3.fejezet

Szia mindenki :)

Ez sajna még mindig nem az az izgalmas fejezet arra még várni kell 2-3 fejezetnyit de az is eljön előbb-utóbb :D
Ami fontos ez a feji bétázatlanul érkezik mert más dolga van most a segítőmnek szóval ha vannak hibák vagy valami nem kerek akkor bocsi ez az én elmém néha nem úgy működik mint minden normál embernek és a szavakat sem biztos, hogy abba a sorrendben használom szóval előre is elnézést. :) Na jó ennyi azért remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket :$

Tay, bár vonakodva, de kisomfordált, és mi ott maradtunk kettesben. Néztük egymást mosolyogva, mint két félénk tini. Nem értettem a saját reakcióimat. Mire ez a furcsa félelem, vagy mi? Nem paráztam soha egy nőtől sem, még tini koromban is simán megszereztem, amit akartam, és ha meg akartam szerezni, akkor megkaptam. Ennyi.

Nem mintha őt nem akarnám hosszú órákon keresztül intim helyzetben élvezni. Sőt!! Ami azt illeti, szerintem még nem is volt, hogy ennyire kívántam volna valakit, de akkor is mit parázok? Ennyire csak nem jöttem ki a szerepemből. A hogyan kell hódítani szitu eddig simán ment, akkor most miért nem tudok levenni a lábáról egy olyan nőt, aki saját bevallása szerint szerelmes belém?

Na jó, ezt még nem mondta, de a fanoknak nem ez az ismérve? Szeretik azt, akit piedesztálra emelnek. Na jó, mély lélegzet és megkapom, amit akarok. De mit is akarok? Szex! Ez egyértelmű, akkor meg lazaság és a jól bevált Robos dolgok. Az majd segít. 

  - Na, szóval… - Úgy kezdtem, mintha nagyon komoly lenne a téma, holott csak csacskaság, mégis bevetettem a sokak szerint szexi nézést. - Ugyebár te mindent tudsz rólam? 

  - Igen ez így van. - Úgy tűnik, nem vált be a csábítás-elmélet, miszerint majd én szexisen nézek, ő meg rám veti magát, és az asztalon teszem a magamévá. Csalfa mosollyal folytatta tök lazán, nem úgy én, akit a nadrág már olyan szinten szorított ágyékban, hogy félő volt, az összes vér oda tódul a szervezetemből, aztán itt kapok előtte agytrombózist. - Mindent tudok, amit csak leközöltek a lapok, vagy nyilatkozták rólad. 

  - Á, már értem! – Na, akkor lássuk. 

  - Ha igazat írtak, akkor igen, elég sok dolgot tudok rólad. Bár azt be kell ismernem, hogy nem mindent hittem el. De tegyél próbára - húzogatta a szemöldökét.

Oké, Rob, ez felhívás keringőre. Nem tudod, kivel szívózol, kiscsaj. 

  - Jó. Akkor most ki a legjobb barátom? - Kíváncsi vagyok, hogy mit vél tudásnak, ami velem kapcsolatos. Ő persze mosolyogva, szemöldökét összehúzva nézett rám, úgy felelt. 

  - Tudom már! Tőrbe akarsz csalni. – Ó, de még mennyire, hogy tőrbe akarom csalni, csakhogy én arra vágyok, hogy én legyek az a bizonyos tőr. - Na jó, akkor nézzük csak. Azt mondanám, hogy Tom, de - fölemelte a mutató ujját. Azta, fekete körömlakk? Kurva jól néz ki, és kifejezetten illik is hozzá - mivel úgy tudom, hogy Tom Londonban kapott szerepet, és te azt kérdezed, hogy MOST ki az illető… - Leleményes és gondolkodni is tud: a legjobb párosítás és a legrosszabb is egyben. Nehezebb lesz a dolgom egy okos nővel. - És amit az előbb itt előadtatok Tayjel, úgy gondolom, ő áll hozzád a legközelebb, ergo ő a legjobb barátod most.

