1.fejezet

Bocsi kicsit elrontottam itt a normál vagy legalábbis megpróbálom :$ azért remélem tetszeni fog legyetek nagyon nagyon rosssszak és jó olvasást
puszi Andi

Rob:

Fejfájás! Ez volt az első, amire ébredtem. Hurrá! Aztán jött mellé a fény. A retinám valószínű kiégett. Hunyorogva próbáltam kevesebb fényt érzékelni, nem annyira jött össze. Hatványozott fejfájás. A szám tapló száraz, a gyomrom a torkomban. Ahogy ezen legfontosabb dolgon túl már tudtam másra is gondolni, rájöttem, hogy nem egyedül fekszem az ágyamban.

Valami kezdett derengni a tegnap esti puccparádéról. Rohadt pezsgő! Rühellem!! Emmát elviselni viszont csak a forgatáson voltam hajlandó józanul. Nem elég, hogy kötelező megjeleni ezeken a jónak még véletlenül sem nevezhető partikon, még ezt a boszorkányt is magammal kell cipeljem. Merthogy ő az én „szívszerelmem”. Legalábbis a sajtósom és ügynököm nem kevés könyörgése után a világ így tudja.

Persze mondanom sem kell, hogy majd’ az egész este arról szólt, hogy ki a jobb, szebb, sikeresebb és gazdagabb színész, producer vagy rendező. Ez a fúria, aki mellesleg anyaszült meztelenül feküdt mellettem, persze élvezte a kaviár, szarvasgomba, Don Perignon variációt. Én bezzeg egy BigMacre vágytam egy sörrel, de kit érdekel, mikor itt vannak a leghíresebbek, és ők ezt a szart igénylik. Jobb híján én is pezsgőztem.

Amint lefutottam a szükséges köröket, és úgy gondoltam, hogy eleget jópofiztam minden fontos rendezővel és leendő színésztárssal, végre kiülhettem a teraszra. Még ez a fél óra is fájt. Két doboz arany Marlboro és két üveg pezsgő. Ők voltak a leginkább vágyott társak. Az erkély legeldugottabb részébe kucorogtam, ahonnan reményeim szerint engem nem láttak, nekem viszont megfelelő kilátásom volt a felső tízezer egy szűk kis csoportjára. Hányingerem volt tőlük. Giccsparádé. A plasztikai sebészek többszázezres mellei, arcai és fenekei ugrándoztak itt, táncot imitálva.

És ahogy bepillantok a lepedő alá, ami deréktól takart, úgy tűnik, hogy a múlt éjjel én is egy ilyen műnővel töltöttem az időmet. Kurva jó! Ha tényleg megdugtam, akkor soha nem fogom tudni levakarni. Le kéne lépnem, amíg nem kel föl. Viszont ha föl kell álljak, akkor biztos, hogy lerókázom. Hmm, nem is rossz ötlet, akkor talán nem nyomulna annyira. Na jó azt talán mégsem kéne.

Lassan fájó gyomorral és kínzó fejfájással csak kimásztam a banya mellől. Csak abban reménykedek, hogy addig nem kel föl, amíg le nem lépek. Lábujjhegyen, úgy, hogy semmi zajt ne csapjak, léptem át a mellettem lévő szobába, ahol kedvenc és állandó testőröm már a kávéját iszogatta. Rám nézett. Először kb. a homloka közepéig csúszott a szemöldöke a meglepetéstől. Nem hiszem, hogy elnyerte a tetszését, hogy meztelenül menekültem ki a lakosztályból. A meglepődést viszont egy elég harsány röhögő roham követette.

- Sss, fölkel a sárkány – próbáltam lenyugodni és őt is erre intettem.

- Rob! Tudod, hogy te vagy a kedvenc és jelen pillanatban egyetlen ügyfelem, de csak hogy tudd: ezért nem fizetsz eleget – röhögte tovább a szavakat kicsit halkabban.

Odadobott hozzám egy frissnek tűnő törölközőt, amit csípőm köré is tekertem, így eltakartam a legszükségesebbeket, hogy az önbecsülésem maradék kis darabkáit megőrizhessem. Azt hiszi, hogy nekem olyan felemelő érzés előtte meztelenkedni? Fölállt a díványról, míg én odasétáltam hozzá, és már öntött is nekem a kávéból. Abban volt minden reményem, hogy nem fogom viszontlátni pár perc múlva a WC-kagylóban, ha olyan bátor leszek és megiszom.

