Mikulás ajándék novi

Üdvözlet mindenkinek! :)
Andi megbízásából rakom nektek a Mikulási novelláját, este majd ha jön, ide még hozzáfűzi a saját hozzáfűznivalóját, addig is kellemes olvasgatást és sok csokimikit mindenkinek ;-)
-pd-

Szia kedves mindenki :)

Hát íme egy Mikulás ajándék :) Amit tudnotok kell róla, hogy ez már régi és páran már olvastátok is, de valamiért csak felkerült :D és az oka az, hogy gondolatban elkészült a folytatása ami lehet, hogy a Jézuska hoz majd :D Még nem biztos, de ha csak azt rakom fel akkor nem mindenki ismeri az előzményeket :) szóval ez van. Ja a címe egyébként Tiltott szenvedély és megosztott második lett egy pályázaton szóval nagyon büszke vagyok rá :$ :$
Ezúton is köszönöm imádott bétámnak egyrészt, hogy ma délben küldtem neki és máris kijavítva felkerült ide és az sem mellékes, hogy ő rakta fel nektek mert én most értem haza vagyis 22:39 van most szóval nem tudtátok volna olvasni ha ő nincs :) Köszönöm Drága és imádlak :D
Ja láttátok a diavetítőt???? Azt is ő csinálta :) <3
Na jó befejeztem a szövegelést és legyetek rosssssssszak puszi
Andi

Már egy ideje tudom, hogy mint érzek Liza iránt. A testem nem hazudik, bár először csak azt hittem, hogy az alakja kigömbölyödése az, ami vonz, később rá kellett jönnöm, hogy ez nem teljesen igaz.

Nálunk lakott szeptembertől júniusig, és a mások által egekig magasztalt nyári szünet nekem maga volt a pokol. Ez az idő, amikor nem láthattam őt, és nem tudhattam, hogy mi van vele, kikészített. Még szerencse a szerencsétlenségben, hogy most október van, így még kilenc hónapig itt lesz a mellettem lévő szobában.

Ez az időszak - évi tíz hónap - volt a mennyország földi pokol változata. Gyűlölni és imádni egyszerre pedig a legfárasztóbb dolgok egyike. Gyűlölni, mert nem lehet az enyém, és imádni, mert ő a világegyetem legszebb, legcsinosabb, legszexibb, és legkedvesebb teremtménye. Igaz, már kezdtem hozzászokni az elmúlt öt évben, hogy nem alszom, azért néha jól esne, ha nem akarnék elájulni. Egyszerűen kikészített a tudat, hogy mindössze egy vékony fal választ el tőle.

Minden éjjel néztem a plafont, és elképzeltem, ahogy bejön hozzám, mellém fekszik (eddig még nem is kellett képzelődnöm, mert ezt igen gyakran megtette), innentől viszont a tiltott része jött a dolgoknak. A képzelgéseimben ugyanis egy hófehér csipkés hálóingcsodát viselt, aminek vékony kis pántja lecsúszott az egyik válláról, és ő, miközben csábosan néz rám, lassan, nagyon lassan letolja a másikat is, mintha lassított felvételt pörgetnék az elmémben.

Feltárul előttem a csodás teste centiről centire. Először a melle gömbölyű formája, egyszerűen képtelen vagyok még levegőt is venni csak attól, hogy elképzeltem ahogy hozzáérek, vagy megcsókolom a pici bimbócskákat, annyira vágytam az ízére mint fuldokló a friss oxigénre, de mégis tovább gyötörtem magam, és a fejemben tovább forgott a film.

A selyem elhagyta az imádott dombokat, és elérte a tökéletesen lapos hasat, ő kéjesen végighúzza rajta a kezét, tovább fokozva az én nyughatatlan vágyamat, aztán, mint aki tudja, mivel kergetne őrületbe, a ruhával együtt a keze is elindul a teste középpontja felé. És végre fedetlen teste ott áll az ajtómban, eltakarva pici kezével az a pontot, amit addig ízleltem volna, míg nem könyörög a kegyelemért. Ezután odafészkeli magát az ágyamba, hiszen már a szexis fehérnemű is lekerült róla. Ő anyaszült meztelenül fekszik a karjaimban, és arra kér, ami nekünk tiltott, és még vérfertőző is. Törvénytelen, mégis erre vágytam.