Rám kacsintott - végre rám is -, bár ebben nem volt semmiféle szexepil, inkább amolyan tudom, hogy mit akarsz és átlátok rajtad. 

  - Nem csak szép, de okos is, ez tetszik - közöltem vele vigyorogva a tényeket. Egy pillanat alatt változott a helyzet. Elkomolyodva nézett rám, majd lehajtotta a fejét. Nem igazán értettem, hogy mi lehet a baj. - Mi a baj? Rosszat mondtam? - Mi a faszt basztam el, a picsába az előbb még nevetgéltünk. 

  - Mit akarsz tőlem, Rob? - Ahogy kiejtette a nevem, megint elkezdett vágtázni a szívem. Naponta százszor hallom, de ahogy ő ejti ki gyönyörű ajkán, az más. Valahogy több, vagy nem tudom, de fura. Mit is kérdezett? Ja, hogy mit akarok? Megérinteni, megcsókolni, a nyakához hajolni, hogy érezzem a bőre varázsos illatatát. Hosszú éjszakákat végigszeretkezni, miközben a szemembe néz, de azt hiszem, most még nem ezt kellene mondanom neki. Lehet, hogy nem díjazná az őszinteségemet. 

  - Nem értelek! - adtam a hülyét. Nagyon is értettem. Tudtam, hogy átlát rajtam. 

  - Rob - sóhajtott. Szinte nyögte a nevem. Úr Isten, még ennyitől is fájó lüktetés járta át a… hmmm. – Az összes többi lány fele annyi időt sem volt itt bent, mint én. Pedig ők heten voltak. – Lehajtott fejjel mondta el a sejtelmeit. – Én nem vagyok olyan lány, mint ők.

Ezt mondania sem kellett, tudtam anélkül is, és nagyon valószínű, hogy nem ülne itt velem szemben, ha nem lenne más, de nem csak tőlük különbözik. Mindenkitől különb. Az eddigi életem legszebb, legcsinosabb, legbájosabb, és nem utolsó sorban legszexisebb nője. Eddig a napig még csak hozzá hasonlóval sem találkoztam.

- Én nem fogok fölmenni veled a szobádba, hogy dugjunk egy fenomenálisat. – Mit mondott? Hogy dugjunk egy fenomenálisat? Jól hallottam, vagy csak képzelődöm? – Ha erre megy ki a játék, akkor mondd meg, és már itt sem vagyok.

Nem, úgy tűnik, hogy jól hallottam az előbb. Sajnos. Azt viszont nem engedhettem meg, hogy elslisszoljon. Még nem volt elég belőle. Így megpróbáltam poénra venni. 

  - Hát azt olvastad rólam, hogy szoknyapecér vagyok? – Reméltem, hogy nem kell hazudnom neki. 

  - Ami azt illeti – húzta el a száját és fölnevetett. Szóval ezt írják a lapok. Most komolyan bánom, hogy nem olvasom azokat a szarokat. 

  - Értem. – Nagyot sóhajtottam. Hazudni fogok neki, de talán csak félig kell. Nem mintha az kevésbé lenne rossz, de szükség törvényt bont. És most szükséges, hogy itt maradjon velem. Ha bevallom neki az igazat, akkor elmegy, és azt nem akarom, vagyis nagyon is arra vágytam, de inkább úgy, hogy közben rajta fekszem. – Hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagy dögös, de most még egyelőre beszélgetnék veled.

Ilyen irgalmatlan faszságot sem mondtam még soha egy nőnek sem. Mert ugye ahhoz kétség sem fér, hogy behatóan meg akarom ismerni, és nem csak a testét, hanem a furi agyműködését is. 

  - Komolyan mondod? – Tudtam, hogy átlát rajtam. Kezd kicsit frusztrálni, hogy nem tudok előtte színészkedni. Most komolyan, lehet, hogy mégis zenésznek kellett volna mennem? 

