18. fejezet

Szia kedves mindenki :)


Ismét várni kellett rá :( sajnos két hetet :( megpróbálom most már időben hozni :) remélem sikerül :) 
A fejiről nem tudok sok mindent mondani olyan semmilyen kellemes időtöltés :D :D xD :$ 
Ja akartam nektek írni egy idézetet, de jobban illik majd a 19.fejihez :D na jó ennyi kellemes olvasást. 
Köszönöm akik komiznak mindet elolvasom és annyira jól esik :$ tényleg 
Drága Bétám imádlak és köszönöm <3 csak hogy tudjátok ma délután küldtem át neki :) hát nem imádni való most őszintén :D 
Na jó legyetek rosssssssszak csókollak titeket <3 <3 <3 
Andi

18. fejezet

Rob:

Lefektettem a hintaágy elé a fűbe, és ő nem volt rest szinte azonnal körülölelni a lábaival. Nem akartam ránehezedni, de szinte satuba fogott. Moccanni is alig bírtam. Igazából nagyon jól esett, hogy ennyire ragaszkodik hozzám, de azért mégis úgy gondoltam, hogy a leendő lányom (nagyon remélem, hogy lányom) mégiscsak jobban érzi úgy magát az anyja hasában, ha nem nehezedek rá a teljes súlyommal. Így összekötöttem a kellemest a hasznossal, és egy határozott lendülettel fordultam a hátamra, őt magammal rántva került fölém a teste.

A csípőm két oldalára térdelt és mivel csak egy köntös takarta el előlem, azonnal éreztem a forróságot, ami az ágyékomnak préselődött. Lassan elkezdett körkörös mozdulatokat lejteni a feszülő nadrágon, miközben lehajolt hozzám. A haja körülölelte a csókolózó arcunkat, mintegy eltakarva mindenki elől, és valahogy olyan jó érzéssel töltött el a tudat, hogy itt vagyok, hogy a feleségem lesz, hogy van nekem ez a szépséges nőszemély, hogy megszűnt létezni a külvilág. Nem érdekelt egy hangyányit sem, hogy újságírók és rajongók pletykára éhesen alig pár méterre tőlünk arra várnak, hogy mikor lépünk ki, de még az sem nagyon, hogy bármikor felmászhatnak valamelyik fára, hogy onnan kukkoljanak, vagy hogy ebből a célból egy helikoptert bérelve vegyék szemügyre az együttlétünk intim perceit. Magasról teszek rá, hogy ki mit gondol.

És úgy tűnik, hogy Kristen is így lehetett ezzel, mert feltett szándéka, miszerint kihámoz a nadrágból engem, majdnem célt ért. De egyszer csak megállt. Meg sem mozdult. És én már majdnem azt hittem, hogy tényleg egy illetéktelen kapott rajta minket, de Kris arcát látva rájöttem, hogy mégsem így van. Ő ugyanis mosolygott, és ha egy-két ember nézegetne minket ilyen szituban, nem túl valószínű, hogy így reagálna. Megpróbáltam nem túl kicsavarni a nyakam ahhoz, hogy rájöjjek, mit néz mosollyal az arcán, és akkor megláttam a három kutyát. Egymás mellett ültek Jack közében, aki mint valami főnök, és mind oldalra fordított fejjel nézték, hogy mit csinálunk. És ami a legszebb, mindezt leplezetlen kíváncsisággal.

- Még nem nagyon láttak tőlem ilyesmit – nevetett Kris –, és gondolom, érdekli őket, hogy mit művelünk.

Hát, engem igazából az érdekelt, hogy mikor lépnek le, hogy folytathassuk a megkezdett dolgokat, de olyan vicces fejet vágtak ezek a lüke dögök, hogy én is elkezdtem nevetni. Na szép, oda a romantika.

- Mi lenne, ha bent folytatnánk akkor, amit itt elkezdtünk? – kérdeztem tőle, de ekkor megzavart egy hang. Korgott a hasa. Én meg önző módon csak a szexre tudok gondolni, a gyerekem meg mindjárt éhen hal, az anyjáról nem is beszélve!