- Előtte itt van az ásványvíz. Szerintem ezzel kezd, ha nem akarod kidobni a taccsot. – Még mindig bazsalygott, mikor átnyújtotta a flakont.

- Köszi. – Ennyit bírtam kinyögni. A víz nemileg segített, de nem volt az igazi. Azon filóztam, hogy hányni kéne egyet, hátha akkor könnyebb lesz, mikor eszembe jutott valami. – Mikor jöttünk el a partiról és hogy? – Tay megint elkezdett mosolyogni az orra alatt. Feltételezem rajtam.

- Olyan három óra körül jöttünk el, ha már itt tartunk, akkor hoztalak. Nem tudom, mennyit ittál, de csak hogy tudd, én is szeretlek, de bocsi Kate-et kicsit jobban. – Tök jó, szerelmet vallottam a testőrömnek. Egyre jobb lesz ez a nap.

- Még valami? Hogy került hozzám ez a… - Nem igazán tudtam, hogy melyik csúfnevét használjam. Volt neki egy pár.

- Hát, én annyit tudok, hogy eljött utánunk és bekérezkedett hozzád.

- És te beengedted? – förmedtem rá.

- Mégis mit csináltam volna? – kezdett mentegetőzni. – Eddig soha nem mondtad, hogy nem engedhetem be a kollégáidat. Különben is, meg kellene köszönnöd. Amint hallottam, abból úgy tűnt, hogy jól érzitek magatokat.

- Jajj ne! Pont ettől féltem. – El kellett rejtenem az arcomat a tenyeremmel. Ilyen kurva nagy hibát nem véthettem, de tudtam, hogy nem Taylor hibája, nem tartotta a fegyverét a fejemnél, hogy dugjam meg, csak magamat meg azt a rohadt pezsgőt hibáztathatom. – Bocs, haver, nem akartam neked esni, de most hogy a faszba fogom levakarni?

- Hát azt nem tudom, mert bár téged nem hallottalak, őt annál inkább - vigyorgott mint a tejbe tök. - Szerintem még a portás is Emma hangján röhögött. Mindesetre, ha eddig bárki kételkedett abban, hogy ő a nőd, akkor tegnap, vagy inkább ma hajnalban rácáfolt. „Ó Rob te vagy a legjobb” – próbálta utánozni a hangját kevés sikerrel.

- Hát ez csodás. Még szerencse, hogy nem emlékszem semmire. Nem is akarok, még rémálmaim lennének.

- Nem is feltételeztem, hogy ilyen korán fölébredsz. Még csak kilenc óra és ötkor még visítozott a sárkány.

- Akkor remélem, hogy még alszik egy jó ideig. Addig le kéne lépnünk. Ma úgysem lesz forgatás. Nem megyünk le edzeni a terembe? – Látszólag meglepte a javaslatom.

- Bármit megtennél mi, hogy ne keljen vele beszélned? – Kicsit mintha megértőbb lenne.

- Akármit! Kérd a vagyonom, vagy az első gyerekemet rólad nevezzem el. Vagy amit csak akarsz. Csak kérlek, húzzunk innen, ha lehet, akkor hamar. Nagyon hamar.

- Oké, tőlem mehetünk. Áthozom a cuccaidat, és ha fölébred, akkor közlöm vele, hogy kiugrottál az ablakon a tegnap este miatt. – Most már én is vele röhögtem, mert az elég durva, hogy neki kell áthoznia a ruháimat. Mint az ovisnak az anyukája. – De az első gyerek neve Taylor lesz – adta az ukázt.

- Kösz, haver. Ja, és ha tegnap este nem mondtam elégszer, akkor most mondom. – Meglepődbe nézett rám és várta, mit fogok közölni vele. Én pillogó szempillákkal próbáltam némi női bájt kicsikarni magamból és tőlem telhető legvékonyabb hangon mondtam neki a varázsszavakat. – Szeretlek, drága Tay! -  A cuppogás után már ő is röhögött.