  - Figyelj, Kristen, szeretnék veled dumálni egy jót. Nem foglak sem megerőszakolni, sem levarázsolni a bugyit rólad, sőt, még sikert és hírnevet sem ígérek egy kefélésért. Ez nem én vagyok. Fogalmam sincs, mit olvastál rólam, de ha szexre vágyom, akkor azt közlöm és kész. – Ez így is volt. Eddig minden lány, aki megfordult az ágyamban, tudta, hogy mire számíthat, de ő más, neki nem csak a teste kell.

Furcsa, de hirtelen olyan, mintha az ördögnek érzeném magam, merthogy ennek a szirénnek a lelke is kellett, és ami még megdöbbentőbb, kizárólagos jogot akarok formálni rá. Még engem is megdöbbentett a gondolatmenet, amit lefuttattam, az viszont tuti, hogy ezt nem tudhatja meg, egyelőre legalábbis. Így jobb híján, és hogy itt maradjon velem, maradt a félhazugság.

- Tetszik, hogy normális emberként kezelsz és ennyi – folytattam. Egy percig csak nézett rám csodálattal, aztán megértően, és végül bólintott. Tudom, hogy tudja, hogy hazudok, de elfogadja. Addig, amíg nem nyomulok, itt fog maradni.

Úgy kommunikáltunk a szemünkkel, mintha egymás fejében olvasnánk. Biztos vagyok benne, hogy ő is érzi ezt a fura valamit, amit én. Látom. Elővette a cigijét majd az egészet kitette az asztalra; olyan tíz-tizenkét szál lehetett. Odanyújtott nekem egyet, egy másikat pedig a szájába vett. Már megint rám tört az irigység, hogy az a rohadt füstszűrő élvezheti azt, amire én vágytam. Hú, basszus, mikor lettem ilyen mocskos perverz? Eddig nem tűnt fel ez sem.

  - Amíg van cigi az asztalon, itt maradok veled – közölte a feltételét, és áthajolt, hogy tűzzel kínáljon. Ha csak ezen múlik, akkor sokáig itt leszünk. Ma biztosan. Bár kétséges volt, hogy el bírom-e engedni, ha elmúlik a mai nap. Azért mégis fogtam a mobilom, és már hívtam is Taylert. 

  - Baj van? – jött az aggódó anyuci szerepével. 

  - Nem nincs – vigyorogtam magamban, hogy aggódik. Persze nem csak értem, inkább azért, mert Kate szexelvonással fogja sújtani, ha kiderül, hogy magamra hagyott egy szépséges istennővel, aki fannak tartja magát. - Tudsz nekem szerezni mondjuk három karton cigit? 

  - Persze – szólt a vonal végéről kicsit megdöbbenve. – Öt perc és itt a kaja. Ráér akkor, vagy most kell? 

  - Ráér, és kösz mindent, haver. – Már ki is nyomtam a telefont, de feltett szándékommá vált, hogy elküldöm őket Kate-tel valami tuti helyre nyaralni, mondjuk a Maldív-szigetek egyikére. De ez most ráér, főleg úgy, hogy itt van ő. 

  - Na, miről is beszéltünk? Ja, megvan – feleltem a saját kérdésemre –, hogy mindent tudsz rólam. – Megpróbáltam ignorálni a döbbenetét, ami a telefonbeszélgetés közben került szépséges arcára. – Oké, akkor folytassuk. Akkor mondd meg, kérlek, hogy hívják a macskámat. – Ráncolta még egy darabig a homlokát, és egy utolsó slukkal kivégezte a cigijét, amit hamutál híján az üres dobozban oltott el. Végül rám nézett. 

  - Szóval Pattynak HÍVTÁK a KUTYÁDAT a lapok szerint, egyszer azt nyilatkoztad, hogy ő hiányzik a legjobban neked, és anyukád meg azt fontolgatta, hogy kitagad, mert nem a családodat említetted. 

