4.fejezet

Kedves mindenki :)

Hát ime itt az újabb feji és akkor most egy kis izgalom a végére (ördögi kacaj mruhaha) Remélem, hogy tetszeni fog :) Nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást és legyetek rossssszak puszi
Andi

Rob:

- Ő nem a pasim. Kollegák vagyunk. – A megkönnyebbülés mázsás súlyként zuhant le a mellkasomról. – De tulajdonképpen mondhatom, hogy a barátom. Teljesen egy hullámhosszon vagyunk. – Közbe kellett szólnom, mert kezdett kicsit idegesíteni, ahogy ajnározza azt a faszt.

- Edwardon kívül – mutattam rá a tényre.

- Igen, róla úgy vélekedik, mint te. Ja, és mint Dracula-kedvelő ember, kikéri magának, hogy a vámpírok csillognak. Véleménye szerint ezzel meggyalázzák a felsőbbrendűségüket.

- Igaza van, de ettől még nem lett szimpatikusabb ez a te „barátod”.

- Ez vicces – bólogatott vigyorogva.

- Mi is? Én is nevetni szeretnék.

- Az, hogy ő is ugyan ezt mondta volna, ha most itt van.

Fú, nem tudom ki ez a Gab, de már most utálom. Miért beszél Kris így róla, mintha istenítené? Neki engem kellene, hiszen elvileg ő egy Rob-fan, a picsába! Tök idegesítő!

Ha a pasi vak, süket és nem működik semmilyen érzéke, még akkor sem valószínű, hogy hidegen hagyja ez a szirén. Viszont, ha eddig nem történt köztük semmi, az némi reménnyel kecsegtet. Igen, valószínű, hogy nincs semmi köztük, csak jó barátok. Ja, persze, egy pasi ettől a csodás nőtől csak barátságot akar, mi? A faszt! Akkor már csak az a reményem maradt, hogy Krisnek nem jön be az ipse.

- Oké, felejtsük el Edwardot, meg Gabet, és beszéljünk tovább rólad. Hol dolgozol?

- Pultos vagyok, egy héten háromszor. – Megvonta a vállát, de én már el is képzeltem. Megjelent a lelki szemeim előtt a kép, hogy a pasik csak azért mennek oda, mert ő szolgál fel. Ez pont neki való munka.

- És hol? Persze, csak ha el szeretnéd mondani… – Gyanakodva méregetett.

- Az Abbeyben. Elég jó hely, a zenét leszámítva, nem igazán csípem a Duran Durant. Péntekenként átalakul leszbibárrá, de ez nem zavarja a hetero népet, engem meg pláne nem. – Hirtelen annyi infót dobott felém, hogy azt sem tudtam, hogy mit kérdezzek, és új félelemként jött a gondolat, miszerint lehet, hogy ő leszbikus? Vagy mit takar az a „engem meg pláne nem zavar” dolog?

- Álljunk meg egy-két szóra!

Meglepődve nézett rám. Rá kellett gyújtanom, miközben azon agyaltam, hogyan kérdezzek rá az irányultságára. Úgy gondoltam, jobb, ha iszok is előtte, mert furcsán kiszáradt a szám, amit csak részben tulajdonítottam a reggeli másnaposság utóhatásának.

Felé tartottam a narancslevet, és ő rábólintott. Töltöttem neki, és a kávés poharát is újratöltöttem a giga cukormennyiséggel. Fejcsóválva mosolyogtam ismét a számomra furcsa igényein. Én üvegből ittam, de előbb elé tettem a poharakat. Éreztem, hogy néz, így rápillantottam.

Tátott szájjal nézte először csak a kezem, aztán szemérmetlenül a számat, ahogy ittam. Ahogy néztem azt, hogy hogyan fürkész, kibuggyant a számon egy csepp ásványvíz, és elindult a nyakamon. Ő meg kocsányon lógó szemekkel követte végig a vízcsepp útját. Megnyalta a száját, de olyan érzékien, hogy abba is kellett hagynom az ivászatot, és felnyögtem a vágy kínjától. Főleg úgy, hogy az egyelőre teljesítetlennek tűnt.

Hirtelen a szemembe nézett, és megrettent, hogy rajtakaptam lopott bámészkodását. Lehajtotta a fejét, még a háta is meggörbült szégyenében egy pillanatra, és elkezdett olyan halkan suttogni, hogy alig hallottam.

