17.fejezet

Szia kedves mindenki :)


Remélem hogy nem unjátok magatokat halálra ettől a nem túl izgalmas fejitől :) én elaludtam közben :) vagy legalábbis lelkileg :) uncsi de erre futotta a mai erőmből :D
Most is mint mindig örök hála imádott bétámnak mert ez csak most lett kész és ő meg még ma meg is csinálja :)


~ Sztem egyáltalán nem lett uncsi, hoztad a formád, mint mindig, és nekem nagyon bejött ;-) ♥ Csak így tovább!!         ( <- a béta)

17.fejezet

Rob:

A köpni-nyelni nem tud szindróma az rám hatványozódottan érvényes volt olyan tíz percen keresztül. Most mi van??? Ma reggel kértem meg a kezét. Akkor kinevet, most meg hozzám akar jönni? A nők, komolyan mondom, nem normálisak. Vagy csak nekünk nincs hozzájuk egy használati útmutató, hogy mikor és hogyan kell kezelni őket. Most miért jó ötlet a házasság, ha eddig meg hallani sem akart róla?

Valahol a tudatom egy igen elszeparált részén érzékeltem, hogy Kate és Tay kuncognak a háttérben. De az a helyzet, hogy magasról tettem rá. Kitartóan Kris arcát fürkésztem.

- Ez most komoly? Hiszen reggel még nem akartál hozzám jönni. Akkor most miért? Nem értelek…

Észre sem vettem, hogy elfordultam tőle. Sőt, azt sem, hogy lehajtottam a fejem, és behunytam a szemem. Még a csukott szemhéjaim mögött is az ő arcát láttam. Az térített észhez, amikor a puha és illatos tenyere az arcomra simult. Bársony. Gyengéden maga felé fordított, én meg felnyögtem nemcsak azért, mert rá kellett néznem, hanem azért is mert egy emlékkép kúszott a fejembe. Ahogy ezzel a kézzel végigsimít a hasamon. A testem pedig gaz áruló módjára csalt tőrbe, így igen szűk lett a nadrágom ágyéktájon.

Le kellett állítanom, mielőtt még itt, a nézőközönségünk előtt esek neki a finom ajkainak, és nem éppen illő módón nyilvánítom ki, hogy mennyire kívánom őt. Ránéztem és életem legbájosabb mosolyába ütköztem. Istenem, remélem a gyerekünk rá fog hasonlítani! Illetve, ha belegondolok, hogy lány lesz, és így fog mosolyogni egy fiúra… Hú, mégis inkább egy fiú gyermek kellene, akkor lehet, hogy nem mészárolnám le az összes tinit, aki szemet fog vetni az én kislánykámra.

Kislánykám. Az én kislánykám. Aki ugyan olyan gyönyörű lesz, mint az anyja, én meg duplán leszek szerelmes, és tuti tömeggyilkossá válok. Még mielőtt előre elterveztem volna, hogy milyen fegyverrel fogom megölni az összes hímnemű kis görényt, aki a lányomra mer nézni, Kris elterelte a figyelmemet. Ugyanis belekezdett a magyarázatba.

- Figyelj, Rob! – Imádtam, ahogyan kiejti a nevem, és megint eszembe jutott, hogy pár órája hogyan suttogta, mielőtt átlépett a mennybe általam. Jó lenne, ha figyelnék is arra, amit mond, és nem terelődne el a figyelmem. – Én már jó ideje nem értékelem a házasság szentségét. Egyrészről a 70%- a válással végződik, a hírességeknél – gyengéd mosolya kissé fájdalmassá változott, nem értettem, de nem zökkentettem ki a mondókájából, hogy rájöjjek a mikéntjére – meg olyan 90%-os a válási arány. – Ebben igaza volt, de nem érzi, nem érezheti azt, amit én. Tudtam, hogy nekem örökre kell és kizárólagos joggal. – Szóval nincs benne sem szentség, sem szépség, ha tekintetbe vesszük a végét, különben is, ha két ember szereti egymást, teljesen fölösleges egy-két papír. A másik fele pedig – hatásszünetet tartott –, nem így akartam, hogy bizonyíts. – A mosolyát most még megfűszerezte vágyakozó tekintetével. Tuti, hogy nem fogom tudni visszafojtani a vágyódásom, ha nem kerülök tőle egy kicsit messzebb. Így leemeltem magamról, és örömmel vettem tudomásul, hogy nem tetszett neki az, amikor magam mellé ültettem a hintaágyra.