  - Féligazság – mosolyogtam rá. 

  - És melyik fele az, ami megfelel a valóságnak? – kérdezte kíváncsian és őszintén. Ez is tetszik. Megkockáztatom, nem bír olyat csinálni, ami nem jön be nekem. 

  - Hogy hiányzik a halott Patty nevű kutyám. De most már elég is belőlem, úgyis elég jól informált vagy. Beszéljünk inkább rólad. – Ahogy ezt kimondtam, egy pingvinnek öltözött fazon jelent meg halk kopogás után az ajtóban. Egy kocsit tolt maga előtt.

A pizza nem fért el a tetején, így azt az egyik kezében hozta, és letette a hozzánk legközelebbi asztalra. A többi cucc halmokban állt a kocsin. Egy szál nem tudom milyen virág volt a közepén, egy kis vázában. Ez tuti, hogy Tay ötlete volt. Segíteni akar nőt szerezni. Hú, basszus, lehetek még ennél szánalmasabb? Nem hiszem. 

Ahogy túljutottam a felháborodásomon, miszerint ilyen balfasznak tart a haveromnak titulált áruló, gondoltam, szólok a pincérnek, hogy majd én megoldom a kávéöntögetős balhét. Azért előhúztam valamennyi pénzt a zsebemből, nem néztem, hogy száz dolcsi, vagy csak húsz, nem nagyon érdekelt, bár a százast jobban megérdemelte volna. Végül is akrobatikus módon hozta be a kajánkat. Ez lenne a legkevesebb. 

  - Mr. Pattinson, zavarhatom még egy percig? – Mindig így kezdődik, de most jó kedvem van, így rábólintottam. – A húgom beteg és kórházban van. Viszont imádja magát. Megkérhetem, hogy írjon neki pár sort? 

  - Persze. – Gyűlöltem, ha gyerekek betegek, és ebben a szituban általában szívesen osztogatok bármit. Legyen az dvd, vagy puszi, vagy akármi. A pénz és én ebben a helyzetben nem számítottunk, hiszen az élet legnagyobb igazságtalansága, hogy gyerekeket betegít meg. – Hogy hívják? 

  - Naomi. – Már el is kezdtem körmölni a legszebb és legolvashatóbb írásomat bevetve. 

  - Megkérdezhetem, hogy miért van kórházban? 

  - Végső stádiumos leukémiás. Az orvosok szerint két, esetleg három hónapja van hátra. 

  - És hány éves? – Egyre jobban gyötört valamiféle dühvel keveredett tehetetlenség. Miért léteznek ezek a betegségek, és miért sújtja az sors ezzel a gyerekeket? Annyira igazságtalan az élettől!

  - Tizenhárom éves lesz négy nap múlva. Imádja magát. A kedvenc dala a Let Me Sing, és egész nap a filmjeit nézi, vagy a riportokat, amikben szerepel.

Mi lenne, ha…? – tűnődtem el, de aztán: Na mindegy, még meglátjuk. Mindenesetre odaadtam a pincérnek a cetlit. Már indult az ajtó felé. A szemei könnyfátyolosak voltak, ahogy olvasta, amit írtam. 

  - Még egy szóra, legyen szíves! - szóltam utána - Melyik kórházban fekszik? - Megcsillant a szemében a könnycsepp, és egy odaerőltetett mosollyal válaszolt. 

  - A St. Annában. - Ahogy kimondta, már ki is lépett. Összenéztünk Kristennel, és megint ugyanúgy, mint az előbb is, összhangba kerültünk, és láttam a szemében, hogy ugyanarra gondol. 

  - Mit csinálsz négy nap múlva ilyentájban? - kérdeztem tőle, de valahogy most nem jött a mosoly. 