- Ha így folytatod, akkor fölkeltem Ms. Watsont és közlöm vele, hogy titkon halálosan szerelmes vagy belé, és csak arra vársz, hogy ő kezdeményezzen. – A vigyorom egy másodperc alatt változott rémületté.

- Ha ezt meg mered tenni. én esküszöm. hogy kirúglak, és azt fogom híresztelni a sajtóban, hogy totál meleg és még ráadásul pedofil állat is vagy. – vihogva lépett át az én szobámba és csak remélni tudtam, hogy a már említett sárkány nem kel föl rá.

Amíg a ruháimra vártam, gondoltam megmosakszom itt nála, és áldottam a szállodát, hogy mindenhol voltak bontatlan fogkefék. A kétperces fogmosásból öt lett, mert egyrészt dőlt belőlem a piaszag, másrészt ki kellett mosnom magamból Emmát.

Még a gondolattól is a rosszullét kerülgetett, hogy mit művelem vele. Nem mintha nem lenne szép, de amikor először nagyobbított magán, már akkor túlzásba esett, hát még, amit azóta műveltek vele a plasztikai sebészek. Nem beszélve arról, hogy tőle nárcisztikusabb embert nem hordott a hátán ez a föld. A forgatáson kívül, amikor csak tehettem, kerültem őt, nem így ő engem. Többször is a tudtomra adta, hogy mennyire szívesen kényeztetne, amit én persze nem bánnék meg. Hát mit ne mondjak tévedett, és ezt a múlt éjszaka előtt is tudtam. Már csak abban reménykedtem, hogy volt annyi eszem, hogy gumit húzzak. Ezt szerencsére igazolta Tay, mikor visszatért és a kanapéra dobta a cuccaimat.

- Rendesen kinyuvasztottad. Meg sem lepődtem a 4 gumin, ami szanaszét hever mindenhol. Egyébként ne aggódj, nem hiszem, hogy egyhamar fölébred. Elég hangosan horkol. Nem csoda, hogy nem tudtál aludni mellette. Szóval nem kell rohannunk, ráérünk elindulni. – Kisebb tonnás súly esett le a szívemről. – Azt hiszem, enned kéne valami levesfélét, mert még mindig elég zöld a képed. Ha tényleg edzeni akarsz, így nem fog összejönni.

- Színt vallok – mondtam neki színpadiasan -, eszembe sem jutott még egy röpke gondolatként sem, hogy bármiféle izmomat megmozgassam. Arra apelláltam, hogy beülök a szaunába és próbálok bőrön át párologtatni pezsgőt. – Az, hogy most a minimumnál többet mozogjak, konvergált a nullához.

- Oké, abban én is benne lennék, bár én úsznék is egyet, ha nem gond – nézett rám boci szemekkel.

- Dehogy baj! Legalább addig is nyugtom lesz tőled – boxoltam vállba az egyetlen személyt, akit mostanság el tudtam viselni.

- Ne reménykedj, mielőtt fölkeltél, hívott Boby. Itt vannak. – Fájdalmasan nyögtem fel. Honnan tudják ezek állandóan, hogy hol találnak? – Ja és megszaporodtak. Már nyolcan vannak. Még egy őrült – vigyorgott Tay. Annyi előnye volt a balesetnek, hogy megkaptam az évszázad legjobb testőr csapatát. Taylor volt a legjobb. Mindenki őket akarta, de szerencsére ez a hülye belehabarodott az ügynökömbe, így nyert ügyem lett.

- Kurva jó, ha ők itt vannak, akkor nemsokára jön a sajtó is, aztán meg a többi Edward fan. Mikor lesz már vége ennek az egész őrületnek?

- Ne is reménykedj! A legújabb közvélemény-kutatások szerint Mr. Cullen az év vámpírja – itt rám kacsintott –, és még több ereklye fogy most, mit eddig. Nézd a jó oldalát – próbált fölvidítani.

- Miért, van olyan is? – néztem rá reménykedve, tudtam, hogy nem tud mondani semmit, ami most segítene.