Felállt rólam és a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Aztán meg én kaptam az ölembe, hogy ne fárassza fölösleges léptekkel a csodás lábait. Jobb szerettem azt a felállást, mikor körém tekeri őket, hogy még közelebb érezzen magához. És különben is, ez egy pasi, és egy leendő apuka dolga, nem?? Hogy a tenyerén hordozza az imádott nőt. Na már most, én meg az ölemben szeretem hordozni mindenhová.

Már a házban lépdeltem, és ő kíváncsi szemekkel nézett rám. Feltűnt neki, hogy nem a háló felé cipelem.

- Előbb megetetlek – magyaráztam neki az indokaimat.

És hogy még jobban magába bolondítson, a világ legkedvesebb bájával bújt még jobban a karomba. Olyan volt, mint egy kiscica. Édesen dorombolt, miközben a hajam simogatta a tarkómon. Borzongás futott végig rajtam ahogy eszembe jutott, alig pár órája is ezt tette, csak éppen egy sokkal intimebb helyzetben.

Végre beértünk a konyhába. Már alig vártam, hogy letegyem édes terhemet. Nem azért, mert nem bírtam volna akár napokon keresztül is cipelni, inkább mert a teste ilyen közelről akkora kísértést jelentett, hogy félő volt az önuralmam korai elvesztése. Azt viszont még véletlenül sem akartam, hogy ne táplálkozzon rendesen. És főleg azt nem, hogy az én leküzdhetetlen vágyaim miatt ne. Szóval alig vártam, hogy legalább pár lépés távolság legyen köztünk arra a kis időre, amíg készítek neki valami reggeli-, vagy inkább tízórai féleséget.

Kényelembe helyezte magát az asztal melletti egyik széken és várta, hogy mit alkotok. Mit ne mondjak, elég kényelmetlen egy másik ember konyhájában téblábolni… akármennyire is imádom azt az embert. Annyira még nem ismerem. Nem ismertem az ízlését. Amit, reményeim szerint hamarosan megtudok.

- Na! Mit szeretnél, mit készítsek neked… – Az órára néztem. Már elmúlt tizenegy. –, így korai ebéd gyanánt? – Egy másodpercre elmosolyodott, és összeszűkült a szeme. Na, ebből semmi jó nem fog származni. Ez a nézés már korántsem azé az angyalé, akit a magaménak tudhattam. Aztán egy másodperc alatt változott át színésznővé. Még a hasát is elkezdte dörzsölgetni.

- Hát… nem is tudom – nyafogott, mint egy hisztis picsa –, talán valami olyat, ami megfelel az igényeimnek. Mondjuk homárt, esetleg kaviárt. Remélem, tökéletesen el tudok készíteni őket. – Tipikus sznob viselkedés egy normális ember kinézetével. Az én szemem meg kétszer akkorára nőtt. Tudtam, hogy ő nem ilyen, mégis meglepett ez a hirtelen váltás. Aztán egyszer csak hangos nevetésbe kezdett, és én megint nem tudtam, hogy most mi is van. Csak hüppögtem, és már fogtam a mobilom, hogy rendelek neki valami homárt, vagy mi a manót. Amit csak akar, vagy kíván. Kissé furcsa, de ha ez kell neki! Rajtam nem fog múlni. Meghúztam a vállam és már tárcsáztam is volna Kate-et, hogy adja meg egy étterem számát, ahonnan rendelni tudok, de megint felkaptam a fejem. Most konkrétan arra, hogy elkomorult.

Megijedtem. Lehet, hogy valami baj van? És tulajdonképpen mi ütött ebbe a lányba? Nem értettem semmit.

- Mi a baj? – ugrottam oda hozzá egyből.

- Te komolyan homárt akartál nekem csinálni? – kérdezte megrökönyödve. De hát nem az előbb kérte? Akkor meg miért kérdezi?

- Hát, nem éppen főzni akartam – vallottam be neki – Gondoltam, rendelek neked. – Most ő nézett rám akkora szemekkel, mint az előbb én őrá. Átkarolt és mióta ismerjük egymást, most először mondott olyat, amitől elállt a lélegzetem.