- De? – Gondoltam, ha már felsorakoztatta, hogy miért nem akart eddig férjhez menni, akkor most jön a magyarázat-része a dolognak. És igazam is lett.

- De gyerekünk lesz – tette a hasára a kezét. – És megérdemli, hogy normális családba érkezzen. Nem beszélve a sajtóról. – Elfordult tőlem, és a többit már minden jelenlévőnek mondta. Nem tetszett. Ez nem tarozik sem Kate-re sem Tay-re. – Gondolom, lesz majd mindenféle pletyka, meg hasonlók. Akkor már miért ne állítanánk le őket az elején? Ha összeházasodunk, akkor mennyi ideig lesz címlap sztori belőle? Egy-két hét? Azt meg kibírjuk. De ha húzzuk a népeket, akkor heti két-három főcím biztos jut nekünk. Szóval előzzük meg őket. – Végre rám nézett és el is pirult. – Persze csak ha még mindig el akarsz venni.

Kész vagyok ettől a nőtől. Legjobb tudomásom szerint soha nem volt része az én „világomhoz”, és mégis átlátja az egészet, de hogyan fordulhat meg abban a butus fejében olyan, hogy én nem akarom őt elvenni, hiszen már megkértem, és ő mondott nemet. Azt hittem, már túl vagyunk ezen. Azért mégis mosolyognom kellett a zavarát. Olyan bájos, hogy az már fáj.

- Szerintem jobb lesz, ha mi most megyünk – zavart be megint a képbe Tay. Pedig már éppen tudatni akartam Kate-tel, hogy hozzon össze egy sajtótájékoztatót, vagy mit tudom én mit, és tegyük közzé, hogy hamarosan esküvő lesz Pattinsonéknál.

- Ne! Még várjatok – szóltam a már felállt barátaimra. – Kris! – néztem mélyen a szemében. – Természetesen én lennék a legboldogabb, ha a feleségem lennél, de ne csak a külvilág miatt gyere hozzám. Ha még nem vagy készen egy ilyen komoly döntésre, én megértem, és akkor le van tojva mindenki, aki be akar kavarni. Majd jókat vihogunk a képtelen ötleteiken és ennyi. – Megfogtam a kezét és elégedettséggel töltött el, hogy megszorítja az enyémet. – És ugye tudod, hogy van 10% esélye, hogy mi vagyunk a kivételek? Tudom, nem is ismerjük egymást, és hogy egy hónapig fasírtban voltunk, meg még egymillió okot fel tudnék hozni a miért is nem kellene megesküdnünk című fejezetből, de kit érdekel?! Már akkor beléd estem, amikor még csak egy pillantást vetettem arra a csodaszép szemedre, vagy mikor megéreztem az illatodat. Én enélkül nem is éltem, és tudom, hogy már nem is fogok tudni úgy élni, hogy ez – végigsimítottam az arcán – nem lehet az enyém örökre. – Könnyfátyolos lett a szeme. Én meg gondolatban lepacsiztam magammal. Na, tudok én, ha akarok! Őszintén és egyenesen kell a nőknek megvallani a valódi érzéseinket, és hogy ennek fül és szemtanúja volt a két lökött barátom, még jobban tetszett. – Szeretlek és el akarlak venni feleségül, de csak akkor, ha ezt te minden olyan külső befolyás nélkül is megtennéd, amit most érzel, vagy éppen már van is.

A tenyerem a hasára tettem, hogy tudja, bármennyire is imádom a bent lakó kiscsajt, nem akarom, hogy csak miatta házasodjuk össze.

Nekem ugrott, vagyis inkább a nyakamba, de így is alig bírtam megtartani, kicsit hátra is lökött. Megpróbáltam óvatosan agyon szorítani, hiszen a lányunk ott bent nem lapulhat össze, csak azért, mert az anyukáját halálra ölelem. Nem nagyon ment ez a nagy óvatosság nekem, ő meg, mint aki tőlem nyeri az életerőt, szorított magához. Imádtam az érzést is, amit kiváltott, meg őt magát, és a tökéletes testét, ami megint felkorbácsolta a nem éppen nyugalmazott testemet.

