és most, hogy már felszállt az illat köde az agyamról, zavaromat színlelendő körbenéztem.

Semmi extra nem volt. Kellemes pasztellszínek, kényelmes kanapék, és székek. A könyvespolcon annyi könyv, hogy félő volt, összeroskad, mert nem fogja elbírni a súlyt, amivel terhelve van. Rengeteg könyv sorakozott egymás mellett, és egy elszeparált helyen ott virított díszkötésben mind a négy Twilight kötet.

Közelebb mentem a polchoz, és akkor láttam meg, hogy kb. 10-12 könyv van még ott, ami velem, illetve a filmmel kapcsolatos.

Ránéztem Krisre, aki lesütötte a szemét. A dog odament hozzá, és az orrával bökdöste gazdája kezét. Ekkor az áhított nő hatalmasat sóhajtott, amolyan beletörődöm módon, majd megsimogatta a kutya fejét. Tay meg csak nézett minket, ide-oda kapkodva a fejét. Láthatóan ő még zavarban sem volt. Nem úgy mi. Kris arcát vérözön díszítette, nekem meg a kezem remegett.

- Kértek inni valami? Kávé, sör, üdítő? – nézett végül ránk.

- Én kérek kávét – szólt a testőr, de én meg sem bírtam szólalni.

Kris ekkor rám nézett, de csak a fejem ráztam meg. Elfordult tőlünk, mire intettem Taynek , hogy leléphetne, ő meg a már fekvő kutyákra mutatott. Már megint feküdt mind, elszórt alakzatban, de persze közben két szempár ingerülten engem méregetett, a harmadik inkább barátságosan. Intettem, hogy nem lesz gond, amikor Kris már vissza is ért.

A pultra rakott három csésze kávét. Tay elvette az egyiket, egy korttyal legyűrte, és már ment is az ajtó felé. Álmaim nője meg rémült szemekkel nézett testőröm után.

- Kint leszek, ha kellenék! – szólt hozzám, majd ránézett Krisre. – Ha kérhetlek, ne etesd meg ezekkel a kutyuskákkal. – És már ki is lépett.

Mi meg sem moccantunk, csak álltunk ott már jó néhány perce, és csak néztük egymást. Még soha nem voltam ennyire zavarban senkitől és semmitől, mint most. Tudtam, hogy mondanom kellene valamit, de hang az nem jött ki a számon. Végül ő szólalt meg.

- Miért jöttél ide? – remegett meg a hangja.

Mit mondjak? Az igazat vagy megint kamuzzak neki?

- Látni akartalak – jött az őszinte verzió.

Láthatóan meglepődött, és elgyötörten nézett rám.

- Miért csinálod ezt velem? – A hangjában most már elfojtott sírás bujkált, mire muszáj volt közelebb lépnem hozzá.

Az egyik kutya a fejét emelte csak fel, míg a másik fölpattant, ami egy ekkora dán dogtól igencsak meglepő mozdulat volt.

- Jack, fekszel! – jött a határozott parancs Kristől, mire az állat lefeküdt, de bizalmatlansága jeléül a fejét ő is felszegve tartotta.

- Kris, kérlek, beszéljük meg ezt! – próbáltam annyi könyörgést belevinni a hangomba, amennyi csak tőlem telt.

Kris nézett még egy darabig, aztán úgy döntött, hogy ad nekem egy esélyt. Intett a fejével, hogy kövessem. A két véreb felállt, de nem jött utánunk, míg a haveromként elkönyvelt jószág felpattant, és a sarkamban ugrándozva követett egészen a hátsó kert ajtajáig, amin Kris kiment. Én megálltam az ajtóban, míg ő ellépdelt egy kerti asztalig.

Itt is miden tele volt azzal a furcsa és szép virággal, és itt is érződött az illat, de közel sem annyira, mint a házban.

Kris nem fordult felém, úgy szólalt meg.

- Miről akarsz beszélni? – kérdezte feszülten.

- Tetszel nekem. – Én sem gondolkodtam, és elismételtem, amit a könyvtárban mondtam. Tudtam, hogy nem kellett volna, de elvesztettem az eszem a közelébe.

A következő pillanatban már meg is bántam elhamarkodott kijelentésemet. Megfordult, és a szeméből csak úgy sütött a düh.

- NEM! – mondta. Mit mondta, inkább suttogta, ám olyan határozottan, és olyan meggyőződéssel, hogy hátrahőköltem tőle. Közbe kellett vágnom.

- De! Nagyon tetszel nekem – tudtam, éreztem, hogy hiába mondogatom én is, nem fogom őt meggyőzni. Csak beszélünk, de nem halljuk egymást.

Egy könnycsepp csordult ki a szeméből, ami fájóbb volt, mintha pofon vágott volna.

- Nem, Rob, ez nem így van. Nem lehet így. – Meg akartam szólalni, vagy legalább közelebb menni hozzá, de az első tétova lépésem után fölemelte a kezét, és intett, hogy ne tegyem. Ott maradtam, ahol eddig álltam, és csöndben maradtam. – Én ma csak látni akartalak, és esetleg egy pillantásodat, vagy egy mosolyodat elcsípni, érted? De nem! Neked be kellett hívnod, hogy autogramot kapjunk. Be kellett hívnod abba a kurva könyvtárba! Én nem vagyok Samantha vagy Andy! – Itt már kiabált, én meg a földbe gyökereztem, mint egy kibaszott fa. – Mit akarsz tőlem?! – kérdezte ismét, de valahogy úgy éreztem, hogy nem vár rá feleletet, és ebbe most bele is trafáltam. – Te nem olyan pasi vagy, akinek ez elég – mutatott magára, én meg kezdtem dühbe gurulni. Már honnan a fenéből tudhatná, hogy nekem mi, vagy ki tetszik? A nyomorult lapok biztos, hogy nem ismernek annyira, hogy ezt eldöntsék. – Ne mondj semmit – folytatta –, igenis szoknyapecér vagy, a kutyádat Pattynek hívják, ki akart tagadni anyukád, Tom a legjobb barátod, és csak meg akarsz dugni!