- Bocsánat! Tudod, tegnap még álmodni sem mertem ezt. Azt hittem, hogy ma személyesen is láthatlak, és ennyi. Erre te itt vagy és… - Fölemelte a fejét, és most már végre a szemembe nézett. Eléggé elgyötört volt az arca.

- Ne légy zavarban, kérlek! Ez volt az első pillanat, amikor egy picit hasonlítottál egy rajongóhoz. És te még mindig a szolid változat vagy. Nem is nagyon értem, hogy kerültél össze a barátnőiddel – mosolyogtam rá, hátha oldódik kicsit ez a feszültség, ami áradt belőle. – Sőt, ha nem lenne rajtad ez a póló, és nem történt volna ez az előbb, azt hinném, hogy fogalmad sincs róla, ki vagyok. Végre meggyőztél. Ne izgasd magad ezen, kérlek, már hozzászoktam az ilyesmihez. – Még most sem győzhettem meg, de már nagyon izgatott, hogy akkor most kikhez is vonzódik, így gyorsan rátértem erre a témára. – Inkább mesélj erről a munkahelyről! Leszbikus péntek? – Láthatóan nem győztem meg arról, hogy ne foglalkozzon az előbbi kis bámulásával, ezért belekortyolt a kávéjába, és megpróbálkozott a normális kommunikációval.

- Aham. Tudod, engem nem zavarnak, amíg nem akarnak fölszedni. – Kikerekedett a szemem, ő meg halál nyugodtan mondta, hogy péntekenként nők ostromolják a kegyeit.

- Föl akarnak szedni? – Nem is igazán értettem, hogy mire ez a felháborodással fűszerezet megrökönyödés. Ha nő lennék, én is leszbivé válnék, ha ő az enyém lehetne, és cseppet sem bánnám, sőt.

- Igazából csak be akartak venni egy édes hármasba, de nem igazán csípem a csajokat ilyen szinten, szóval… – Megint hatalmas kő zuhant le a szívemről, ebben volt minden bizalmam. – Megköszöntem, hogy rám gondoltak, és visszautasítottam az invitálást. – Megrántotta a vállát, mintha ez mindennapos lenne, mintha hidegen hagyná. – De nem volt vele probléma, meghívtak egy italra és elnézést kértek, ha esetleg megbántottak. Szóval azóta is jóban vagyunk, és közölték, ha egyszer mégis meggondolnám magam, szívesen fogadnak. Ennyi.

- Hú, izgalmas életed lehet péntekenként. – Röhögtem fel hangosan, ami inkább csak a megkönnyebbülés volt, mint vidámság.

- Én csípem őket, tök jó fejek!

- Oké, és mit csinálsz a hétnek a maradék négy napján?

- Tanulok, és egy öregek otthonában, amolyan társadalmi munka révén „dolgozgatom”.

- Öregek otthona?! - Aktívan bólogatott. Én meg megdöbbentem.

- Imádom őket. - Ha engem is imádna, én akár aggastyán is lennék. – Olyan, mintha lenne tíz nagypapám, és tizennyolc nagymamám. Állandóan sütivel tömnek, vagy az unokáikat akarják rám tukmálni, mondván, milyen jó parti egyik-másik, de ami a legfontosabb: szeretnek.

- Simán el tudlak képzelni, ahogy egy bárban próbálnak fölszedni a pasik vagy a csajok – erre a szemét forgatva nevetgélt –, de ez az öregek otthona nem fér be a képbe… Na de mindegy is, és mit tanulsz?

- Írást. Vagyishogy írogatok, és bölcsész szakra járok, mert ha egyszer egy könyvemből Bestseller lesz… – felnevetett, mintha ez egy képtelen ötlet lenne –, jó tudni, hogy külföldön hogyan működnek az eladások, illetve imádom a kortárs írókat, és mivel nagy vonalakban ezeket tanítják, így szeretek suliba járni. – Még véletlenül sem tudtam volna besorolni az általam ismert írók közé. Valahogy más.

- Szóval, egy felszolgáló-ápoló-írónővel ülök most szemben? – Bólintott. - Még valami?

- Hát… – mosolyodott el. – Ha sikerülnek a vizsgáim, akkor felvételizek az orvosira. – Mi van? Ismételt sokk.

