Novella

Szia mindenki :)


Hát megérkezett a novella :) Remélem, hogy tetszeni fog nektek. Azért azt kiírom, hogy erősen 18+ -as karika érvényes rá, bár a Kiss of the Lily-re is igaz szóval ilyen szinten minden feji elé kiírhatnám. 
Lelkileg egy kicsit jégvárba kerültem szóval nem tudom, hogy mikor tudom rávenni magam az írásra. Mindent elkövetek azért nem akarok csalódás okozni nektek. Na jó nem pofázok tovább. Jó olvasást
Mondanám, hogy legyetek rosszak, de szerintem már tudjátok :) <3 
Andi
Ui: A novella címe egyébként :ÁRULÁS és Kris szemszögéből olvashatjátok :)

Tíz év telt el. Sőt, szerintem több is. Valamiért újból megjelent az életemben, mintegy felkavarva a nyugalmat.

– Miért?? – visszhangzott folyamatosan a kérdés a fejemben. Miért nem bír nyugton maradni, és miért kell mindent összezavarnia? Akarom? Vagy szimplán csak másra vágyom? Vagy ami a legvalószínűbb: tetszik, hogy valaki megint annyira akar, hogy bármit megtenne értem?

A férjemet imádom, ahogy a gyerekeimet is, mégis olyan gyakran érzem magam rabszolgának. Ki akarok törni a mindennapok szürke ködéből, és élvezni, hogy nő vagyok.

Tudtam, hogy egyedül van, hatalmas háza magányába zárva. Pedig számtalan nő heverne a lábai előtt, ami azt illeti, meg is kapja őket. Engem már nem. Most mégis arra készülök, hogy ez megváltozzon.

A kapun úgy léptem be, mintha a sajátom lenne. Elborult elmével és hatalmas gombóccal a gyomromban lépdeltem az ajtóig. Szinte mennydörgésnek hallottam a magas sarkú cipő kopogását. A szívem a torkomban dobogott, ahogy lenyomtam a kilincset, és elindultam a nappali felé. Ott ült a hatalmas helyiség közepén a fehér bőr kanapén, laptoppal a kezében.

Úgy tűnt, elmélyülten gondolkodik valamin. Alig bírtam koordinálni a lépéseimet. Minden ízemben remegtem. Vagy a látványa, vagy az ezt követő tetteim súlya miatt, de soha nem érzett félelemmel vegyes izgatottság telepedett rám. A padló hangosan kopogott a lábam alatt, ahogy közeledtem hozzá. Behunyta a szemét és szippantott egyet a levegőbe. Tudtam, hogy tudja, én vagyok, de nem nézett rám, csak mosoly csúszott gondterhelt arcára, kisimítva az összes ráncot fiatal arcából.

Odaálltam elé. Rám nézett. Lehajoltam hozzá, hogy kivegyem a laptopot a kezéből, és a dohányzóasztalra tegyem, de ő nem bírt magával. Ahogy előre hajoltam, a hajam is engedelmeskedett a gravitációnak, és ő kapva kapott utána, hogy aztán az arcát minden eddiginél közelebb érintse az enyémhez, de nem csókolt, mindössze fogta azt a kósza tincset, és beleszagolt, majd az ujjait széttárva hagyta, hogy visszarendeződjön. Ott hajoltam előtte, és láttam a kékesszürke  szemében a minden elsöprő vágyat. Szinte ott fortyogott a levegőben szenvedélyünk bűnös tüze. Mind a ketten tudtuk, miért jöttem ide.

Elléptem tőle. Összehúzott szemöldökkel nézte, ahogy pötyögök valamit a laptopba, de ahogy felismerte egykori közös számunk első dallamát, ismét mosoly cikázott át rajta. Hátráltam még egy lépést, és elkezdtem mozogni a zene ritmusára. Vágytól izzó szemekkel követte végig, ahogy táncolok neki. Szívesebben vetettem volna rá egyből magam, hogy addig élvezzem őt, amíg nem hullnak ránk csillagok, de valamiért úgy gondoltam, hogy ha ez az egy alakom a miénk, akkor meg kell mutassam, mit veszített, amikor véget vetett a kapcsolatunknak. 