- Szeretlek – súgta miközben mélyen a szemembe nézett. Én meg köpni-nyelni nem tudtam. Nem értettem a váratlan szerelmi vallomást sem, bár a szívem kétségkívül kalapács módjára dörömbölt a mellkasomban, és a légzésem is kissé szaporává vált, azért mégis pislogtam, hogy miért kaptam ezt, és miért pont most.

- Ööö… – dadogtam –, én is szeretlek téged. De most mi ez az érzelmi többlet?

- Mert imádni való vagy, és mert vicces fejet vágsz, ha meglepődsz.

- Meglepődök?

- Igen! Simán bevetted, hogy flancos kaját akarok. És még rendelni is akartál nekem! – Egy csókot lehelt a számra, amit nem kellett volna. Ennek is két oka volt; egyrészt átvert, amit simán megbocsátottam, de mindenképpen bosszúhadjáraton töröm a fejem, másrészt viszont, ha nem fejezi be a nyelve játékát, akkor tuti, hogy nem fog még pár órán keresztül enni. És ezt az utóbbit ugye nem hagyhattam.

- Oké, de akkor mit szeretnél enni? – nyögtem a teste után sóvárogva.

- Téged. – Azzal kicsusszant a karjaim közül, és elém térdelt.

Még meglepődni sem volt időm, a bermuda már a térdemig le volt tolva, és szinte azonnal a szájába vett. Nem kellett különösebben semmit sem tennie azért, hogy keményen álljak, és nem csak a lábamon. A testem ezen tája már azóta kínlódva feszült, és lüktetett, mióta egymásnak estünk kint a kertben. Sőt, már akkor vágyódtam érte, mikor befejeztük az előző együttlétünket. Mondhatni állandó kísértést jelentett ő, és az ő tökéletes teste. De nem volt sem időm, sem kedvem tovább ezen elmélkedni. Ahogy teljesen a torkáig fogadott, azt hittem, azonnal elsülök. Olyan érzékien próbált minél több gyönyört nyújtani, mintha a legfinomabb jégrúd lennék.

Nehezen fegyelmeztem a kitörni vágyó lávát, ami teljesen felperzselt. Érzéki és szenvedélyes mozdulatokkal akart teljesen kikészíteni. A vég előtt viszont elvonta tőlem a kezét, ami addig ütemes mozdulatokkal kínzott, és csak kemény szervem csúcsát hintette apró csókokkal. Én a kis naiv meg azt hittem, hogy most már hagyja, hogy én is hasonló örömökben részesítsem, mint ő engem. Hát, tévedtem. Újból elnyelt teljesen.

Nem tudom, hogy hogyan, de egyszerre nyögött fel ő is az élvezettől, szinte nyammogott rajtam. Én meg az eszemet vesztve vágytam már a kielégülésre. Beletúrtam a hajába. Két okom is volt erre. Egy, hogy gyengéden kérjem a folytatásra, másrész látni is kívántam a ténykedését. Egyszerűen valami földöntúli mámort éreztem, ahogy a szemébe néztem. Ott lobogott a kioldhatatlan szenvedély, szerelem, és vágy triója. Nem bírtam tovább, fölhúztam magamhoz, és minden kitörni vágyó érzelmemmel, legyen az lelki vagy testi óhaj, úgy csókoltam, hogy még a vére is kiserkedt az ajkából.

Felszisszent és rám nézett. Tudtam, hogy hibát vétettem, de ő mégsem úgy nézett rám, mint egy bűnösre. Inkább, mint egy nőstény oroszlán a kiszemelt gazellára. Megnyalta a száját, ott ahol egy csepp vörös vér szökött, és rám vetette magát.

A vágy, a vére íze, a mámor, ami eluralkodott rajtam, már szavakkal kifejezhetetlen. Már csak egy fontosabb volt a testem késztetésénél, mégpedig az ő gyönyöre. Lefejtettem róla a köntöst, illetve a téptem a megfelelő jelző rá, és fölültettem a konyaasztalra. Körém akarta fonni a lábait, és megragadta a legnemesebb szervem, hogy magába vezessen. Azonnal elrántottam magam tőle, és teljesítettem a saját vágyamat. Rávetettem magam a lucskos, illatos és gyönyört hozó női virágra.