- Naná! Az eladott képeslapokból a jutalékod. Új autó haver! Vagy még egy ház. – Igaza volt, még ha poénra is vette. Annyit kaszáltam ezekkel, hogy elégedettnek kellene lennem. Mégsem voltam az. Ez valószínű lerítt az arcomról is, mert egyből visszakozott. – Jó, jó, meg ne ölj a szemeddel. Tudom, hogy leszarod a pénzt. Ha nem így lenne, nekem sem fizetnél ennyit. - Most már én is vigyorogtam, kifejezetten muris volt, ahogy vergődött. Nem az a faszi, aki csak úgy elnézést kér valakitől.

- Oké, menjünk, minél előbb essünk túl az őrülteken. Remélem, még nincsenek itt a paparzzik. – Tay persze jót röhögött magában. Valószínű neki is felrémlett az utolsó „találkozásunk” utáni magazin címlapja.

Visszagondolva tényleg vicces volt. Akkor még sem volt kedvem nevetgélni. A fekete csipke bugyi, ahogy pont a fejemen landol, nem aratott sikert nálam. Remélni mertem csak, hogy most nem próbálkoznak ilyesmivel. Különben is ez nem rocksztárokkal szokott előfordulni?

A jókedvem csúcsa sem ma jött el. Totál másnapos vagyok, megdugtam az esküt ellenségem, amiből még rengeteg bonyodalmam lesz, és ráadásul még ezek is itt vannak. Két hatalmas lélegzettel próbáltam lenyugtatni magam, rosszabbat is túléltem már, ez a nap sem fog kifogni rajtam. Azt hiszem, csak valami reményfélét próbáltam magamba önteni, jelen esetben ásványvíz formájában, merthogy hiába iszok reggel óta folyamatosan, nincs sok sikere. Még  mindig úgy érzem, hogy vattát ettem.

Kilépve a liftből a szálloda igazgatója jött elém. Tay intett, hogy hozzák a kocsit, amíg a többiek úgy álltak, hogy jól takarjanak. Egy pillantás rájuk, gondoltam, ha éppen fényképeznek, boldogok lesznek. Nem hoztam most a szokásos kellékeket, mint napszemüveg, baseball sapka, kapucnis fölső. Rájuk néztem, és akkor, amikor villant a vaku, a fényességen túl megláttam életem legszebb szempárját.

Soha eddig még nem létező érzések kerítettek hatalmukba. Csak bámultam, és valahol a tudatom peremén érzékeltem, hogy beszélnek hozzám, de nem tudtam válaszolni.

Néztem a kék tengert, ami megbabonázott, és elsüllyedtem benne. Gyönyörű arc fogta körbe. Nem visítozott, mint a többi, csak ágaskodva próbált magasabbra nyújtózni, hogy átlásson a testőrökön. 

Kecses alakja volt pedig csak egy egyszerű farmer póló variációt viselt. Semmi extra, semmi miniszoknya, mégis ő volt eddigi életem legszexisebb nője.

Tökéletes. Egyszerűen hibátlan! Látnom kell közelebbről…

- Taylor!

- Igen? Itt vagyok, Rob, mondd! – Már mellettem is termett.

- Autogramot osztok. Most és csak a fanoknak. Ők nyolcan jöhetnek, akiken az I Love You póló van. – Az igazgatóhoz fordultam. – Uram, hol tudnánk ezt lebonyolítani?

- Ööö… A könyvtár megfelelő helyszín lesz, Mr. Pattinson?  - Eléggé zavarban volt szegény ember, de kárpótlásként vállon veregettem.

- Tökéletes! – vigyorogtam rá – Köszönöm, uram. Minden ismerősömnek ajánlani fogom ezt a remek szállodát. – Visszafordultam Tayhez, akinek viszont egyáltalán nem tetszett az én remek tervem.

- Rob, nem kéne pont őket biztatnod, és most csak négyen vagyunk. Több ember kéne hozzájuk.

- Intézd  el, hogy egyesével jöjjenek és az új lány legyen az utolsó. Bízz bennem. – Láttam, hogy ellenzi, és hogy félt, de tudtam, hogy ők megvédenek. – Tudom, mit csinálok, és itt vagytok, mi történhet? Lelőni csak nem fognak. Különben is, Billnél van detektor, nem?