Lassan húztam le a szoknyám oldalt levő cipzárját, és ugyanebben az ütemben kezdtem letolni magamról. Nem volt rajtam fehérnemű, nem láttam értelmét fölvenni, mikor tudtam, hogy nem lesz rá szükségem. Hallottam a hangos zihálást, ahogy felfedezte, alulról már semmi nem takar. Mindennél jobban fölizgatott ez a hang, és már cseppet sem finomkodva húztam le magamról a felsőt. Már nem volt erőm, érezni akartam. Ahogy régen amikor az enyém volt a lelke.

Négykézlábra borulva másztam oda hozzá, végig tartva a szemkontaktust. Mikor már ott voltam előtte, kissé szétcsúsztatott térdekkel ültem a vádlimra, és az eddigi harmincnégy évem során összeszedett szenvedéllyel kezdtem el túrni a hajamat, miközben lovaglást imitálva mozogtam tovább. A fejemet hátravetettem, és tudtam, soha nem voltam még ennyire nő, mint most, mint neki. Végigsimítottam magamon. Először csak az ajkaimon húztam végig az ujjamat, a nyelvem hegyével megnyaltam, majd megindultam lefelé a nyakamon át a mellkasomig, hogy ott a már megkeményedett mellbimbómat érintsem.

Felnyögtem az érzéstől. Ő is a látványtól. Felbátorodva simogattam tovább a hasamon át a combomat, és már majdnem elértem vágyaim középpontját, mikor megmozdult. Ránéztem. Ott ült ugyanúgy, ahogy én, és megbűvölve nézett rám, majd végig rajtam. A pillantásával érintett, szinte éreztem, egészen a csontomig hatolt vele.

Minden pillanat órának tűnt. Olyan végtelen lassan emelte fel a kezét, és olyan végtelen lassan érintette meg az arcomat, hogy azt hittem, nem is akarja igazán. A szeme viszont az üvöltötte felém, hogy ha tehetné, azonnal magára húzna, és azonnal egyesülne velem. Ez adott erőt, hogy ne támadjam le. Pillekönnyen érintett meg az arcomon. A keze remegett, ahogy a hajamba túrt, és magához húzott. Az ajkunkat már csak egy centi választotta el, mikor megmarkolta a hajam, és én dorombolva élveztem az érintését.

Megcsókolt. Elvesztem.

Annyi erő és vágy volt benne, hogy el sem tudtam képzelni, honnan veszi ezt a gyöngédséget, ahogy végignyalta az alsó ajkam. Felnyögtem a kéjtől, ami átjárt. Nem bírtam én sem tovább, végighúztam a kezem a hátán, és hozzá hasonlóan fúrtam kezem a hajába.

Olyan ősi vágy és szenvedély volt most bennem, hogy félő volt, szétrobbanok tőle, és ez az ő érdeme.

A csókunkba nyögtem, ahogy az ujját végighúzta a hátamon. Egymás előtt térdelve csókolóztunk, az érintésére remegtem, és arra vágytam, hogy végre ott is hozzám érjen. Szinte megőrültem, hogy végre felnyársaljon, de nem tette. Helyette a kanapéra ültetett, de tovább faltuk egymás ajkait. Egyszer csak elváltunk egymástól, illetve ő hagyta abba a csókunkat, én kaptam volna utána, egyszerűen nem volt elég belőle, de ő nem hagyta, inkább tovább fürkészte az arcomat.

- Szia – súgta mosolyogva.

Nem válaszoltam neki, csak viszonoztam a gesztusát. A derekamat erősen tartva húzott az „ágy” szélére és átölelt. Az arcát a nyakamba fektette, szorosan simult egymásba a testünk, és megint beleszagolt a hajamba. A rekedt nyögése átjárt. Aztán elkezdte csókolgatni a nyakamat, néha mintha a nyelvét is éreztem volna a bőrömön. Fogalmam sincs róla, hogy meddig bírom még elviselni, hogy csak alig érint, vagy hogy megőrjít ezzel az édes kényeztetéssel. De ő nem akart elkapkodni semmit. Lassan haladt lejjebb és én tovább remegtem a karjaiban.