Ezután térdre rogyott, mire az előbbi kábulatom szertefoszlott. Felsorolta az általa rólam ismert majdnem összes tévhitet, de nem engedte, hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét.

Ezek után főleg képtelen voltam távolabb maradni. Odasiettem hozzá, és szintén letérdelve átöleltem, ő meg hozzám bújt, úgy zokogta tovább a szavakat.

- Három órával ez előttig imádtalak – súgta a fülembe.

Rosszul esett a múlt idő. Nem értettem, mi változott, hiszen minden fan erre vár, nem? Hogy megkapja az imádata tárgyát.

- És most utálsz? – kérdeztem némi mosolyfélét összehozva, hátha az enyhít a dolgok feszültségén. Tévedtem.

- Ami azt illeti, utálom, hogy tönkretetted az idilli képet magadról. Utálom, hogy nem lehetek többé a rajongód. Utálom, hogy azt mondtad, tetszem neked, de a legjobban azt utálom, hogy megcsókoltalak, és még rohadtul élveztem is.

Rám nézett. Egyből beleolvadtam a könnyáztatta szemekbe. A szavak maguktól törtek elő belőlem, egy másodpercet sem gondolkodtam rajtuk.

- Én viszont imádom, hogy behívtalak, és imádom, hogy a rajongóm voltál három órával ez előttig, azt kívánom, bárcsak már korábban is találkoztunk volna valahol, nem beszélve arról, hogy imádom az illatodat, és a szemed káprázatos színét, a szépségedet, és a hajad lágy esését… – Minden szónál megérintettem hol az arcán, hol a haján, vagy éppen a szemeiből töröltem le a könnyeit. – Imádom a házad szagát, hogy a kutyáid fanatikusan védelmeznek, és hogy szemet kápráztatóan gyönyörű vagy.

Lehunyta a szemét, így megfosztott attól, hogy élvezzem a kékségét. Éreztem, hogy még nem győztem meg, és nem zártuk le ezt a témát.

- Rob, te most is a Westronban élsz, ami a legmenőbb szálloda egész L.A.-ben, és egy kibaszott milliomos vagy. Testőrök hada vesz körül, a People magazin meg kétszer választott meg az év legszexibb pasijának. A tied lehetne bárki, a legszebbek és a legjobb nők!

Nem hagyhattam, hogy újra előröl kezdje ezt az egész mi mások vagyunk szarságot. Muszáj volt tennem valamit. Így két tenyerem közzé fogtam az általam legszebbnek titulált arcot, és vadul rávetettem magam a szépséges ajkakra.

Nem felelt a néma kérésre. Ledermedve várta, hogy fejezzem be, és tomboljam csak ki a vágyam. Hiába hívtam táncba a nyelvét, nem óhajtotta a csókunkat. Ekkor, mint egy utolsó, kétségbeesett lehetőség jutott eszembe, hogy ő mivel keltett engem fel a dermedtségből ott a könyvtárban.

Végignyaltam először a felső, aztán az alsó ajkát, és ez végre segített.

Megremegett, majd az eddig lomha karok átöleltek. Lágyan túrt a hajamba, és végre elkezdtük szerelmes tangókat, csak éppen nem a lábunkkal jártunk azonos ritmust, hanem a nyelvünkkel.

Fergeteges íze volt, és azt kívántam, soha ne legyen vége. A testünket már szinte egynek érzetem, mintha egymásba olvadnánk. Ilyet ezelőtt, de még ehhez hasonlót sem éreztem soha. Hogy válthat ki belőlem ennyi furcsa, ismeretlen érzést valaki ilyen rövid idő alatt?

Már nem finomkodtam, érzetem, hogy ő is erre várt.

Végigsimítottuk egymást, ő is, én is. Fáradhatatlanul, egyre követelőzőbben húztuk egymás idegeit az egekig. Ujjaim és tenyerem újra élvezhette azt a csodás testet, ami szépen lassan öli három órája az agysejtjeimet. Ő is így lehetett velem, mert furcsamód élvezte, hogy megérinthet, nemcsak azt, ahogy én simogatom.

Ebben a végtelennek tűnő, gyönyörökkel teli percben úgy éreztem, hogy egész vagyok. Nem voltam, és nem leszek soha senkivel több mint vele most, de ekkor ő elszakította tőlem mézédes ajkait, és ziháltan nézett a szemeimbe.

Vágyódás csillant a tekintetében, ugyanaz, ami engem is égetett. Aztán jött az ultimátum.

- Csak ma! Utána már csak a kórházban találkozunk, és ennyi. Többé nem jössz ide, és én sem megyek utánad sehová. Csak ma a tied vagyok, és te az enyém.

Lefektette a feltételeket, így már egyedül csak rajtam állt, mit válaszolok.