- Jó, Rob, de Kate ki fog nyírni. Ezért te tartod a hátad – azzal már el is fordult tőlem és elkezdett szervezkedni. – Khess, te hozd őket egyesével. A barna hajú, kék szemű legyen az utolsó, aki még nem volt itt legutóbb. Bill, a könyvtár előtt nézd át őket. Csak fényképező lehet náluk és a képek, poszterek, szokásos szarságok. Bob, mi két oldalt állunk, ha bármiféle gond adódna, te intézed a kiscsajt, én viszem Robot. Oké, mindenki tudja mi a dolga?

Tudtam, hogy akár nekem is ugorhat valamelyik, hogy kiszúrja a szemem, és akkor úgy érezné, hogy őt láttam utoljára. Voltak ilyen őrültek is, és ezek a csajok voltak eddig a legőrültebbek. Többször megfenyegették Emmát, hogy kicsinálják, ha nem száll le rólam, mikor bejelentették, hogy egy pár vagyunk. És most őket hívom be magamhoz…

De nem hagy nyugton az a csodás szempár. Látnom kell közelről. Nem elég hogy a reggeli nap fénye megcsillogtatta. Több kell, sokkal több. Khess kiment szólni, hogy ők nyolcan majd bejöhetnek és a szokásos ilyenkor rutinszerű dolgot művelhetik.

Már mosolyogtam, hogy hogyan fogadják. Soha ezelőtt ilyen nem volt, hogy csak úgy, mindféle előzetes nélkül invitáljak meg rajongókat, főleg nem őket. Néztem az új lányt, hogy ő is el kezd-e visítozni, mint a társai, de nem tette. Ehelyett hatalmasra nyitotta egyébként is csodás szemeit, és szóhoz sem jutott. Csak nézte hol a barátnői üdvrivalgását, hol a nagydarab testőrt. A lélegzetem is elállt, mikor egy könnycsepp csillámlott meg az arcán, ahogy a nap körülölelte arcát. Szinte angyali hatást keltett.

Ő más! Ez volt az a gondolat, ami átjárta az egész elmém.

A szervezkedés nem tartott tovább öt percnél. Az igazgató, akinek totál elfelejtettem a nevét, mutatta az utat. Pillanatok alatt úgy átrendeztük a nagy helyet, hogy középen legyen egy asztal. És kezdtük.  Már jött is az első kiscsaj. Ő volt Samanta.

Már volt alkalmam találkozni a bugyijával. Ő volt a legőrültebb. Csodálkoztam is, hogy csak egy puszit kér. Taylor persze rászólt, hogy eltörli a föld színéről, ha bármivel próbálkozik, de mivel Bill már lecsekkolta, nem lehet nála semmilyen szúrós tárgy, így nagy nehezen rábólintott. Most én jöttem a feltételeimmel.

- Figyelj, Samanta – kezdtem nyugodtan –, adok neked egy röpke puszit, sőt még Billt is behívom, hogy készítsen róla fotót, de ha bármivel próbálkozol, soha nem fogom engedni a testőreimnek, hogy egy km körzetembe engedjenek. Ez így megfelel? – kérdeztem tőle.

- Istenem! Istenem! Tényleg megpuszilsz? – kezdett hangos zokogásban – Komolyan? És még kép is készül róla? Én én… – hüppögte –, bármibe beleegyezem, ha szeretnéd, még a rabszolgád is leszek!

- Oké, én csak azt kívánom, hogy ne ess nekem, különben tudod, mi lesz.

- Ígérem! – ugrándozott.

Most már határozottan muris volt, amit művelt, és eléggé abszurd. Fogalmam sem volt róla, hogy mit esznek rajtam, de ha ez kell nekik… Áthajoltam az asztalon, míg Bob a kiscsajhoz közelített, hogy félrerántsa, ha valamivel próbálkozik.

Megpusziltam és már villant is a vakú. Ő persze térdre rogyott és olyan heves zokogásba kezdett, hogy már azt hittem, hívni kell a mentőt. Végül csak befejezte, és már jött is a következő lány, azt hiszem, hogy Andy.

Ő ténylegesen el is ájult. Fellocsoltuk és utána kért egy-két puszit.

Az Amanda nevű spiné visítozva ordította, hogy mennyire imád, így Bill kivonszolta őt is, és csak jöttek és jöttek egymás után, volt, aki csak a kezem vagy a hajam akarta megfogni, de viszonylag hamar lezavartuk őket.

És végre valahára túljutottunk hét rajongón és visításon, mikor is belépett ő.