- És milyen orvos leszel?

- Állat. – Nemes egyszerűséggel vágtam hozzám, mintha mi sem lenne természetesebb. Állatorvos? Basszus, kész vagyok ettől a nőtől.

- Jó tudni – kacsintottam rá. – Ha megint arra adom a fejem, hogy lesz kutyám, akkor már tudom, kihez vihetem.

- Hát, ha mostanában akarsz beszerezni bármilyen állatot, akkor ki kell ábrándítsalak, ez még legalább hat év.

- Nem baj, kivárom! – És most érkezett el a pillanat, hogy megint bevessem a legszexisebbnek titulált Robos mosolyt.

És IGEN! Úgy tűnik, hogy most bevált. Elkezdett zihálni. Zavart szemekkel nézett rám, és megköszörülte a torkát. Az előbb még semmi baja nem volt azzal, hogy megszólaljon, szóval ezt is sikerként könyveltem.

- Ezt légy szíves, fejezd be! – utasított remegő hangon.

- Mit? Nem értelek. Mi a baj?

Mintha nem tudnám. Imádtam, hogy végre elindultam valahová a csábítás útján. Persze az is lehet, hogy ez már túl sok neki és rögtön kirohan, de kockáztatnom kellett, így most jött a szexi nézés is. Valahogy célt kell érjek, és a nők elvileg csípik ezt. Bár, az is lehet, hogy a vásznon vagy a tv-ben jobban mutat és most csak lejáratom magam.

- Ezt a „rohadt szexi vagyok és ki is használom” izét. – Szóval bevált. Király!

- Fogalmam sincs, miről beszélsz – közöltem vele ezt az egyértelmű hazugságot nevetve –, de köszi, hogy szexinek tartasz.

- Persze, Mr. Szoknyapecér Pattinsonnak fogalma sincs arról, hogy milyen hatással van a nőkre.

- Nem, nincs, de kíváncsi voltam, hogy Ms. Leendő Írónő és Orvos, Öregeket imádó Pultos lányra milyen hatással vagyok, mert láthatóan az említett hölgyeménynek nem tűnt fel, hogy milyen hatással van rám –daráltam egy szuszra.

- Ne kezdd, kérlek! – nézett rám szenvedő szemekkel. Nem értettem, miért ilyen nehéz eset.

- Kris, bejössz nekem, nem is kicsit. – Mindent bevetettem. Mélyen a szemébe néztem, hogy lássa, igazat mondok. De nem volt rá hatással.

- Ezt már megbeszéltük! És különben is, nem hiszem, hogy Emma boldog lenne ettől a kijelentéstől. – Na, megérkeztünk  a sárkányhoz.

Miért van az, hogy az eddigi, mondjuk úgy nőimet nem izgatta, erre azt a lányt, akit tényleg föl akarok szedni, akiért még szervezkedek is, azt érdekli a nem létező „barátnőm”. Nem elég, hogy sajnos mellette ébredtem, és átkoztam is ezért magam, még Kris is úgy tudja, hogy ő a párom.

- Elmondhatok neked egy bennfentes infót úgy, hogy egyelőre ne tudja meg más? – Úgy éreztem, tudnia kell az igazat.

- Persze, ha nem félsz, hogy holnap rohanok valamelyik pletykalaphoz, hogy kitálaljak. – Látszott rajta, hogy nem érti a hirtelen témaváltást, és hogy csak poénkodik arról, hogy kitereget.

Közelebb hajoltam hozzá, és megpróbáltam az ajkaitól elfordítani a tekintetemet. Nem volt  könnyű! Végül csak sikerült belenéznem a szemébe, amire hiába mondanám az összes gyönyörű jelzőt, amit csak az eszembe ötlik, akkor sem fedné a valóságot. Megbabonázott ez a szépséges angyal, így megvallottam neki az igazat.

- Semmi közöm Emmához. – Azt leszámítva, hogy az elmúlt éjjel a jelek szerint megdugtam, de bíztam benne, hogy ez soha nem fog kiderülni. Én úgysem emlékeztem rá, hogy mi történt, akkor meg? – Nem voltunk, és soha nem is leszünk egy pár. – Ezt már igazabbnak éreztem.