Az ajkaimra vettette magát, és olyan észveszejtő csókban részesített, hogy a testem fájó lüktetése már sajgássá vált, és félő volt, hogy belepusztulok az érzékiségbe, ha nem tehetem azonnal a magamévá.

Eme remek tervemet Kate torokköszörülése akadályozta meg. Hát ezek se tudják, hogy hogyan kell angolosan és csendben távozni, amikor feleslegesek. Komolyan egy-két évre át kellene, hogy költözzenek Londonba, ahol tanulnálak némi etikettet. Nem mintha olyan rohadt illendő lenne mások előtt csúful letámadni a partnerünket, de kit érdekel, ha egyszer ilyen imádnivaló és kívánatos?

Végül nagy nehezen, de elváltunk egymástól, és a könnyes szemébe nézve már tudtam a válaszát, mielőtt kimondta volna. Arról viszont fogalmam sem volt, hogy mikor és hogyan tanultam meg olvasni a tekintetéből, de az biztos, hogy belejöttem se perc alatt. Hozzám jön feleségül.

- Üljetek már vissza, ne álljatok ott, mint két szobor! – szóltam rájuk, de még nem néztem oda. Továbbra is Kris szépséges arcában gyönyörködtem.

- Oké, tubicáim, de ha zavarunk, akkor el is mehetünk, és visszajövünk este, mikor már kellőképpen kibeszéltétek a részleteket – kuncogott Taylor. A kibeszéltétek szót láttam lelki szemeim előtt, és nem éppen szavakat formáltam az ajkaimmal, amikor erre gondoltam. Sokkal inkább Krist csókoltam, vagy éppen élveztem, ahogy körülölel feszes benső izmaival. Majdnem megint felnyögtem a még meg sem élt gyönyörtől. Még időben nyeltem vissza, így nem volt annyira megalázó a helyzet.

- Na jó, hogyan csináljuk? – kérdeztem most már feléjük fordulva. Kate azonnali váltással lett a barátomból az ügynököm. Előrébb is ült, és megint a laptopot tűntette ki a figyelmével.

- Na jó, akkor holnap estére vágjátok puccba magatokat, addigra elintézem, hogy Ophra fogadjon titeket. És először csak azt jelentsük be, hogy eljegyeztétek egymást. Rob, szerezz be egy gyűrűt, meg valami jegyajándékot, mondjuk egy-egy karláncot. Vagy azt majd én intézem. És beszéljük át, hogy mi legyen a szöveg amit, előadunk. – Hát, nem csalódtam Kate-ben. Most is, mint mindig, hozta a formáját, és fél percben el akarja intézni a dolgát. Hát ez most kicsit hosszabb lesz.

- Azt már gondolom, úgyis tudják, hogy reggel virágággyal térdre rogyva jöttél ide – mondta az igazat Kris.

- Igen, tudják – válaszolta Tay –, mert a mi hősszerelmesünk tegnap éjjel átvert engem, és nem kért belőlem, galádul azt hazudta, hogy elviszi az új fiút magával, hogy vigyázzanak rá, erre fölhívom Tomot, ő meg alszik. Egy perce volt, hogy kimagyarázza, mielőtt kirúgom, de akkor jött a szöveggel, hogy te nem is hívtad, meg ő nem tud semmit. Szóval még benne van a bandában, van még egy esélye, de te hogy lehettél ennyire hülye? – Kétség sem férhet hozzá, hogy hozzám beszélt. – Mi is alig tudtunk bejönni, mert a ház előtt már minden tele van a fanokkal is, meg a firkászokkal is, mindenki a virágokat pakolja táskákba, mert ezek újabb vámpír-kuriózumok egyenesen a híres Rob Pattinsontól. Valahogy le kell állítani őket, és erre a legjobb módszer az, ha az említett vámpír végre igába hajtja a fejét.