  - Bemegyek egy beteg kislányhoz a St. Annába – súgta, miközben kicsordult egy könnycsepp a szeméből. Nem tudtam, mit feleljek erre. Nem voltak szavak abban a pillanatban. Átnyújtottam a kezem az asztalon tenyérrel felfelé, és ő elfogadta néma kérésemet. Beletette pici kezét az enyémbe, és percekig csak szorítottuk egymást.

Valahogy szomorkásan, mégis teljes nyugalommal néztük egymást. Nem vagyunk sem orvosok, sem gyógyítók, hogy segíthetnénk ezen a lányon, de ha tényleg engem istenit, akkor az a legkevesebb, hogy széppé teszem egy napját.

Eléggé elméláztam, ő mégis megszólalt. Halvány mosoly suhant át az arcán. 

  - Elment az étvágyam, de egy kávét innék. Hogy vagy vele? 

  - Hasonlóképp. - Fölálltam. Nagyon nehezen, de elengedtük egymás kezét. Öntöttem neki a teli termoszból. - Hogy iszod? - kérdeztem tőle. 

  - Négy-öt cukor, sok tej - mondta pironkodva. 

  - Öt cukor???? - Kicsit sokkolt. 

  - Nem kell úgy elszörnyedni, na. - Az arcát vérözön borította be. - Szeretem az édes dolgokat.

Én nagyon édes vagyok - ezt kellett volna mondanom, de még nem mertem. 

  - Oké. Csak kérdeztem. – Felröhögtem, és elérkezetnek láttam az időt, hogy én is szívjam kicsit az ő vérét, így komolyságot mímelve megkérdeztem tőle: - Biztos, hogy elég lesz? Ha gondolod, teszek még bele pár kanállal. - Nem válaszolt, de megint megdöbbentett. A kishölgy ugyanis kinyújtotta a nyelvét rám. - Hé, nem ér a kisebbet csúfolni! - incselkedtem vele tovább vigyorogva. 

  - Persze, kisebb, mi? Hány centi is vagy? – Belekortyolt a kávéba, és egy jóleső nyammogásra hasonlító nyögést kreált, ahogy ízlelte a fekete finomságot. El kellett fordítanom a fejem, és gyorsan kitalálni valamit, mielőtt a farmerem szétreped rajtam. Elég ciki lenne. 

  - Hát, ez nem volt benne valamelyik pletykalapban? 

  - De! Ha minden igaz, akkor 185 cm vagy, de lehet, hogy ez is csak féligazság. - Imádtam azt a mosolyt, amit megint rám villantott. Egyszerre bájos, csalafinta, és szép. 

  - 186 mezítláb - kacsintottam rá. 

  - Na, azért majdnem eltalálták. 

  - Nem az a baj, Kris! Ó, bocsi, Kristen. 

  - Nincs semmi baj, szeretem, ha Krisnek szólítanak. Nincs gond vele, de mibe is kezdtél? 

  - Köszi - néztem rá és utaltam arra, hogy nem bánja, hogy becézgetem. - Szóval nem azzal van baj. Írjanak, amit akarnak. Igazából teszek rá magasról. Az a gáz, hogy sokan aszerint ítélkeznek, mert nem tudják, hogy csak 10-20%-a igaz. Vagy egész egyszerűen kifigurázzák. Múltkor például a nőverem itt volt nálam. Be volt festve a haja, és eléggé ki volt öltözve, mert őt vittem az egyik premierre. Másnap azt mondta az összes szennylap, de még a híradó is, hogy megint becsajoztam. Érted, mi a baj ezzel az egésszel? – A kifakadásomat tök nyugodtan, és mosolyogva hallgatta végig. 

  - Rob, te híresség vagy – közölte egyszerűen, mintha ez együtt járna azzal, hogy a firkászoknak minden joguk meglenne arra, hogy a magánéletemben turkáljanak. 