Az álomkép szétfoszlott, és én ott maradtam az ágyamban egyedül és a reményeimet felváltotta a valóság. Lehetetlen, hogy az unokahúgom csókoljon, öleljen, megadja nekem azt, amit egy nő sem tudott soha. Annyira vágytam rá, hogy szétfeszített, nemcsak ágyéktájon. Azt talán még el tudnám viselni, viszont már a szívem száz százalékát is ő birtokolta, ami sokkal nehezebbé tette a vele való együttélést. Majdhogynem földöntúli  imádattal magasztaltam a fertővel, amit éreztem iránta. Olyan volt nekem, mint halandónak a leggyönyörűbb Istennő. Egy paraszté soha nem lehetne Afrodité! Én mégis rá vágytam, és ez okozta az alvásom hiányát is.

Nem bírtam a testemmel. Hiába való volt a rengeteg hidegzuhany. Néha már liluló szájjal teljesen átfagyva vacakoltam magam a takaróim közzé, hogy ne hűljek ki teljesen, mégsem segített. Semmi sem tudta csillapítani ezt a vágyat. A szívem éppúgy áhította volna őt, mint a testem, csakhogy ez már fizikai fájdalmakat is kezdett előidézni. Minden gondolatomban benne volt valamilyen formában. Tudtam, hogy ez nem mehet így sokáig, mert egyszer csak elszakad az a bizonyos cérna, és akkor vagy letámadom perverzitásommal, vagy leordítom a fejét. Egyik sem egy nyerő dolog, lévén így is úgy is megutálna. Akkor mit tehetek? Semmit, fölíratok az orvossal egy erősebb altatót, és megpróbálok összeszedni valami kiscsajt, hátha segít, hogy ne legyen minden gondolatom ő. Ez lenne a legjobb megoldás, de tudom, hogy csak ámítom magam.

Azon kezdtem filózni, vajon felállna-e más csajra a farkam? Nem hiszem, hiszen voltak, akik nyomultak volna, ha hagyom. Mégsem akartam soha senkit úgy, mint őt.

Magam elé képzeltem az arcát. Te jó ég, nincs olyan angyal, aki überelhetné a szépségét. Teljesen tökéletes bőr, a ritka szolárimtól enyhén barnás árnyalattal, ami gyerekkorában még hófehér volt. Nem mintha nem lett volna akkor is gyönyörű, de ez a kis szín még varázslatosabbá tette. Nem tudnám megmondani, hogy mit találok a legszebbnek rajta. A holló fekete szemét, ami tisztán csillogott, akárhányszor rám nézett, a gyermeki ártatlanság még ott fénylett, a lelke tisztasága csak úgy sugárzott belőle. Vagy a vérpiros ajkakat, ami telt, és csókra csábító, mindenféle kence nélkül is. Néha egy-egy beszélgetésünk alkalmával megnyalta az alsó ajkát, amivel még jobban kikészített, és ha valami oknál fogva akkor éppen nem sajgott érte a testem, egy ilyen pici mozdulattal az őrületbe kergetett, és egyből szorított a nadrágom középtájon. Vagy a fenekéig érő ében fekete haja, ami hol csigákban vonta körbe a legimádottabb arcot, hol kisimítva terült szét karcsú hátán. Néha, mikor nem látta, beleszagoltam, hogy amikor nincs velem, akkor is emlékezzek arra a liliom illatra. Olyan volt, mintha direkt akarna megbűvölni.

Hogyan lehetséges az hogy csak és kizárólag olyan mozdulatokat tesz, ami tetszik, vagy hogy olyan illata van, amitől megőrülök, vagy hogy úgy érint, amitől elalélok? Ez biztos, hogy nem normális, ilyen nincs is, ez már nem csak egy fellángolás, és nem is az első szerelem hatalma, ez sokkal, sokkal több. Megfogalmazni viszont képtelen lettem volna. Valamiféle őrült szenvedéllyel keveredett imádat, vagy mi.