Szó se róla, volt értelme, amit mond, bár kétséges, hogy ez lelőné például a paparazzikat. Ezen csak az változtatna, ha végre feladnám a színészetet. Nem mintha már nem gondolkodtam volna ezen egy-egy premier előtti és utáni őrületnél. De mégis imádom, mikor a kész filmet nézem, és elégedettséggel tölt el a három-négyhónapnyi megfeszített munka.

Megint elméláztam. Később még el lehet ezen agyalni, most viszont azon kell elmélkedni, hogy hogyan legyen bejelentve, és talán ha már nem leszek az elérhető agglegény, akkor leszállnak rólunk legalább a fanok. Vagy legalábbis ebbe a nem túl valószínű álomvilágba képzeltem magam.

- És mit fog szólni ehhez a Summit? – kérdezte Kris megint eltalálva a dolgok legnehezebb részét. – Mármint… gondolom, ők nem nagyon akarják, hogy megcsappanjon a rajongók tábora. És mi van, ha beperelnek? – ijedten nézett rám.

- Hát, igen, ez kemény küzdelem lesz – válaszolt helyettem Kate. – De a dolgok ezen részét bízzátok rám. A szerződésedben nincs olyan pont, hogy ebbe beleszólhatnának. Még jó, hogy előrelátó voltam. Viszont most inkább azt beszéljük át, hogy hogyan is legyen a bejelentés.

- Mit javasolsz?

Már megint Kris és Kate között folyt a kommunikáció. Mi meg Tayjel egymásra néztünk, és ha már fölöslegesek vagyunk, így inkább intettem neki a fejemmel, és bementünk a konyhába inni valami lélekerősítőt. Nem igazán tudtam mit mondani, nem is kellett, a nők most is, mint általában, majd megoldják, és átbeszélik a kényes szitut. Kényes, igen, mégpedig azért, mert át kell gondolni a tálalást. Még alig egy hónapja, hogy úgy tudták, Emma a párom, és most meg már el is jegyzem életem nőjét. Ha bejelentjük, hogy terhes akkor jönnek majd a pletykák, mondjuk előbb-utóbb úgyis ki fog derülni.

Megmosolyogtam a gondolatot, ahogy elképzeltem Krist nagy hassal. Imádnivaló volt az álomkép. Tayre néztem, aki felhúzott szemöldökkel vigyorgott rám.

- Csak nem egy szép emlék? Tudod, bírom a képed mikor nem éppen alkoholistát játszol. – Én is az övét, de ezt soha nem vallanám be neki.

- Elképzeltem Kristent nagy hassal. – Megint mosolyogtam. Viszont Taylor elkomorult. Nem értettem a hírtelen váltást. - Mit van, haver? Olyan furcsa vagy, mióta kiderült, hogy gyerekem lesz.

- Irigyellek Kris miatt – jött a megdöbbentő válasz. Az öklöm erre egyből görcsösen szorult össze a tenyeremben, és határozottan szerettem volna beépíteni a koponyájába. Akármennyire is becsülöm őt, azt nem tűröm senkitől, hogy a nőmre ácsingózzon. És különben is, ott van neki Kate. Eddig azt hittem, hogy halál szerelemes belé, akkor most mi a faszért irigyel Kris miatt? Hiszen soha nem nézett más nőre, mióta megvan neki az én lökött ügynököm. Valószínű, látta rajtam, hogy másodperceken belül neki fogok ugrani, mert felemelt kézzel mentegetőzött és hátrált is két-három lépést. - Nem úgy, ahogy te gondolod – mondta – Nem is igazán Krist irigylem tőled, hanem azt, hogy nektek babátok lesz. – Újabb sokk. – Tudom, hogy nyálasan hangzik, és általában a nők nyavalyognak gyerekért, de Kate még nem akar esküvőt, utódot meg pláne, én viszont megdöglök egy kisfiúért, aki olyan gyönyörű lehetne, mint az anyja és… – Rám nézett, az egyébként kemény pasiról lehullt az álarc, és nem maradt más, csak egy szerelmes, béna tökkelütött faszi. Gyereket akar! Kate meg munkamániás. Jó kis párosítás.