- Mi van? – összehúzta a szemöldökét és nagyon csúnyán nézett rám. Azt hitte, hazudok. Csak részben volt igaza, de azt a részt nem akartam az orrára kötni. Még a végén fejvesztve elmenekülne tőlem. – Ugye, most csak szívatsz? 

Hmm, bárcsak már ott tartanánk, kergült meg a fantáziám. Vagyis el bírtam képzelni, hogy mit tudna művelni azzal a formás szájával.

- Nem! Nem szívatlak. A fejesek meg az ügynököm azt gondolták, hogy jót tesz a filmek, ha egy párt játszunk. De nem jön be, mint nő.

- Megbocsájtod, ugye, ha ezt nem veszem be? – Láthatóan fölidegesítettem, pedig nem állt szándékomban.

- Miért nem hiszel nekem? – kérdeztem én is bepipulva, de nem rá voltam mérges, hanem erre az egész szitura. A faszért kellett ez az egész álompár szarság, mikor a fele sem igaz. Miért mentem bele? Tudtam már akkor is, hogy faszság. A picsába!

- Mindenhol azt nyilatkozza, hogy hamarosan esküvőtök lesz. Meg különben is, ha ez nem így lenne, akkor miért vettél volna neki egy 1,5 millió dolláros gyémántgyűrűt, amivel el is jegyezted? – Mi van? Ez a sárkány ilyeneket mond a sajtóba? – Úgyhogy légy szíves, ne akard bemagyarázni, hogy ez csak humbug, mert úgysem hiszem el.

- Én nem vettem neki soha még egy szál virágot sem, nehogy egy gyémántot! És különben is, azt hittem, hogy az én riportjaimat nézed, ha viszont így van, akkor tudnod kell, hogy nem akarok megnősülni, vagy családot alapítani, mivel a munkám most prioritást élvez minden fölött. És egyébként is, láttad valaha, hogy megcsókoltam, vagy a minimumnál többet értem hozzá?

Megrökönyödve nézett rám, és szinte láttam magam előtt, hogy pörgeti az eddig látott nyilvános szerepléseket, hogy hol láthatott Emmával intim helyzetben. Nem volt ilyen, mert bár az a banya mindig fogta a kezem, és hozzám simult, kikötöttem, hogy ha a kelleténél jobban nyomul, lejáratom a világ előtt, és közlöm, hogy milyen ribanc. Így nem láthatott soha olyan szitut, ami a feltételezéseit támasztja alá.

- Azért, mert nem szeretitek, ha a magánéletetek a világ előtt zajlik. És az intimitás nálad nem abban nyilvánul meg, hogy úton útfélen smároltok - vágta rá úgy, mintha rést talált volna a pajzson.

- Nem a menyasszonyom, sőt, még a barátnőm sem. Ha nem akarod, ne hidd el! Nemsokára vége a forgatásnak és akkor végre tőle is végleg megszabadulok.

Némán méregetett. Mikor megszólalt végül, a hangjában kétségek bujkáltak.

- Annyira csak nem lehet borzasztó.

- El sem bírod képzelni, mennyire szenvedek - sajnáltattam magam színpadiasan. Nem szerettem a kollegákról negatívan nyilatkozni, soha nem is tettem, de Emmáról semmi jót nem lehetett mondani.

- Ó, te szegény fiú! Milyen rossz lehet egy szép és csinos lány szájában matatni a nyelveddel. – Na, ez az a Kris, aki tetszik nekem, heherészik és kétség sem férhet hozzá, megint szívja a vérem.

- Tudod, vannak egyéb szempontok is, mint hogy valaki szép és csinos. És különben is, ez is csak ízlés kérdése.

- Akkor ti nem vagytok együtt?

- Nem igazán bírom a műnőket. - Nem úgy a valódiakat, mint amilyen ő is.

- Azért azt ne mondd, hogy nem tartod szépnek! - Az asztalra nyúlt egy újabb szál cigiért, de én már nem bírtam tovább a véremmel, és elkaptam a kezét.

Egy végtelennek tűnő percig csak az összekulcsolt kezünket nézte. A hüvelykujjammal cirógattam a kézfejét, ami ezernyi szikrával járt együtt. Szinte látni véltem a pici tűznyalábokat. Lehetetlen, hogy ő ezt nem érzi. Ilyen még soha ezelőtt nem történt velem. Szó szerint érzetem, hogy a torkomban dobog a szívem. Zihálva vette ő is a levegőt, és végre rám nézett. A mélykék tenger vágyat üvöltött felém. Esküdni mernék, hogy két árnyalattal lett sötétebb a szeme az érintésemtől. Megnyalta az alsó ajkát, az én ágyékom meg olyan fájdalmasan lüktetett, hogy félő volt, kiszakad a farmerem. Ilyen nőt, te atya ég, meghalok, ha nem lesz az enyém!