Azt hiszem, ha ezer évig élek, akkor sem tudom eldönteni, hogy melyik részét szeretem jobban. Ez egyszerűen képtelenség. Néha csak tátott szájjal bámultam, ahogy hasal az ágyamon és tanul. Magamban meg azért imádkoztam, hogy ne érintsem meg a formás popsiját, amire ráfeszült a rövidke sort.

Nem mintha megkönnyítette volna a dolgom; mindig úgy viselkedett, mint amikor kicsik voltunk, és a nagyinál töltött nyarakon, amikor együtt fürödtünk a medencében, és az ölembe fészkelte magát. Már akkor is elválaszthatatlanok voltunk együtt aludtunk, együtt ettünk, együtt voltunk betegek, vagyis ha én beteg voltam, ő is mindig azt színlelte, hogy ne válasszanak külön minket. És ez az, amit nem szabad elfelejtenem. Ő az én unokatestvérem, ergo tiltott az a szenvedélyes szerelem, amit iránta érzek.

De mégis… hiába mondogatom ezt, vagy hogy nincs jövője, hogy néznének ki a gyerekeink, vagy hogy anyám infarktust kapna, akkor is őrá vágyok. Annyira jó lenne, ha kiderülne, mint egy szappanoperában, hogy nem vagyunk rokonok, hogy mondjuk az én anyámat örökbe fogadták a nagyiék, és nem köt össze minket a vér. De ez nem így van sajnos, az én anyám és az övé ikrek, így még esély sincs rá, hogy valaha kiderüljön ilyen csoda. Nincs mit szépíteni, bele vagyok esve az unokahúgomba, aki mellesleg a legjobb barátjának tart. Hurrá! Lehet még ennél is pocsékabb az életem? A válasz határozott nem. Ilyen nyomorult nincs még egy a földön.

Mindenem meglenne, amit csak akarok. A szüleim jómódúak, a legjobb egyetemre járok, tökéletesek az eredményeim. Besegítek apámnak a cégnél, amíg nem lesz meg a diplomám, az összes csaj, akit eddig kiszemeltem, mind őszinte szeretettel fogadott, és mégis egy roncs vagyok, mert arra vágyom, ami tiltott.

Hirtelen felötlött előttem az eddigi barátnőim külleme, és csak most esett le, hogy mindig a sötét szem, és a fekete haj vonzott. Lehet, hogy ez már régebbi sztori, csak öt évvel ezelőtt még nem tűnt föl? Na jó, Gabriel Hill, fejezd ezt be! Vedd be a hülye bogyóidat, és próbálj meg aludni, ez így már nem mehet.

Már éppen nyúltam az éjjeli szekrény felé, ahol már várakozott a fehér pirula, és a pohár hideg víz, mikor halk kopogásra lettem figyelmes.

Istenem, már megint. Mit csináljak? Ha mondjuk azt tettetem, hogy alszom, akkor biztos, hogy nem jön be, de hogy a picsába mondjak neki erre a nyilvánvaló kérésre nemet, amikor minden bizonnyal megint rosszat álmodott, és ezért jön át? Így remegő izmokkal, és sajgó szívvel szóltam kicsit hangosabban ki neki.

- Gyere be, Lizi! - Tudtam, hogy ő az, hiszen az éjszaka közepén eddig még soha senki nem „zaklatott” csak ő.

Kinyitódott az ajtó, és ott állt. A gyér fény mit sem számított, így is tökéletesen láttam könnyáztatta szépséges arcát, és megrogyott karcsú testét. Amikor fölriadt éjszakánként, és átjött hozzám mindig úgy tűnt, hogy nem is egy tizenkilenc éves fiatal lány a látogatóm, inkább egy görbe hátú öregasszony benyomását keltette, és még így is gyönyörű. Szerencsére nem azt a csipke csodát viselte, amiről pár perce még álmodoztam, de így sem lesz könnyű ez az éjszaka, hiszen a rövid sort-top variáció sem hagyott sokat a képzeletemre.