- Hát, nem könnyű eset, haver, de lehet, hogy ha meglátja majd a mi kislányunkat, akkor benne is feltámadnak az anyai ösztönök, és akkor ő fog téged szapulni gyerek ügyben. – Nem tagadhatom, hatalmas súly zuhant le a mellkasomról, hogy nem úgy akarja Krist, ahogy én gondoltam. Tudom, hogy szarrá verne, ha akarna, de ez soha nem tántorítana vissza attól, hogy beverjem a képét. Tudtam, mire képes a harcművészetek terén, de én akkor is megvédem, ami az enyém, és Kris határozottan ebbe a kategóriába tartozott.

- Hát, remélem, hogy így lesz. Ha nem találtad volna meg őt – bökött a fejével a kert felé –, akkor azt tanácsolnám, hogy soha ne kezdj munkamániás nővel.

- Eddig te is az voltál, haver – emlékeztettem arra, hogy több időt tölt velem, mint Kate-tel.

- Én soha nem voltam az, egyszerűen azért vagyok veled ennyit, mert ő nem ér rá velem lenni, akkor meg mi a faszt csináljak egész nap? Akkor már mindegy, ha dolgozok én is.

- Miért nem mondtad eddig? Akkor előbb küldtelek volna el titeket egy hónapra.

- Á, az asszony tuti nem menne bele egy hónapnyi szabadságba, meg most rám is szükséged lesz. Szóval ez most felejtős, de köszi, hogy gondoltál rá. – Hálásan megveregette a vállam. – Na, mi van, elkészíted már végre a teámat?

Hát igen, ez az ő erős itala. Én inkább vágytam volna egy sörre, de tudtam, nekem is észnél kell még ma lennem, és miközben elkészítettem a nagyon „erős” italokat, feltárcsáztam azt az ékszerüzletet ahol rendelni szoktam a karácsonyi, illetve szülinapi ajándékokat a családom és barátaim nőtagjainak. Mindig nagyon diszkrétek voltak, és nem mellesleg egyedi ékszereket készítettek.

Pár csörgés után föl is vette az, akit keresni is akartam.

- Szép napot, Mr. Pattinson, miben segíthetek? – jött az öreg hang a vonal túlsó feléről.

- Jó napot, Philip, szükségem lenne az évszázad legszebb jegygyűrűjére.

- Hát mégis igazak a pletykák! – Hallottam, hogy mosolyog a hangja. – Na de mindegy is. Hányas a kishölgy mérete? – Jó kérdés, de tavaly készítettem Liznek is egyet, és testfelépítésben hasonlóak, gondolom, az ujjaik is egyformák akkor. Ezt közöltem is az öreggel. Ő meg fuldoklás szerű köhögésbe kezdett, még a telefont is el kellett tartanom, hogy meg ne süketüljek.

- Valami baj van, Phil? – aggódtam érte, mert már közelebb volta a századik évéhez, mint én a harminchoz.

- Nem, nincs baj, Robert, de ez nem úgy működik. Az ujjméret nem a karcsúsággal azonos, no de ezt majd akkor megoldjuk, és mikorra kell az ajándék? – Nagyon reméltem, hogy nem most fog infarktust kapni bár sanszos volt.

- Hát igen, ez az én nagy bajom. Tudja, ezt az ékszert már holnap kell, hogy hordja Kris és tudom, hogy ön egyéni darabokat készít, viszont most erre nincs időnk. Arra gondoltam, hogy lehetséges… van valahol egy régebben készült gyűrűje, ami megfelel az elvárásnak? – Közben letettem Tay elé a teáját, mire el is kezdte kortyolni, miközben kisandított a kertbe, én is követtem a pillantását. A csajok kint röhigcséltek, és láthatóan hatalmas együttértésben folyt a csevej.

- Szerencséje van, uram, mert már múlt karácsonykor készítettem önnek egy igen impozáns ékszert. Tudja, mikor betegeskedtem. Nem gondoltam, hogy megérem még azt, hogy eljegyez valakit, mégis reméltem, hogy az én gyűrűm lehet majd a kiválasztott szerencsés hölgy ujján. És természetesen elkészültek a jegyajándékok is. Önnek egy karlánc, a kislánynak pedig egy nyaklánc lenne a legideálisabb. - Én csak tátogtam. Nem is tudtam igazán, mit felehetnék, vagy hogy hogyan hálálkodhatnék neki. – Hová küldessem? Vagy esetleg bejönnek felpróbálni? Vagy meglepetés lesz? – Philip két másodper alatt lett szakemberből kíváncsi kiskölyök.

