8.fejezet

Szia kedves mindenki :D


Hát íme egy újabb feji nem is szaporítom a szót :) Remélem tetszeni fog és jó olvasást. Csupán most is mint mindig szeretném megköszönni kedves bétámnak,  hogy van nekem köszönöm csajszim és imádlak ahogy titeket is szóval íme
Puszi és legyetek nagyon nagyon rosssssszak
Andi

Kris:

Álmodtam. Vagyis inkább már csak félálomban próbáltam továbbfűzni ennek a csodás világnak a tévképeit.

Két éve Ő az éjszakáim főszereplője, két éve ver hevesebben a szívem, ha meglátom, vagy légszomjjal küszködök, ha a tévében mosolyog. Nincs még egy olyan férfi, aki fele ilyen hatást gyakorolna rám.

Pont ezért imádtam az álomvilágomat. Lehetetlen dolgok is megtörténhetnek. Éreztem, hogy már nem fog jönni az áldott álommanó, de élvezettel gondoltam vissza, és lepörgettem magam előtt a gyönyörökkel teli perceket.

Ilyen volt az is, amit ma álmodtam. Találkoztunk, ami igazából megfogalmazhatatlan, és igencsak megdöbbentő dolgokat eredményezett. Ilyen eseményekkel tarkított álmom eddig még nem volt, és ez igazából nagyon is tetszett. Mikor azt hittem, hogy teljes valójában látom, mikor rám nézett azzal a gyönyörű szürkéskék szemével, és amikor rám mosolygott, az maga volt az elképzelhetetlen csoda. Tisztán láttam hosszú ujjait és formás kezét. Az elképzelés is mennyei volt, ahogy csak arra gondoltam, hogyan érint vele. És az érzés felért egy azonnali orgazmussal.

Soha nem gondoltam, hogy ilyen bátor lennék álmomban. Megmosolyogtam azt, hogy én csókoltam meg őt, meg hogy szinte letámadtam. Mindig irigyeltem Emmát. Nem csak azért, mert egy isteni férfipéldány a leendő férje, hanem mert biztos voltam benne, hogy remek szerető, és bár tudom, hogy csak az agyam generálta, de valóban így volt. Végtelenül figyelmes és önzetlen. Egyszerűen belőlem is kihozta az eddigi ismeretlen vadmacskát. Úgy érintett, hogy istennő lehettem a vele töltött hosszú és felettébb kimerítő délután és éjszaka folyamán.

- Ez is milyen abszurd - gondolkodtam magamban. - Egy férfi nem is bír ennyi menetet úgy, hogy a leghosszabb szünet csupán egy fél szál cigi volt. Sokkal több idő kell, hogy regenerálódjanak.

Neki mégsem kellett, sőt úgy éreztem, hogy egyre jobban kíván. Én is őt. Nem bírtam betelni gyönyörű, izmos testével, finom illatával, amit szinte most is éreztem. A csókjaival az őrületig képes volt izgatni, akárhol is értek hozzám az ajkai.

Kétség sem fért hozzá, hogy Emma a világ legszerencsésebbike. Irigylem is őt, de mindössze azért, mert maga mellett tudhatta őt. Mit nem adnék érte, de nem vagyok hülye, és tudom, hogy ez hiú ábránd. Ha az álmom igaz is lenne, akkor sem lehetne semmi komoly köztünk, és én már most annyira imádtam, olyan féktelen szerelememmel szerettem, hogy képtelen lettem volna élni nélküle. Tudtam, ha megkaphatom őt, és később el kell engedjem, abba biztosan belepusztulnék.

Ezt még álmomban is tudtam, és így feltételeket szabtam magamnak csak úgy, mint neki. Kisebb unszolásra már ő is elfogadta, de mindketten tudtuk, hogy nincs, és nem is lehet folytatása. Ennek pedig nem csak és kizárólag a mennyasszonya az oka. Egyszerűen más világból jöttünk, nem illünk össze. Ezt tudtam még álmomban is, és tudom most is.

Hatalmas nyújtózkodással vetettem véget a legszebb éjjelnek, mert hívogatóan ébresztgetett a reggeli napsugár, ami az arcomat nyaldosta. Hatalmasat szippantottam a reggeli levegőből, és mosolyogva konstatáltam, hogy még mindig az álom hatása alatt vagyok, ugyanis azt a mindennél izgatóbb, és finom illatot éreztem, amit képtelenség elfelejteni.