Csodás íze volt, szinte faltam. Nem tudtam eldönteni, vagyis elég nehezen ment a dolog, de megoldottam. A kétkedésem pedig azért alakult ki, mert imádtam volta a nyelvemet tövig mártani teste szűkébe, és egyszerre a csiklóját kényeztetni. Végül úgy döntöttem, falom őt ott, ahol érem.

Nem nagyon volt időérzékem, de szerintem egy perc sem telt bele, ő már görcsösen vonaglott az asztalon fekve. Az orgazmusa új és még finomabb ízekkel társult nedveket csalt elő bele. Kellett még. Nem volt elég semennyi ebből a fenséges aromából. Még két orgazmusba hajszoltam szinte semmi idő alatt, egyszerűen képtelenség volt leállni, vagy otthagyni a gyönyörű szemérmét.

Akkor szüneteltettem (reményeim szerint csak átmenetileg) a nyalogatást, mikor már kérlelt, hogy tegyem a magamévá. Megtettem. És a legkisebb mozdulatot sem voltam hajlandó tenni, ahogy kitöltöttem a testét. Totálisan elvarázsolt újra. Hirtelen az jutott eszembe, hogy ez a punci az életem forrása. Nem tudom, hogy honnan jött, mindössze azt érzetem, hogy most egy vagyok vele, és szinte általa lélegzem, és élek. Elképesztő és észveszejtő egyszerre. Csak vártam, magam sem tudom, hogy mit. Elegendő volt, ahogy éreztem teste rejtett izmainak feszítő hatását, magam körül. Még egy-két perc, és ettől is elélvezek. De ő most is másképp tervezte. Megunhatta a mozdulatlan élvezetet, mert felült, így viszont más, még szűkebb és még feszítőbb módon kerültem teste eddig legmélyebb részeire.

Már ziháltam, alig bírtam visszafogni magam. Tudtam, hogy ha most még rákezd az őrjítő csípőmozdulatokra, akkor előtte élem meg a mennyországot. Körém fonta a lábait, a lehetetlennél is közelebb húzott magához, illetve magába, és megcsókolt. És úgy tűnik, hogy közös ízünk édes zamata kellett, hogy a tétlenségem levetkőzzem. Mint, aki eszét vesztette a vágytól, olyan tempóban hajszoltam magunkat, most már csak a kéj irányított.

Szinte őrülten nyársaltam fel újra és újra, majdnem teljesen kihúzódva a forró lávából, hogy utána tövig merülhessek benne. Folyamatosan csókolnom kellett. Nem mintha ő kérte volna, szimplán a magam élvezetére és az tette teljessé, hogy őt is boldoggá és elégedetté teszi. Nem tudtam betelni az ajkai nyújtotta finomsággal, de a nyaka és válla bársonya sem volt utolsó, nem beszélve a melle puha és feszülő és sima bőre, édes illata és íze kettőséről.

Képtelenség volt most már megállni. Nem is akartam. Gyönyört nyújtani, és lopni vágytam tőle. Kiélvezve minden pillanatot, és megérinteni a legszebb és legmagasabb felhőket, ahol a mennyország nyitott kapuin belépve az édes megsemmisülés vár csak minket.

Azt a szót sikította, amire nem is számítottam, és egy utolsó, mély mozdulattal én is követtem. A testünk már teljesen összefonódott. Birtoklón öleltem. Mintha körülöttünk több száz idegen lenne, és meg kellene védem tőlük.

Csak lassan csitult a testünk remegése. Az arcára ragadt a haja, de gyönyörű volt. Kisimítottam, hogy ne zavarja a rakoncátlan tincs, és tovább gyönyörködtem benne.

Az én személyes angyalom. Mivel érdemelhettem ki??? Biztos valami nemes dolgot cselekedtem előző életemben. Vagy szimplán jó csillagzat alatt születtem?? Nem tudtam, de nem is érdekelt. Csupán az, hogy itt van és szeret, a gyerekemet hordozza a testében, és együtt vagyunk reményeim szerint életünk végéig, és ha van rá mód, akkor az összes ezt követő életünkben is.