- Soha nem fogom tudni meghálálni, hogy ennyire előrelátó volt, Phil, de sajnos nem tudunk bemenni az üzletbe. Tudja, most az sem biztos, hogy a kapuig eljutnék. – Tay elkezdett magára mutogatni, jelezve hogy majd ő elmegy érte. Én egy köszönöm elsuttogása után közöltem az öreggel, hogy még úgyis találkozni fogunk, de az egyik testőröm, Taylor fog elmenni az ékszerkért. Csak közölje az összeget, hogy egy csekket is tudjak küldeni. Meglepett már megint, ugyanis közölte, hogy nem hajlandó átadni az ékszert, csak akkor, ha ígéretet teszek, és nem küldök egy dollárt sem. Mindössze annyit kért, hogy ha egyszer az leányzó kezére kerül ez a becses ékszer, soha nem kerüljön le onnan. Ezt megígérhettem, és a millió köszönöm elmondása után leraktam a telefont. A teánk közben elfogyott. Tay már a kertajtó előtt dohányzott, így mellé állva én is rágyújtottam. Jó volt nézni ezt a két nőt, ahogy vihogtak meg sutyorogtak.

- Mikor menjek a gyűrűkért? – kérdezte egy nagy sóhaj után. Gondolom bántja a tudat, hogy ő nem tud hasonlót venni Kate-nek. Ebben én sem és senki a világon nem tudott segíteni neki. Sajnos.

- Phil egy óra múlva már bent lesz az üzletben, szóval még ráérsz. Viszed Kate-et is?

- Hát, valószínű, hogy ő is ott akar lenni lecsekkolni, hogy megfelelő e a cucc. Addig hívom a fiúkat, hogy vége a nagy szabadságuknak, és jöjjenek a házat védeni. Ti meg ki se mozduljatok innen. Csináljatok valami kellemesebbet. Este jövünk vissza. Hozzak neked valami ruhát? Vagy esetleg stílust akarsz váltani?

- Kösz, haver, tényleg jó lenne egy-két gönc, de a kimozdulásos téma nem tudom, hogy hogyan fog működni. Krisen múlik minden. – Ez így is volt. Valószínű, hogy kutyát is kéne sétáltatni, meg az is valószínű, hogy az orvos sem éppen itt van a házban. Én még nem találkoztam vele. – Ma akartunk elmenni a nőgyógyászhoz – mondtam Taynak a kiábrándító és egyben nagyon is vágyott tényeket.

- Oké, akkor várjatok meg. Olyan két óra múlva jövök vissza, és akkor együtt elmegyünk.

A cigink elszívását követően és a megbeszéltek után visszamentünk a csajokhoz, akik már puszival köszöntek el egymástól, és Kate-ék, amilyen hirtelen jöttek, úgy el is mentek. Pár perc múlva már megint csak mi ketten voltunk a házban. Na meg persze a kutyák. Visszaültem a hintaágyba Kris pedig, mint aki gondolatolvasó, azonnal az ölembe telepedett. A hajamat kaparászta a tarkómon, miközben mélyen és legfőképpen boldogan a szemembe nézett.

- Mikor kell mennünk az orvoshoz? – kérdeztem tőle.

- Kate szerint nem kellene ma mennünk, de én látni akarom őt – a hasára tette a másik kezét –, és szerintem te is. Szóval jön vissza Tay, meg a többi testőr, és velük majd lelépünk valahogy, de addig is… – Elkezdett fészkelődni az ölemben, és pár pillanat múlva már szemben ült velem. – Mit szólnál, ha valami más elfoglaltsággal űznénk el az időt?

A tenyere szó nélkül kúszott be a pólóm alá. Imádtam az érintését, így a testem különösebb erőfeszítések nélkül azonnal válaszolt a felhívásra, és belekezdtünk egy újabb mámorító órába.