Kinyitottam a szemem, és egy örömittas szürkés kék szempárba néztem bele…

Rob:

Egy órája aludt már a karomban, mikor elkezdett fészkelődni, így kikerült az ölelésemből. Fázott a testem ott, ahol eddig hozzám ért, és most már nem. Az egyik kezét a feje alá tette, a másikat a hasamon tartotta.

Lassan, hogy fel ne ébresszem, felemeltem a pici csuklójánál fogva, és én is oldalra fordultam, hogy szembe kerüljek vele, de az érintését még élvezni akartam, így a derekamra tettem puha tenyerét.

Elmerültem az arca tanulmányozásában. Annyi báj és kellem szorult ebbe a nőbe, ami még most is totál elvarázsolt. Valahol belül éreztem, hogy elönt egy olyan érzelmi szint, ami nekem már megmagyarázhatatlan. Nem lehetek szerelemes, hiszen az egy nyálas szarság. Akkor miért érzem azt, hogy meg kell védjem, hogy többet jelent az életemnél is, és hogy szenvednék, ha nem érezhetném többé ezt az illatot, ami már végleg az enyém marad általa?

Annyira fáradt voltam, mint még talán soha, hiszen igen kimerítő volt a délután, és az elmúlt csodálatos éjszaka, de aludni egy percet sem szándékoztam. Nem akartam elmulasztani az időt, amíg még láthatom, vagy érezhetem bőre selymét. Így kómásan ugyan, de tovább fürkésztem őt. Az agyam két részre oszlott: a racionális és a szentimentális személyiségem harcolt bennem. Tiszta skrizó lettem, de komolyan.

Ha racionálisan és józanul gondom végig ezt a napot, akkor rá kell jöjjek, hogy ez nem más, mint ösztön. A testiség vonz hozzá. Sőt, még olyan dolgokról is hallottam, hogy minden embernek megvan az ideális párja, akihez pusztán a szenvedély vonz, és az a valami, ami miatt az illetőt továbbörökítés szempontjából a legalkalmasabbnak érzik a gének. Egyszerű biológia és állati ösztön. Állítólag minden ember ahhoz vonzódik leginkább, akivel egészséges utódot tud nemzeni.

Viszont volt egy másik énje az elmémnek. Ő volt az, aki most először láttatott velem rózsaszín ködöket. Egyszerűen éreztem, hogy hevesen ver a szívem, ha ránézek, és légszomj kínoz. A gyomrom kolibrijeiről már nem is beszélve. Egyértelmű, hogy vonzódom hozzá, és még csak nem is kell megmagyarázni, főleg úgy, hogy most is simogatom a karját, és az oldalán végighúzott ujjaim megállnak a forgóján.

Ki ne kívánná ez a szépséges testet, és ki ne kívánná a szexet egy ilyen szépséges nővel? Az hülye. És én nem tartozom ebbe a kategóriába, vagy legalábbis nem ilyen szinten. A lényeg, hogy nem lehet csak egyik vagy csak másik.

Egyértelmű több mint ösztön, hiszen akkor nem kalapálna a szívem most is csupán azért, mert álmában mosolyog. De ha egyszer olyan rohadtul gyönyörűséges, hogy majd megveszek érte, akkor mit tegyek?!

Jó, kövessük az arany középutat, az még Dorothynak is összejött, nem?? Egy kis rózsaszín felhő és egy kis ösztön. Egy pici érzéstől még nem lesz szerelmes az ember, és nem fogok nyálcsorogva a lábai előtt térdelni esdve, hogy bocsásson meg nekem minden ki nem mondott, és meg nem tett rossz cselekedetemért. Pfúj!! Na, az is tuti, hogy én soha nem leszek ilyen.

Szóval a szerelem kilőve, és marad a szimpátia. Igen szimpatikus nekem, és tetszik, ennyi az egész. Ahogy erre rájöttem, és már majdnem meg is állapodott az agyam két része, hogy nem fog szétszakítani, már is jött a következő sokk.

- Rob – súgta Kris a nevem olyan mosoly kíséretében, amire szavak nem is voltak. És itt, most, ahogy néztem az előttem fekvő lányt, megpecsételődött a sorsom.