Ekkor elszakította tőlem szépséges szemét, hogy tovább vizslathassa egybekulcsolt kezeinket. Szemmel láthatóan egyre gyorsabban emelkedett a mellkasa. Nem akartam rontani a pillanat varázsát, de muszáj volt kimondanom, amire gondoltam.

- Téged sokkal szebbnek tartalak.

Rám kapta a szemeit. Kirántotta a kezét az enyémből, és azt hittem, hogy elkúrtam, de ekkor mindent, ami az asztalon volt cigi, kávé, üdítő, pohár, lesöpört és átmászott az asztalon, hogy az ölemben kössön ki.

Egy másodperc műve volt, szinte föl sem fogtam. Valahogy érzékeltem, hogy csörög-csattog a földön minden, és a következő pillanatban már a hajamba tépve csókolt olyan hévvel, hogy eszemet vette. Szó szerint.

Levegőt azt elfelejtettem venni. A nyelve finom ízével kért bebocsájtást a számba, de én még mindig megkövülve ültem ott. Aztán, mikor végignyalta az alsó ajkam, valami kattant a fejemben, és végre valahára életre kelt a testem és az elmém. Vadul viszonoztam a csókját.

Félő volt, hogy kiserken a vérünk, így visszább vettem a tempóból, nem akartam fájdalmat okozni neki. A kezem önálló életre kelt, és végre tapinthattam azt, amiről az első pillanattól álmodoztam. Én még közelebb akartam érezni őt, így a hajába túrva a lehetetlennél is közelebb húztam magamhoz. A másik kezem sem tétlenkedett. Először csak a hátát simítottam, aztán bátrabban a combját, míg végül a fenekén állapodott meg a tenyerem. Nem bírtam visszafogni magam. Egyre jobban tüzelt a vágy, amit, úgy tűnt, ő sem tud visszafogni. Remegett minden porcikája, így dörgölte eszméletlen csípőmozgással ágyékát az enyémhez.

És ekkor eltűnt a külvilág. Csak ő volt és én ezen a világon. Semmi nem árnyékolhatta be ezt a csodát.

Éreztem egyre tüzelő ölét, és arra vágytam, hogy megmerítkezzem benne. A testem szinte üvöltött a kielégülésért, mikor egyszerre nyögtünk bele a csókunkba. Fogalmam az már nem volt az oxigénről, vagy, hogy mire is használjuk, de neki, úgy tűnik, még volt ennyi emberi ösztöne, mert egyszer csak a nyakamat kezdte el falni. Éreztem, hogy végig húzza az orrát az állam vonalán, míg egy végső apró kis puszival zárta le a ténykedését az ajkamon. Rám nézett. Totál összekócoltam a haját, de így még talán sokkal szebb is volt.

Az ajka pirosabb volt, mint amit eddig láttam. Túl vad voltam. A szemei szinte villogtak, amikor változott valami. Már éppen arra gondoltam, hogy fölviszem a szobámba, elfelejtve, hogy ki fekszik éppen az ágyamban. Elvetettem az asztalon teszem a magamévá teóriát. Ő ettől sokkal többet érdemel. Mindent. Puha párnák közzé fektetve, az őrületig izgatva akartam őt maximálisan kielégíteni, de mikor újabb csókért hajoltam volna, elhúzta a fejét. Nem akarta a folytatást.

Zavartan néztem végig, ahogy leszedi magáról a kezemet. (Nem kis erőfeszítésébe került.) Fölállt, és lehajolt egy cigiért. Azt hittem, hogy visszaül velem szembe, hogy elszívja, de nem. Remegő kézzel gyújtotta meg, majd visszaejtette az öngyújtómat a földre, és míg én lélegezni próbáltam, ő elindult az ajtó felé. Az utolsó lépteket már futva tette meg. Akkor eszméltem, mikor hangos kattanással záródott mögötte az ajtó, és én egyedül maradtam a könyvtárban.