- Én is szeretlek – ziháltam neki. Megajándékozott azzal a csodával, amit a szeme és ajka mosolya jelentett. Ilyenkor éreztem magam igazán kiváltságos és szerencsés flótásnak. Megcsókoltam, de ekkor megint megkordult a gyomra.

Na, szép, tényleg éhen fog halni az én kis sarjam az anyukájával együtt. Minden erőmet összeszedve nem a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy újból kedvünkre élvezzük egymás testét, hanem megetetem, ha törik ha szakad. Ezzel az elhatározással néztem körbe, és húzódtam ki belőle félig, mikor utánam kapott

- Hová szöksz? – kérdezte tettettet haraggal.

- Enned kellene valamit. – Elgondolkodva nézett rám. – Muszáj! – jelentettem ki határozottan.  Persze ő meg megmozdította rejtett izmait, és szorosan rám feszítette őket, hogy maradásra kényszerítsen. Felnyögtem, és még mindig keményen bene lüktető szervem önálló életre kelve mozdult újra. Semmiképp nem a fejemben lévő agyam irányított. Őt meg nem a hasa hangos jelzése, miszerint éhes.

A vágy újult erővel ködként borult ránk. Neki sem, és nekem sem volt elég az előző csillaghullás. Éreztem, hogy ez már szinte szükség. Újabb és újabb szapora mozdulatokkal repítettem magunkat a felhőkőn túli varázs országába. Folyamatos ájulás-közeli levegőhiányba sodorva azzal, hogy az ajkainkat sokkal fontosabbra használva, mint holmi lélegzés. És pár perc, vagy óra, akár nap múlva (időérzék-csalódásban szenvedtem) újra megérkeztünk oda, ahová a testünk sodort. Szó se róla, a kedvenc időtöltésemmé vált benne, és vele lenni. Mosolyogva nézett rám.

- Oké, most már ehetünk.

Egy picit tolt rajtam, így kicsúsztam belőle; hiányzott és hideg volt a világ nélküle, de egyenlőre, mondjuk míg eszik valamit, tudom türtőztetni magam. Hát, ezt az elhatározást cáfolta azzal, hogy meztelenül a hűtőhöz lépve hajolt előre, és kidugta a fenekét. Felnyögtem a látványtól. Miért kísért folyamatosan? Ez így nem fair!!

Meghallhatta a kiszaladt sóhajt, ami szintén a vágyódás jele volt, és a válla fölött rám nézett. Majd már a sortba rejtett férfiasságomra, és megnyalta a száját. Újra felnyögtem. Elfordultam tőle, mert ha továbbra is itt maradok, akkor biztosan utána lépek, és azonnal ott folytatom, ahol abbahagytuk. Így, bár szégyen a futás, ezúttal nagyon is hasznosnak bizonyult.

Az asztalhoz léptem, és remegő kézzel vettem ki egy szál cigit a dobozából. Nem tudom, miért remegek a már megéltek miatt, ami most zajlott a konyhában, vagy szimplán attól, amit hamarosan folytatni fogunk. Leültem a hintaágyra, és vártam, nem tudom mire, de mire a cigit elszívtam, már jött is ki egy tálcával a kezében. Szerencsémre visszavette a köntöst, de olyan kecsességgel lépkedett, mint egy modell a kifutón; a combja néha kivillant a ruhadarab takarásából. Kényszerítettem magam, hogy ne gondoljak arra, hogyan csókolnám végig, és hogy hogyan nyöszörögne közben.

Lassan odaérkezett hozzám. Mintha lassítva forognának egy film kockái. A térdemre ült velem szemben, közénk tette a péksüteményekkel megrakodott tálcát és a két, gőzölgő pohárban lévő kakaót.