Olyan formás volt, hogy az előbbi vágyamnak még ideje sem volt csökkeni, máris újult erővel csapott le rám. Halkan belenyögtem az éjszaka csöndjébe, ahogy elképzeltem meztelenül, de ő belépett, és becsukta maga mögött az ajtót. Sötétben botorkált el az ágyig, és fölkapcsolta az éjjeliszekrényen tartott olvasólámpát.

Hunyorítanom kellett, a hirtelen fény meggyötörte kicsit a szemem, de még így is láttám a gyönyörű angyalt az ágyam mellett állni. Szó nélkül emeltem föl a takarót, hogy befeküdhessen mellém, és ő némán engedelmeskedett a felkérésnek. Odabújt a karomba. Fejét a mellkasomra tette, és átölelt. Megszokott mozdulatok voltak ezek, engem mégis kínoztak. Muszáj volt elterelnem a gondolataimat arról, hogy hogyan bújtatnám ki ebből a ruházatból.

- Megint rosszat álmodtál? - Ő csak fölemelte a fejét, így alig pár centi választotta el az ajkainkat, és bólintott. Feltűnt viszont, hogy egy röpke pillanatra szépséges szeme az ajkaimra tévedtek, és zavartan megrázta a fejét.

Hát ez meg mi volt? De mielőtt elragadott volna egy másik fantazmagória, megszólalt.

- Most nem apuról álmodtam. De ez is rossz volt, mármint jó… de pont ezért rossz is. – Éreztem, hogy egy könnycsepp vizezi össze a trikómat.

- Mondd el, Liz, akkor lehet, hogy megnyugszol - próbáltam nyugtatgatni remélve, hogy nem robban szét a testem attól, hogy a hátát simogatom. Tovább simogattam, mikor egyszer csak fölült az ágyban, és olyan keserves sírásba kezdett, hogy a szívem szakadt meg tőle. – Liz, megijesztesz! Ne csináld már, mondd el, mi a baj! Csak úgy tudok segíteni… - fölültem mellé, gondosan takargatva magam előle. 

Segítettem volna neki, ha tudok, de ez most új volt. Hozzászoktam, hogy az apja halálával kapcsolatos rémálmairól mesél, de ez most más volt. Általában csak befekszik mellém, és tíz perc pityergés után már alszik is. Ilyenkor az elmondásai alapján csak a közelségem kell neki, de most a szívszaggató zokogása megrémített. Rám nézett, és szinte ugrást mímelve borult a nyakamba. Szorosan ölelte át a nyakam vékony karjával. Az arcát a nyakamba fúrta, úgy sírt tovább.

- Ó, Gabe… ez annyira, annyira nehéz. - Alig bírta még ezt a pár szót is kinyögni. Csak hüppög.

A vállánál fogva eltoltam, ő rám nézett és éreztem, hogy valami nagyon komoly baj lehet, mert így még soha ezelőtt nem nézett a szemembe. Gyönyörű fekete szemét lehunyta és egy hatalmas könnycsepp csurgott végig az arcán. Ezzel az utolsóval mintegy lezárva a rohamot. Pici puha tenyerét az arcomra rakta. Mélyen egymás szemébe néztünk. Megijesztett, amit láttam benne. Olyan közel hajolt hozzám, hogy ajkainkat újból csak pár centi választotta el, és nem állt meg, csak közelített, már éreztem forró leheletét, mikor elkezdtem zihálni. Ez nem lehet, ez csak egy csalfa álom, ilyen nincs is. Biztos most is csak képzelődöm. Az ajka már súrolta az enyémet, mikor is én nem bírtam tovább.

- Lizi - súgtam elhaló hangon, lehet hogy nem is hallotta meg. Ha most nem állunk meg akkor végem, és minden másnak is. Az egész életem megváltozik.