Annyira jól csinálta annyi érzékiség szorult belé, és annyira tudta éreztetni, hogy én vagyok a világ legcsodásabb nője! Nem sejtettem, hogy ennyire intenzív lesz. Nem sejtettem, hogy valaki így tud csókolni, ilyen lágyan, miközben úgy szorít, mintha tőlem függne most az élete. Az enyém most tőle függött. Az ajka elérte a mellem és a tenyere is. Megmarkolt, ami megint szinte felért egy mámorral. A mellem fölkínálva nyomtam kijjebb, hogy ne hagyja ki azt sem. Veszettül kívántam, hogy csókoljon ott is, és már folyamatos volt a nyöszörgésem. Őt, ez úgy tűnt, még jobban feltüzelte, mert hirtelen erősebben szorított. Félő volt, hogy eltöri a csontom, de ahogy észbe kapott, lazított az ölelésén, de éppen csak annyira, hogy ne fájjon. Elengedni nem volt hajlandó, én sem őt. A melleim addig csókolta, míg már nem bírtam szó nélkül.

- Kérlek – súgtam neki. – Már nem bírom!

Mosolyogva hagyta ott a halmokat, hogy a hasamat vegye birtokba. Hát nem egészen erre gondoltam, amikor könyörögtem neki, de kétség sem fért hozzá, hogy fantasztikusan csinálta. Aztán úgy gondolta, a combom belsejét halmozza el csókjaival. Már biztos voltam benne, az a célja, hogy megőrüljek. Elérte a célját. Nem bírtam tovább, és magam nyúltam középpontomhoz.

Kétszer tudtam mindössze végigsimítani magam, máris elvette a kezemet.  Belecsókolt a tenyerembe és összefűzte ujjainkat úgy szorította az oldalamhoz. És ekkor végignyalt egyszer. Majdnem megláttam a csillagokat. De nem engedte, hogy feljussak a mennybe. A kezemet lefogta, hogy ne én ténykedjek magamon, és tovább folytatta elkezdett útját.

A nyelvét végighúzta a másik lábamon fölfelé, hogy az ajka megállapodjon a combom tövében. Eddig nem is gondoltam, hogy van még egy erogén zónám. Hát ő bebizonyította, hogy tévedtem. Egyszerűen kikészített. Felemelte a fejét, és elengedte a kezem. Magamhoz rántottam, és olyan eszementen csókoltam, miközben átöleltem a derekát a lábammal, hogy kiserkent a vér az ajkán.

Megijedtem egy pillanatra és óvatos puszikkal próbáltam gyógyítani a rajta ejtett sebet. Rám nézett és megnyalta a száját. Mosolyogva tudatosult benne a vadságom eredménye. Belemarkoltam a fenekébe, hogy végre csinálja már azt, amire mindketten vágyunk, de ő csak tovább mosolygott, és egy váratlan pillanatban fúrta testem mélyére egyetlen ujját. A hátam ívben feszült, sóvárogtam, hogy ne hagyja abba. Nem tette.

- Isteni vagy! – súgta a fülembe, miközben hol csókolta azt, hol pedig szagolta a hajam. Egy váratlan pillanatban elszakította magát tőlem, és én már majdnem megijedtem, hogy megint abbahagyta a legjobb pillanatban, mikor végigsimított a lábamon, leemelte magáról, és ekkor megéreztem a nyelve játékát.

Eddig is élveztem, amit velem tett, de most már szinte folyamatos volt a remegés és csak azt kívántam, hogy még, még, ne hagyd abba!, és nem tette, az egekig repített úgy, ahogy életem során talán még senki, és így hatalmas robbanással értem el az orgazmust. Mennyei volt!

Alig bírta tartani a testem, ahogy vonaglottam. Folyamatos volt a remegések garmadája, ami tetőtől talpig átjárt. Nem hagyta abba a kényeztetést. Igaz, nem a legérzékenyebb pontomon, de tovább nyaldosott, míg meg nem éreztem a nyelvét, ahogy mélyen belém fúrja. Újjáéledt a testem ettől, és a vágy is iránta.

Beletúrtam a hajába, és még közelebb húztam magamhoz, hogy még véletlenül se jusson eszébe abbahagyni. Folytatta. Mégpedig úgy, hogy közben az ujját ismét belém fúrta, hogy aztán intenzíven mozgassa bennem. Megint megőrjített, főleg ahogy nyögdécselt. Éreztem, hogy élvezi, ahogy örömet okoz nekem, sőt, szinte falta húsos nőiességemből áradó nedvességemet.