- Tegnapi – közölte csak úgy mellékesen. – De most ezt kívánom. – mosolyra húzódott szépséges ajka. – Neked is jó lesz? Vagy készítsek valami mást? – És már szállt is volna le rólam, de nem engedtem. Kivettem a kezéből a tálcát, és előbb egy csókot adtam neki. Élvezettel nyalogatta le rólam a nikotint. Biztosan hiányzik neki ez a nem túl jó, és egészséges méreg.

- Ne menj sehova. Jó lesz. Imádom a croissant. – Azzal belefogtunk a falatozásba.

Pár perc alatt el is pusztítottuk az egészet. Úgy tűnik, egyikőnk sem evett túl sokat a külön töltött gyötrelmes hónapban. Most úgy éreztem, fel tudnék falni akár egy ökröt is. Az evés végeztével Kris már a majdnem kihűlt kakaóért nyúlt, és úgy öntötte magába, mintha mindjárt szomjan halna. Édes volt. Főleg mikor elvette a szájától, és a kakaóval bajuszt rajzolt a pohár széle. Imádni való volt. És nem álltam meg nevetés nélkül.

- Mi van?? – kérdezte durcásan.

- Semmi – nevettem fel most már hangosabban –, de kifejezetten jól áll neked a bajusz. – Elpirult, és nagyon mérgesen nézett rám. Fel akart állni az ölemből, ezt viszont én nem hagyhattam.

Magamhoz rántottam, mit sem törődve az ellenkezésével, és a számat az ajkára szorítottam. Éreztem, ahogy elernyed, és forrón viszonozza a csókomat. Már nem zavarta, hogy kinevettem, sőt szerintem semmi, mert elkezdett kotorászni a nadrágomnál. És akkor, mikor már majdnem célt ért, csöngettek.

Minden bizonnyal Tay és Kate érkezett meg, de biztos, ami biztos alapon úgy gondoltam, én megyek ajtót nyitni. Mert lehet, hogy csak a hiénák akarnak így célt érni, és egy-két fotót készíteni. Azt viszont nem hagyhattam, hogy szerelmemet köntösben lássák. Még mit nem, hogy az összes perverz fickó rá rejszoljon! Így én indultam az bejárat felé.

Mire odaértem, testőröm már be is lépett. Fogalmam sincs, hogy hogyan, hiszen kintről nem nyitható az ajtó. Értetlenül néztem rá.

- Kris megadta az ajtó nyitó kódot. – közölte mellékesen. Én azt sem tudtam, hogy van biztonsági kód, nemhogy a számsort. Na, ezért még számolok leendő feleségemmel. Mindenesetre beinvitáltam őket. Azt mondta, a többiek kint várnak. Még négyen a már hét fős testőrcsapatból.

- Na, mi a helyzet? Elintéztetek mindent? – kérdeztem, és ami a legjobban érdekelt, az a jegygyűrűre vonatkozott. Tay kacsintott és átadta a szót Kate-nek.

- Na, akkor Ophra félre söpörte a mai napi Zac Afront, és mára vagytok hivatalosak. Este nyolckor élő adásban várja a nagy bejelentést. Addig el tudjátok intézni az orvost? – Rám nézett és titkos nézéssel üzente meg az eljegyzést is. Értettem. Csupán bólintottam, hogy minden oké. És mosolyogva néztem Krisre. Az arcomra fagyott a mosoly. Lesápadt szerelemem kitágult szemekkel nézett Kate-re. Nem értettem. A szája már lilulni kezdett, mikor odaugrottam hozzá, hogy rájöjjek, mi a baj. Lehet, hogy a kicsivel van valami, vagy ő van rosszul? Lehet, hogy valami baja esett, míg én bejöttem a házba, és ő meg kint volt.

- Mi a baj, Kris? – Az aggodalom, amit éreztem, már az egekig szökött, de ő még most sem nézett rám. - Mondj már valamit! – Erre zihálni kezdett. – A babával van valami? – Ez hatott végre. Rám nézett, de csak a fejét rázta.