- Szerelmes vagyok beléd, Gabriel - súgta ugyanolyan halkan, mint én előbb a nevét.

Mit is mondott? Mit mondott???? Nem!! Ez lehetetlen. Mi? Hogy szeret, szerelemmel, úgy, ahogy én őt.

Nem mozdultam. Teljesen letaglózott a vallomása. Úgy ültem az ágyamon, mint egy kőszobor. Még levegőt sem vettem, vagyishogy nem vettem volna, ha nem támad le. Mint egy cápa a vérző áldozatra, úgy vette rám magát. Az ágyba hátrahőköltem a vehemenciától, amivel letámadott. Ott feküdt rajtam, és próbálta táncba csábítani béna nyelvemet, de én csak feküdtem a legcsábítóbb test alatt élettelenül, és nem hittem el hogy ez igaz. Egyre vadabb lett, és én egyre bénább. Éreztem, hogy kezd kétségbe esni.

Beletúrt a hajamba, vagy inkább a markolt a megfelelő kifejezés, és még közelebb rántott magához. Ha nem zombi vagyok, még lehet hogy föl is szisszenek a hirtelen hajtépéstől, de így csak segített, kirángatott ebből a furcsa semmi létből, és mielőtt éppen elhagyta volna az számat, visszacsókoltam.

Most már együtt élveztük a harmóniát, amiben a nyelvünk találkozott.  Mintha ezer éve csókolóznánk, és mégis új csodás ízvilágot adott, de minden annyira egyszerű volt.  Nem találtam rá szavakat. Nem hiszem el, hogy az én személyes Afroditém itt van a karjaimban, és ugyanúgy érez irántam, mint én ő iránta. Ez meg hogyan lehetséges? Az érzéki kábulat kezdett egy burkot vonni körénk, és már nem számított, hogy anyám kitagad, hogy éppen törvénytelen, és még vérfertőző is, amit művelünk, és hogy mindenki elítélne minket. Ebben a burokban, ami most nemcsak hártyaként, hanem inkább betonfalként borult ránk, csak mi voltunk. Azt éreztem, legyőzhetetlen vagyok, hiszen viszontszeret az, akiért eddig sóvárogtam. Hirtelen elvált az ajkaimtól, és a szemembe nézett.

- Kívánlak… - Egy röpke csókolt lehelt a számra, és folytatta a vérlázító szavait. - Szeretkezz velem! Kérlek! - A könyörgése teljesen kikészített. Még ő eseng értem? Ilyen nincs a való életbe, de ha ez csak egy álom, akkor én soha többé nem akarok felkelni.

Nem kellett tovább semmit sem mondania. Egy mozdulattal átgördültem rajta, így én kerültem felülre, és újult erővel csókoltam még intenzívebben, mint eddig. Belenyögünk a csókcsatába ő is legalább annyira fel volt tüzelve, mint én. Az imádott hosszú lábak már a csípőm köré fonódtak, miközben hozzám dörgölte az ágyékát. Alig bírtam magammal, de tudtam valahol az agyam egy rejtett zugában, hogy muszáj erőt vennem magamon. Hiszen neki ez lesz az első együttlét, nem okozhatok neki csalódást, sem fájdalmat. Így erőt vettem magamon és elindultam fölfedezni a testét.

Először a nyakára siklott át ajkam, ahol érezhető volt a már jól ismert, és imádott liliom-illat. Dupla élvezetet nyújtott, hogy ízlelhetem és szagolhatom a puha bársonyborítású bőrt. Sóhajai egyre inkább hasonlítottak nyöszörgésre. Mindent megért, hogy ezt én csalogathattam elő belőle. Ahogy lejjebb csúszott ajkam a testén, beleütköztem egy nem kívánt ruhadarabba. Valami kéjjel teli düh eluralkodott az agyamon, és egy határozott mozdulattal kivégeztem a pici topot, ami eltakarta előlem formás kebleit.