Nem akartam tovább várni. Fölhúztam magamhoz. Megcsókoltam, éreztem rajta a saját ízemet, ami még izgatóbbá tette nyelve ritmikus játékát az enyémmel. Mindkét kezét a hajamba temette, és egy gyengéd erőszakkal húzta hátra a fejem, hogy végigcsókolja a nyakam minden milliméterét. És ahogy a megfeszülő inakat kényeztette a nyakamon, lassan, nagyon-nagyon lassan magára húzott.

Meghaltam a karjaiban. Ő sem mozdult. Lehet, azt várta, hogy lélegezzek, vagy csak tetszett neki, hogy megölt, nem tudom, mindössze annyit érzek, hogy neki csak én vagyok fontos, illetve nem én, hanem az én élvezetem. Elképesztően önzetlen, ahogy becézget, ahogy szorít, ahogy szagol. És mindezt tetézi azzal, hogy érezteti, én vagyok a minden ebben a sötét órában.

Elkezdett mozogni, szintén lassan. Nem akart fájdalmat okozni, ami a méreteit tekintetbe véve érthető is volt. Én szintén vele egy ritmusban hajszoltam az élvezetet. Isteni volt, ahogy fogott, hol óvón, hol pedig vadul, eszét vesztve, akárcsak én. Mikor ráeszmélt, hogy vágya tüzében kicsit erősebben szorított meg, simogatással próbált enyhíteni vélt fájdalmaimon. De tévedett. Imádtam, hogy élvezi a testem, imádtam istennő lenni a kezei között.

Egyik pillanatban megfogott, és felhúzott. Ő térdelt, és én az ölébe kerültem. Mindennél mélyebben fogadtam be kemény testét, és vadul zihálva lovagoltam rajta. Olyan szorosan bújtunk egymásba, mint két szerelmespár, pedig ez csak vágy volt, a szerelem összetört mikor mást választott, de olyan ősi, és olyan mély volt szenvedélyünk, hogy úgy éreztem, ez nem is tud többé csillapodni. Képes volt arra, amire előtte még senki; föltámasztotta a lelkem mélyén szunnyadó vadmacskával keveredő démont, és ez felemésztett. Eddig nem látott csillagok ragyogtak köztünk, miközben testünk szorosan simult egymásba. Ráragadt az arcomra a hajam az izzadságcseppektől, de ő még ezt sem engedte, gyöngéden simította ki és markolt bele, hogy így húzzon magához csókolózni. Isteni volt! Éreztem, hogy szenvedélyünk lassan a csúcsára ér, már nem bírtam tovább, és elválva tőle haraptam a vállába, miközben a körmeim vörös csíkot hagytak a hátán.

Megérkeztem a mennyországba. A csillaghullás, a földrengés és a világ minden vulkánja összesen nem generált olyan energiatöbbletet, mint én, ahogy hosszú másodperceken keresztül járt át élvezetem mámora. Elszabadult valami megfékezhetetlen és tudtam, hogy kell még nekem ez a piszkos parázna lét, mégpedig örökre.

Az összes erő elpárolgott belőlem, ahogy a remegések csitultak, így rongybabaként nehezedtem rá. Ő fordított egyet a testünkön, így fölém került, és az arcon puszikkal való beborítás után kihúzódott belőlem, hogy a szőnyegre heveredjen mellém.

- Ez... - kezdte volna, de én fejeztem be.

- Leírhatatlanul csodás volt – súgtam neki.

Rám nézett, és bár még lihegve, de fölkelt mellőlem. Hozott egy pohár üdítőt, és egy-egy szál cigit. Szótlanul szívtuk el egymás szemébe temetkezve, miközben a szőnyeg puha bársonyként ölelt át, vagyis én úgy éreztem.

- Mikor jössz el legközelebb? – kérdezte összetörve ezzel az idilli pillanatot.

Nem válaszoltam, helyette viszont fölálltam, pár pillanat alatt magamra vettem a ruháimat, és ahogy jöttem, úgy távoztam örökre Robert  házából, csak úgy, mint az életéből.