Amikor még álmában is engem szólított, már tudtam, hogy ez nem csak annyi, hogy tetszetős a számomra. Ugyanis ahogy meghallottam a nevem, és megláttam azt a szép kis gödröt, ami a mosolya következtében került az arcára, már tudtam, hogy ez az a bizonyos rózsaszín köd. Ez az a bizonyos érzelmi mámor, és ez az a bizonyos érzés. Szinte éreztem, ahogy a forróság átjárja a testem, és az egész lényem betölti ezzel a szerelemizével.

Megremegtem. Most tudatosult, hogy egy röpke nap, sőt, egy röpke perc alatt beleszerettem ebbe a lányba. Hogy a francba lehetek ilyen hülye? Hiszen ez nem lehetséges! Nem akarok kiszolgáltatott lenni senki irányában, és főleg nem lelkileg!

Méghogy a szerelem szép dolog… Na persze, ennél hülyébb közhely nincs is a világon. A szerelem csupa aggódás és gyötrődés. Nem beszélve az állandó félelemtől, hogy egyszer vége szakad, és nem tesz boldoggá. És akkor a kérdések. Már, hogy a picsába tehetne boldoggá, ha folyamatosan aggódik az ember??

De ha egyszer olyan gyönyörű! Hát lehet ezt a nőt nem szeretni?? És olyan csodás illatfelhő kering körülötte, és olyan varázs húz hozzá, ami… ami… ami nem tudom. Nem tudok semmit, nincs logika, nincs racionalitás, nincs észérv. Csak ez a testemen átsuhanó villámszórás, és a szívem facsarodása, ahogy nézem őt… ennyi maradt. Meghalt Rob Pattinson, azért, hogy újra születhessen, és köszönthesse Rob Pattinsont, aki bármire képes lenne ezért a szerelemért. Nem is, inkább ezért a nőért!

Észrevétlenül lett reggel, szinte egy-két percnek érzékeltem ezt a 4-5 órát. És a reggel első sugaraival kezdett Kris is mocorogni. Édes volt, ahogy ráncolta a homlokát, vagy ahogy a következő pillanatban már mosolygott is. Láttam rajta, hogy ébredezik, és már alig vártam, hogy megvallhassam az új, és iránta érzett szenvedélyes szerelmemet.

Kíváncsisággal vegyes félelem kezdett felkúszni a gyomromba.

Mi van akkor, ha ő most, hogy már nemcsak egy mítosz vagyok neki, hanem látott, érzett, rájön, hogy neki ez kevés, és hogy már nem is akar engem? Mi van, ha csalódott benne tegnap éjjel?? Mi van, ha többet igényel?? Mi van, ha most összetöri a szívem?? Hiszen a feltételeket is közölte, és ő nem is akar tőlem semmi mást… Én meg, mint egy kis pöcs, belezúgok?

Nem! Az lehetetlen, hogy nem élvezte volna! Minden sikolya, minden mozdulata, nem beszélve a remegéseiről, arról tanúskodott, hogy legalább annyira átjárja a mámor, mint engem.

Jó, oké, tökéletes a szex, szóval egy probléma kipipálva. A szíve meghódítása meg csak nem lehet olyan nagy szám! Virág, édesség, vacsora, romantika. Ez kell egy nő meghódításához, nem? Igaz, hogy még soha nem kellett eddig egy mosolynál, vagy kacérkodásnál több, de itt a lehetőség, hogy bizonyítsak Krisnek.

Pillogva nyitotta ki a szemét, és bár még álmos volt, mégis mosolygott felém.

- Akkor álmodok még egy picit… – súgta és teljes testével hozzám bújt. A nyakamba fúrta arcát, így az orra hozzám ért.

Éreztem, hogy beleszippant a bőrömbe, aminek az lett az eredménye, hogy a testem fölébredt, és lüktetve sóvárgott utána. Magamhoz húztam annyira, hogy egy hajszál se férjen el kettőnk között. Annyira, hogy egy test legyünk, egy lélekkel.