Hangos reccsenéssel múlt ki a hálóruhának használt rózsaszín felsőrész. Hősi halált halt, hiszen eddig óvón védte azt, amit most önként ad nekem szerelmem. Birtokba vette a dombokat, forró csókokkal borítottam minden milliméterét, hogy végül a bimbócskákon megállapodva gyötörjem édes kínokkal őt. Felemelte mellkasát, hogy így kínálja nekem még jobban magát. Gyönyörködtem az arcára kiülő szenvedélyben, hiszen soha nem gondoltam, hogy láthatom ezt. És most mégis még sokkal szebb, mint amit a képzeletem kreált. Azt kívántam, bárcsak több kezem, és több ajkam lenne, hogy ne kelljen elválnom melle finom ízétől, de valami belül azt súgta, hogy azt is legalább ennyire élvezné, ha lejjebb haladva máshol is kényeztetném.

Így tettem, nyelvemmel csíkot húzva gyötörtem tovább egészen a hasáig, de a kezem megállás nélkül barangolta be teste majdnem minden zugát. Direkt hagytam ki a vágyam barlangját. Ezzel is fokozni akartam a későbbi egyesülést. A hasa minden pici részével megismerkedtem, és így tovább haladtam lefelé. Időközben lefejtettem magamról a lábait, és most azt hintettem csókokkal. Belső combját apró kis harapásokkal, amitől először fölsikkantott egy picit, de aztán nyöszörögve adta tudtomra, hogy igenis élvezi, mindössze meglepte első tettem.

Föltérdeltem a lábai között, és úgy emeltem számhoz a lábát, először az egyiket, és a bokájától megindulva csókoltam végig. Aztán a másikat, miközben egymás szeméből olvastunk. Tudtam, már én sem bírom sokáig, hogy ne kóstoljam meg a vágyunk középpontját, de még kínozni vágytam. Így csak a szemérme melletti lágy bőrfelületet csókoltam.  Beletúrt a hajamba, és megemelte kicsit a csípőjét. Tudtam mire vágyik, de előtte el kell neki mondjam, mit érzek most.

- El sem hiszlek, ez egy álom. - Ahogy kimondtam, ami kikívánkozott belőlem, már rá is tapadtam a puha barlang bejáratára.

Istenem, semminek nincs ilyen csodás íze. Annyira finom volt a nedve, hogy teljesen elvesztem benne, egy ködszerű valami borult az agyamra, és már azt vettem észre, hogy falom a finom nektárt.

Hirtelen tisztult a kép, ahogy megéreztem teste remegését, és ekkor tudatosult bennem, hogy megérkezett számára az első orgazmus. A fejét hátravettette, egyik keze a lepedőt markolta, míg a másik a mellébe kapaszkodott. Egyszerűen leírhatatlanul szépséges volt. Elvarázsolt.

Folytattam, ahogy egy picit enyhült teste remegése. A combja belseje viszont nem akarta abbahagyni a rángásokat, ami, bevallom, nagyon is tetszett. Folytattam az előbbi ténykedésemet azzal a különbséggel, hogy most egyik ujjamat fúrtam bele teste mélyébe, először lassan, ami hát bevallom, nem volt könnyű, hiszen állatként szerettem volna birtokba venni a testét, mégis valahol tudtam, hogy ez nem lenne jó neki, így pici kis mozdulatokkal haladtam beljebb és beljebb. Ahogy teljesen kitöltötte egyik ujjam, hangosabban nyögött bele az éjszakába.

Fölkaptam a fejem, megijedtem, hogy esetleg mégsem voltam elég óvatos. A szemünk szinte összeölelkezett, ahogy fürkésztük egymást.

- Ne hagyd abba… - kérlelt szenvedélyesen, és már tudtam, hogy jóleső nyögés volt, nem pedig fájdalom okozta. Tovább fokozott sebességgel kínoztam a nyelvemmel, és most már az ujjammal is.