  - Akkor sincs joguk a magánszférámhoz. Megértem, hogy a filmet promozóni kell, és ahhoz ugye elengedhetetlen a sajtó, de hogy anyám ne tudjon elmenni vásárolni a kedvenc kisboltjába úgy, hogy ne zaklatná tíz paparazzi, az sok. Ehhez nincs joguk és ebből van például olyan cikk, hogy ki akar tagadni. Kitalálnak dolgokat, hogy eladják a szar lapjukat. 

  - Az emberek bármit megtennének azért, hogy tudjanak rólad dolgokat, és szerintem még az sem feltétlen fontos mindenkinek, hogy igaz-e az aktuális téma. A lényeg, hogy bemeséljék maguknak, hogy te sem vagy különb a többi halandónál. Pedig a szívük mélyén tudják, hogy mérföldek, sőt, inkább kontinensek választank el téged az átlagemberektől. 

  - Látod, Kris, ez a baj. Ez pont nem így van. Tökre átlag vagyok, azzal a különbséggel, hogy firkálnak rólam. 

  - A világ női, asszonyai és lányai 90%-a szerelmes beléd, a többi meg vagy leszbikus, vagy ízlésficamban szenved. Tudod, nem ez egy átlagférfi ismérve – próbált győzködni az igazáról, miközben elcsent még egy cigit az asztalról, de most én voltam gyorsabb, és már elé is tartottam a tüzet. Közénk meg letettem a hamutálat. 

  - A legújabb közvélemény-kutatások szerint csak 10% szeret, a többi 80 Edward Cullent isteníti. Leszarják, hogy én ki vagyok –kacsintottam rá cinkosan. 

  - Ja, az mindjárt más, a világ nőneműinek 10%-a alig több, mint egy-két millió személy - mondta tovább hunyorogva. – Igazad van, ez teljesen más. – Szívózik a kis csaj.

  - Jó, jó, te nyertél. Beszéljünk inkább rólad, az izgisebb. – Fölnevetett. 

  - Ja, tuti, hogy le fog nyűgözni a hihetetlenül izgalmas és eseményekkel teli életem. – Még az irónia is jól áll neki, kész vagyok ettől a szépségtől. 

  - Majd én eldöntöm, ha megengednéd. – Az „égre” nézett és bazsalygott magában, de nem válaszolt, inkább várakozott, hogy most én kérdezzek. 

  - Mi a teljes neved? 

  - Kristen Jaymes Stewart. 

  - Hány éves vagy? 

  - Nemrég töltöttem be a 21-et. 

  - Hány tesód van, és hogy hívják őket? 

  - Egy bátyám és Cameron. 

  - Oké! Vége a könnyű dolgoknak, most jönnek az intimebbek. – Elmosolyodott és elcsent még egy cigit. Igencsak fogyóban volt már, így kibontottam az első kartont, és két dobozt is kipakoltam belőle. 

  - Mióta vagy fan? – mutattam a pólójára. Jött az első pirulás. Gyönyörű! 

  - Rob, vagy Edward fanra gondolsz? – Tudtam, hogy húzni fogja az időt. 

  - Hmm, ez kezd izgis lenni. Az egész sztori érdekel. Elejétől kíváncsi vagyok az egészre. – Valami olyasmit motyogott, hogy na jó, rendben és egy hatalmas sóhaj után belevágott. 

  - A barátnőm, Nicol, elcibált egy ilyen csajos kiruccanásra, mert elég szarul voltam, és hát úgy gondolta, hogy egy kis shopping, meg egy jó film majd segít. Így beültünk egy vámpíros filmre – itt rám mutatott. – Azt hittem, hogy lesz egy uncsi estém, de aztán úgy a film 9. perc 23. másodpercében megjelent Edward, aztán a 32. másodpercében meg mosolygott egyet, és hát ott már izgis lett a film. – Felsóhajtott és totál vörösbe borult az arca. Igazából vicces lett volna, hogy ennyire zavarban van, ha nem veszek el a szépségében. – Tudod, elég gáz erről veled beszélni. 