A lepedő alatt simítottam végig a hátán. Szemben feküdtünk egymással, és ő tovább akarta fűszerezni a reggelt. Egy gyors mozdulattal rakta át rajtam a lábát, ennek következménye pedig az lett, hogy az ágyékunk szinte összeért. Egyszerre nyögtünk fel, hiszen engem már az a tudat is erre késztetett, hogy hamarosan újra benne lehetek.

Hirtelen fölemelte a fejét és rám nézett.

Totál megrökönyödés. Ez az egy tény volt az arcára írva. Csak fürkészett ámulva. Még a szája is nyitva maradt. Mintha elfelejtette volna, hogy mit műveltünk tegnap.

Az ajkaira tévedt a pillantásom. Megérintettem az arcát, mire ő lehunyta a szemét, de engem akkor is hívogatott a szája, így először a hüvelykujjamat húztam végig rajta.

Felsóhajtott.

- Hát igaz vagy??? – kérdezte csodálkozva.

- Neked vagyok csak igaz – súgtam neki egy burkolt szerelmi vallomást.

És már rá is vettem magam az ajkaira. Finoman csókoltam, hogy felfogja, mit is érzek iránta.

Szinte pillekönnyen érintett. Az ujjait és a tenyerét éreztem a hátamon, és a lehetetlennél is közelebb férkőzött hozzám. Most először éreztem én is, szinte sugározta felém ugyanazt, amit én érzek iránta. Belém véste az érintése azt, ami engem is átjárt.

Nem bírtam tovább. Lerántottam róla a takarót. Végignéztem összegabalyodott testünkön; lenyűgözött a látvány. Lehet, hogy soha nem mozdulok többé, ha nem kezdi el csókokkal borítani a nyakam. A szívem ki akarta feszíteni a bordáimat, nem is, inkább ki akart ugrani a testemből, ahogy végighúzza nyelvét a nyakam kis gödrétől egészen az államig.

Nem bírtam tovább édes kényeztetését. Viszonozni vágytam, sőt, felülmúlni. Fordítottam a testhelyzetünkön, így ő most alattam feküdt, és ha már ott volt, körém is fonta a lábait. Már majdnem becsusszantam teste barlangjába, de még időben húztam el magam tőle. Nem tetszett neki, mert folyamatosan úgy mozgott, hogy hozzám dörgölte forró, tűzben izzó vágyát. Én meg majdnem elsültem, annyira csábított a sima, puha vulkán. De akárhogy is kívántam elmerülni benne, még több érzés üvöltötte bennem, hogy bizonyítsam neki, mit érzek.

A könyökömre támaszkodtam, és megvártam, míg fölhagy a kísérletezéssel, miszerint azonnal magába fogad. Pár másodperc múlva  nézett csak rám értetlenkedve.

- Gyönyörű vagy – közöltem vele a valóságot. És elkezdtem a hódítás helyett a csábítást.

Egyik kezemmel a hajába túrtam. Ő lehunyt szemmel szinte dorombolt, ahogy simítottam. Csókokkal borítottam az arca minden milliméterét. Ő meg, mint aki megbénult, lehullt rólam a keze, és csak tűrte, hogy folytassam az elkezdetteket.

Egy könnycsepp csordult ki bal szeméből, amit le kellett csókolnom. Egyszerűen megbabonázott az, ahogy tett és szó nélkül élvezi a szíve és a lelke is. Nagyon nehezen, de otthagytam a legbájosabb arcot, és a füle alatti részt csábítottam tovább. Megindultam a testén, a vállát csókoltam, ott a kulcscsontjára tévedt át az ajkam, míg már csak pár centi választott el a feszesen meredező mellbimbóktól. Imádtam. Annyira finom volt, és annyi sóhajt csalt elő belőle, ahogy ízlelem…

Többek között ezt is imádtam a testén, de mikor már kellő figyelemben részesítettem mind a két halmot, tovább csókolgattam a testét. A hasáig húztam rajta végig a nyelvem. A kezem is tudta a dolgát, nem is kellett gondolkodnom azon, hogy mit tegyen, hiszen önálló életre kelt, és tette, amit kell.

Ahogy bebarangoltam jobbommal is, és ajkaimmal is a felső testét, most a combját simítottam és csókoltam, gonoszan kikerülve a vágyunk izzó barlangját. Fölemeltem a lábait, ahogy térdeltem közöttük, úgy ízleltem őket végig. A lábfejét a kezembe fogtam, és megmosolyogtam a fekete körömlakkot a lábujjain. Tetszett. Kifejezetten jól állt neki.