Ahogy éreztem, hogy készen áll rá, még egy ujjamat küldtem a másik mellé. Minden bizonnyal tetszett neki, mert a csípőjét úgy mozdította, hogy még beljebb csússzon. Éreztem, hogy már nincs sok hátra neki a következő csillaghullásig, így kifejezetten a csiklójára koncentráltam. Pár pillanattal később már éreztem is, ahogy feszes izmai ráfeszülnek az ujjamra, arra vágytam, hogy más szervemre is ugyanilyen ritmikusan lüktessen belseje.

A remegése még az előzőt is felülmúlta, én meg tovább gyönyörködetem benne, és leittam a zamatos mézet, ami csordogált belőle. Pihegve hullott vissza háta az ágyra.

Nem bírtam már tovább, érezni akartam őt magam körül. Tudtam, hogy a lányoknak ez általában kellemetlen, de reménykedtem benne, hogy neki szép lesz. Széttárt lábai közé fészkelődtem és a könyökömre támaszkodva borultam teste fölé. Csókoltam azzal az ízzel a számban, amit előbb ittam ki belőle. Tetszett neki. A nyelve körbesimította az alsó ajkam, amit be is szippantott.

- Ha fáj, szólj, és megállunk - közöltem vele a tényeket. Elragadtatva nézett rám, de most nem szólt semmit, csak bólintott.

Már összeértünk, először csak kívülről, a hideg futkosott rajtam, mégis úgy éreztem, hogy belül tüzet fogva látványosan lángolok, és porrá égek a saját ágyamban. Végtelen hosszú időnek tűnt, míg teljesen befogadott.

Lassan nyomultam előre a testében. Végig az arcát néztem, hogy a legminimálisabb fájdalmat is észrevegyem, de ő csak gyönyört sugárzott felém. Egy röpke pillanatra megálltam, mikor már majdnem teljesen befogadott, mert lehunyta gyönyörű holló szemeit, de ekkor belemarkolt a fenekembe, és tövig magába húzott. Felnyögtünk mind a ketten egyszerre, és meg is álltunk, kiélvezve ezt a pillanatot, amit most már senki nem tud elvenni tőlünk, ez a miénk. A közös intimitás legfontosabb pillanata, mikor egyesülünk.

Éreztem, hogy ez nem csak testi vágy, hanem inkább lelki szükséglet. Tiszta és teljes. Életemben, most ebben a képtelen álomban voltam a legboldogabb, és leszek is, ez már bizonyos.

Megmozdította a csípőjét, miközben kinyitotta a szemét; egymásba olvadva gyorsuló mozdulatokkal követeltük a mennyet. Folyamatosan simogattuk egymást, de valahogy mégsem ez okozta az extázist, mármint a testit. Ilyet még nem éreztem ezelőtt, hogy a szex lehet ilyen szép, és lágy, mégis szenvedélyes. A mi tiltott szenvedélyünk. Éreztem, hogy már nem bírom sokáig. Nézett, és tudtam, éreztem, hogy ő is hamarosan repül, ma már harmadjára, és ugyanabban a pillanatban jött a gyönyör. A hajamnál fogva az ajkaira húzott, és csókoltuk egymást addig, amíg volt oxigén a tüdőnkben. Pihegve néztem rá, de éreztem, nincs erőm tovább tartani magam a karommal, így az oldalamra feküdtem, és magammal szembe fordítottam. Ő átvetette rajtam a lábát, így összecsimpaszkodva kommunikáltunk némán.

Másnap reggel egyedül ébredtem, és ekkor már tudtam, hogy tényleg csak az elmém szülte álomban volt tegnap este részem. Majdnem sírva fakadtam a magánytól, amit éreztem, hiányzott az, ami meg sem történt. Mély bánattal mentem le a konyhába, ahol anyám és ő már reggeliztek, nevetgéltek valamin. Jó nekik, én meg gyötrődtem.

Mind a kettőjüknek adtam egy puszit az arcára, mire anya ki is ment a nappaliba. Lizi rám nézett, és kacsintott egyet.

- Ma is bemegyek éjjel a szobádba. Szeretlek, és ott folytatjuk ahol tegnap abbahagytuk…