  - Hányszor láttad a filmet? 

  - Rob, tudod, ez vérciki! Nem beszélhetnénk inkább másról? 

  - De, persze… – Megkönnyebbülten mosolygott egyet. – Ha elmondod, hányszor láttad a filmet. – Én meg csak vigyorogtam, mint a vadalma.

A találkozásunk óta most először éreztem magam nyeregben, és ez nagyon tetszett. Totál zavarban volt, és én már majdnem megkegyelmeztem neki, de csak majdnem és szerencsére úgy tűnt, hogy megosztja velem szégyene okát. 

  - Olyan öt-hatszázszor. – A szemem kikerekedett, ő meg lehajtotta a fejét. Jézus, nem csoda, hogy szégyenkezett. - Tudom, hogy beteges, de bejött a film. - Valahogy az arcára varázsolt egy gyenge mosolyt. 

  - Gondoltam, hogy megnézted párszor, ha fejből nyomod, hogy hányadik percben lép be Edward, de igen, elég beteges, és én nem is nagyon értem. Mármint, mire ez a nagy imádat? Most komolyan, azért annyira nem nagy szám. – Valószínű látszott rajtam, hogy komolyan gondolom, és nem csak az egómat akarom növelni a rám váró dicshimnusztól, mert összehúzott szemöldökkel, komolyan kezdett bele a mondókájába. 

  - Ezt most komolyan kérdezed? – tette fel a költői kérdést, amire választ sem várt, úgy folytatta. – Edwardra vár minden nő. Arra, hogy úgy szeressék, úgy óvják, ahogyan ő Bellát. Tisztelettudó, okos és művészi. Ő testesíti meg a tökéletes férfit. Az álompasit. – Hallgattam az egyre hangosodó gesztikulálásokkal tarkított védőbeszédét, és olyan volt, mintha már jó párszor előadta volna. 

  - Hány embert próbáltál már meggyőzni erről a feltevésről? 

  - Ú, bocsi! Megint elvetettem a sulykot, de úgy védelmezem Edwardot, mint egy anyatigris a kölykeit. Szóval, ha jót akarsz magadnak, akkor ne bántsd őt. – fenyegetően emelgette a mutató úját. Utoljára az általánosban fenyegetett így a tanárom. 

  - Eszemben sincs – védekeztem gyorsan –, de tudod férfiszemmel kicsit másabb. Elég szánalmas, ahogy Bella cicózik vele. 

  - Mintha csak Gabet hallanám…

Mi? Ki az a Gab? A picsába, biztos, hogy a pasija. 

  - Ki az a Gab? – Muszáj tudnom, ha van valakije, bár valószínű, hogy kiakaszt vele, de akkor is. 

  - A barátom. – Na, ezzel a két szóval most kicsinált.

Tudtam, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Az a nő, aki nekem kell, természetesen foglalt. Egy végtelennek tűnő másodpercig sötétség borult rám. De hiszen ez egyértelmű, mert ő gyönyörű, csinos és ráadásul még okos is. Meglehetősen ritka keveréke a tökéletes nőnek, és ami a legfurcsább benne, nekem nagyon úgy tűnik, hogy még tisztában sincs azzal, mennyire tökéletes. Számba vettem a legfontosabbakat. Szerény, és olyan szemei, ajkai vannak, és keze, és nyaka, és illata, meg kisugárzása, amitől kikészülök. És ez mind ezé a Gabé. 

  - Értem. – Nem bírtam visszafogni magam. Ez egész egyszerűen rossz. Miért másé ez a lány? Többet kell tudnom, hátha épp szakítófélben vannak. Elvégre melyik férfi szeretné, ha a nője eljönne, hogy láthasson egy másik pasit? Én biztos nem örülnék neki. - És mióta vagytok együtt? – Nem bírtam ki, egy fintor jelent meg az arcomon.