- Élő adás? – kérdezte alig hallhatóan. – Mi van ha…

- Nem lesz semmi baj, nem kell izgulnod. – jött közelebb hozzánk Kate és simán közbeszólt. – Csak válaszolni kell a kérdésekre, és ennyi, azt is inkább Rob fog, mert ő már jártas az ilyesmiben. Neked meg simán menni fog, ha kifejezetten tőled kérdez valamit, válaszolj. Nem is kell foglalkozni a kamerákkal, sem a kivilágítással, sem a…

- Fejezd be! – szóltam Kate-re mert láttam, hogy Kris még jobban megrettent. – Nem lesz semmi baj, drága – simogattam meg az arcát. - Én ott leszek, és vigyázok rád. És ami a legjobb az egészben, végre az egész világ megtudja, hogy ki az a nő, akit imádok. Nem lesz több találgatás sem, és semmi egyéb.

- Ma bejelentjük, egy két hétig mi leszünk a címlapon, aztán lefut az ügy és vége. – Kris nagyot sóhajtott és egy halvány mosoly kúszott az arcára.

- Oké – megsimogatta az arcomat, és egy lágy puszit nyomott a számra. – Megyek, felöltözök, és indulhatunk is. – Azzal felrohant a lépcsőn.

Kate időközben leült a kanapéra, és Jacket simogatta meg gügyögött hozzá. Tay kimeredt szemekkel nézte, hogy engedi magát barátnőjének a hatalmas kutya. Gyorsan én is elmentem átöltözni a ruhába, amit Tay hozott nekem. Hálás voltam neki mindenért. Közben persze odaadta az ékszereket. Tetszett a gyűrű, és remélem, hogy szerelemem is hasonlóan vélekedik majd róla. Gyorsan puccba vágtam magam a nappaliban. Kate pont kiment a mosdóba, így nem zavartattam magam, és nem akartam Krist sem megzavarni tusolás közben, főleg azért, mert tudtam, hogy úgysem tudnék ellenállni neki, és egy újabb kimerítő szeretkezésbe fulladna az öltözködés. Alig húsz perc múlva pedig már ott állt előttem. Amolyan ő stílusában kicsit mégis másként. A farmer helyett egy szoknyát húzott, de a tornacsuka az elengedhetett kelléke volt az öltözéknek, és a sima top is.

- Nőgyógyászhoz előnyösebb – mondta mintegy magyarázatként. Megfogtam a kezét, és mind a ketten hatalmasat sóhajtva léptünk ki a fotózó, és nem éppen kedvelt ember tömeghez.

Tay és Kate mentek elől, a másik négy fickó, akik minket védeni jöttek, Bill, Bob, Steve, és Khess azonnal körénk gyűltek. Kris lehajtott fejjel hagyta, hogy én vezessem. Időközben már átöleltem, és úgy vezettem az autó felé. A vakuk persze folyamatosan villantak, és a szokásos “ide nézz” meg “imádlak ,Rob” és az elengedhetetlen “harapj meg, Edward” szövegek is igen harsányan visítva próbálták átlukasztani a dobhártyámat.

Kris kitartóan a lábát nézte, egyetlen egyszer nézett fel, mikor az egyik fan, szerintem Samanta kiabált „Ő meg sem érdemel téged! Én jobban szeretlek”! Azt hittem, hogy most fog odamenni hozzá, de csak megrázta a fejét, és tovább ment a kocsihoz. Már nem hajtotta le a fejét, szimplán semmibe vette a tömeget, és komoly arccal lépkedett mellettem. Végre elértünk az autóig.

Beülve hatalmasat sóhajtott szerelmem. Én meg úgy éreztem, hogy bár a helyszín nem a legmegfelelőbb, azért az orvoshoz már úgy menjünk, hogy rajta a gyűrű. Így minden bátorságomat összeszedve nyúltam a zsebembe, és kivette a kis bársony dobozkát. Ekkor nézett rám, és már tudtam, nem érdeki, hogy Tay és Kate is itt van az autóban (bár elöl ültek), és az sem, hogy nem ezt a helyszint álmodta meg a lánykérés lebonyolítására.

Felpattintottam a doboz tetejét, és a szemei, amelyek eddig engem fürkésztek, a pici tárgyra villantak. Lassan nyúlt felé, megsimogatta az összetartozásuk egyik látható szimbólumát, és végül rám nézett.