Megbűvölten néztem, ahogy egyik pillanatban élvezi a ténykedésem, a másik pillanatban pedig hitetlenség és csodálat kúszik szépséges szemeibe. A másik lábán indultam vissza a túlcsorduló vulkán felé. Hatalmasat szippantottam a levegőbe, amit már átjárt testünk finom szerelmi illata. És végre végigbecézett teste után végignyalhattam őt. Letisztítottam róla az összes nedvet, figyelve rá, hogy ne így érje először a mámor. Másképp terveztem. A megduzzadt középpontot kikerülve nyaltam őt lassan.

A sikolyai és a vonaglása az én szenvedélyemet is az őrületig fokozta. Már fájt, annyira feszített a férfiasságom. Alig vártam, hogy érezzem magamon, de meg akartam mutatni neki, hogy gyengéd is tudok lenni, nemcsak vad. Beletúrt a hajamba, így kért némán, hogy úgy kényeztessem, hogy legyen végre egy robbanás a végkifejlet. Nem tettem meg. Remegő kezét odahúztam magamhoz, amit ő félreérthetett, vagy csak már nem bírt magával, mert abban a pillanatban eltűntette magában két ujját. Csak pár mozdulatot engedtem neki, és még mielőtt bevégezte volna, elszakítottam onnan, ahová én akartam bejutni.

Fölé borultam, és a saját ízével csókoltam őt. Egyre vadabbul ízlelt, de most akármennyire is vonzott az ő tempója, nem engedtem az akaratomból. Elváltam az ajkaitól, mélyen a szemébe néztem, és a tőlem telhető leglassabban foglaltam el a testét. Mennyei volt! Minden erőmet össze kellett szednem ahhoz, hogy ne robbanjak belé azonnal.

Ugyanebben a tempóban kezdtem mozogni feszülő testében. Végig a szemembe nézve vette át az én ritmusomat. Folyamatosan simogatott és csókra hívogatta az ajkaimat. Megadtam neki, a nyelvünk azonos ritmusban mozogott a testünkkel.

Nem hagytuk, hogy a szenvedély átvegye az irányítást, nem engedhettem. Muszáj volt bizonyítanom neki, mit érzek iránta. Szerettem; annyira, hogy szinte belesajdult az egész lelkem. És már majdnem kimondtam, mikor megláttam a szemében ugyanazt, ami engem is izzított. Szeret engem, ki tudja, mióta, és nem azért, mert én vagyok a híres Robert Pattinson, hanem azért, mert én vagyok az a férfi, aki perceken belül mámorhoz juttatja. Leírhatatlan volt látni ezt rajta; felülmúlta az életem eddigi összes örömét, és ebben a másodpercben éreztem, hogy megremeg alattam, és ugyanabban a pillanatban érünk a mennyek puha felhői közé.

Egyszerűen csodálatos és igazi szeretkezés lett a miénk. Ezt már senki nem tudja elvenni tőlünk, soha.

Pihegve hullottam a karjai közé, a kimerültségem még magasabbra szárnyalt. Úgy éreztem, hazatértem, és aludni vágytam itt, a karjai között. Most is súgni akartam neki az érzéseimet, de már megszoktam, hogy az élet mindig közbeszól. Jelen esetben a telefonom formájában.

Megcsörrent, kizökkentve az idilli pillanatból.

Ránéztem, és ő mosolyogva intett, hogy vegyem fel nyugodtan. Nem szálltam le róla, hiszen a kis kütyüt még valamikor tegnap raktam az éjjeliszekrényre, így csak oda kellett hajolnom érte.

Nem néztem meg, hogy ki az, hiszen továbbra is Krist figyeltem.

- Mondd! – szóltam Taynek, mivel biztos voltam abban, hogy ő keres.

Tévedtem.

- Szia, szívem, mikor jössz már vissza hozzám? – szólt bele Emma.

Kris ugyanúgy hallotta a banya szavait, mint én, hiszen pár centire volt a készüléktől.

Szenvedő arccal nézett rám, és szóra nyitotta száját, miközben a mellkasomra rakta a kezét, és határozottan eltolt magától.