Novella / part 2

Szia kedves mindenki :)


Hát íme megérkezett :$ bocsánat ismét a késésért :) na szóval majd meglátjátok, hogy hogyan is ér véget :P ha szeretnétek folytatást az csak rajtatokon áll :) :) 
15 komiért jövőhéten szombaton jöhet egy part 3 egy amolyan befejező novi. Tudom soha nem kértem még komit és most ez meglepő lehet, de mit csináljak ha imádom olvasni amit írtok :$ és nem arról szól, hogy ajnározzatok félre ne értsetek egyszerűen csak kíváncsivá tesz hogy mi tetszik vagy mi nem :) Szóval 15 komi :$
Ja remélem tetszik majd bár erősen 18-as karika csak saját felelősségre :$ 
Köszönet illeti még imádott bétámat <3 és persze titeket aki vártátok <3 <3 <3
millió csók és legyetek rosszak <3 ;)


Az nem kifejezés, mennyire 18-as karika.. szal mindenki tényleg csak saját felelősségre olvassa ;-) Vagy keresse fel háziorvosát, gyógyszerészét.. szívszélhűdés elkerülése végett :P
És nem kell köszi a bétázásért, alap, szívem!! ♥♥♥ Tudod, hogy imádlak! :)
Kellemes olvasgatást mindenkinek ;)
-pd-

Novella / part 2

A plafont bámultam lihegve. Még nem volt időm kipihenni sem a pár másodperce befejezettet, sem az elmúlt napokban szinte folyamatosan átélt szexmaratont.

Mióta eljöttem hozzá, ezzel az igen kellemes elfoglaltsággal ütjük el az időt. Nem igazán néztük meg, hogy milyen szépségeket rejt magában ez a sziget. Nem is nagyon érdekelt. Nem úgy a mellettem fáradtan ásító szépség…

Rápillantottam. Már hajnalodott, így remek kilátásom nyílt rá. A nap a háta mögül lustán ébredezett, ami csak azért volt szerencsés, mert bár még gyönge fénye volt, mégis aranyba öltöztette Kris csodás idomait. Akár egy angyal. Kecses teste elnyúlt a hatalmas ágyon. A verejtékcseppek már majdnem felszáradtak a nyaka vonalán. A teste még reszketett az imént átélt gyönyörtől. Végignéztem rajta, és újból elvarázsolt. Illetve megbűvölt a helyes megfogalmazás. Képtelenség, de mellette és vele tudtam meg, hogy milyen a valós gyönyör. Amikor késztetést érez egy férfi, hogy csak adjon és adjon, hogy a saját öröme másodlagos legyen, de mégis teljes, mert a partner is ugyanazon fáradozik, mint én. Ilyen összhang, azt hittem, nem is létezik.

A szemem megállt egy bizonyos pontjánál. Szemérme dobján, aminek csak a látványa (ami mellette fekve közel sem teljes) fájó sajgást éreztetett testem minden pontján. Az ágyékom szinte azonnal újraéledt, a testem több ponton is megfeszült. Újra ízlelni vágytam. Nem is gondoltam, hogy a fanyar íz, amihez hozzá szoktam ennyire finom és ízletes is tud lenni. Az én személyes, mézédes nektárom.

Tovább kínoztam magam azzal, hogy emlékeztem a feszességére, és a pulzálására. Az intenzív csípőkörzésére… Elfojtottam egy feltörni kívánt nyögést. Meg akartam érinteni. A késztetés elemi erő volt, szinte megőrültem, de előbb még tovább mustráltam. Az arca felé.

Ő is a plafont bámulta, és már majdnem lecsukódott a szeme az álmosságtól. A haja kócos volt, és egy szénaboglyára emlékeztetett. Rám nézett ő is. Bizonyára érezte, hogy én is így tettem pár másodperce. Gyönyörű volt. Egész egyszerűen és elképesztően szépséges. Az arca sápadt, bár kicsit kipirult, a szemei alatt sötét karikák húzódtak, mégis ő volt a legszebb nő, aki úgy néz rám a csodás szemeivel, hogy még a nevem is képes lennék elfelejteni. Féktelen boldogság és szeretet. Igen, még engem is meglep, mégis annyi érzelmet sugárzik nekem a tiszta tekintet, amiről nem is gondoltam, hogy létezik. Főleg a csalódások után. De itt van ez a lány, és napok óta csillapíthatatlan vágyat gerjeszt bennem. Szinte nem is ettünk, és az alvásról szó sem lehetett. Nem is csoda, hogy fáradt.

És nem csak a vágy, hanem az egész varázs, ami körüllengi. A báj, a huncut mosoly a szája sarkában, a szenvedély, és az odaadása, nem is beszélve a csípős nyelvéről és a cserfességéről. Életem legintenzívebb élménye ő. Egymás szemébe olvadtunk, és mivel ő már nagyon fáradnak látszott, úgy gondoltam, hagyok neki egy kis pihenőt. Bár a testem nem így gondolta. Folyamatosan kívántam, de most nem kerekedtem fölé, mert az újabb futamot jelentett volna, és félő volt, hogy végelgyengüléssel szállítanak minket kórházba, ha így folytatjuk. Így mindössze annyit tettem, hogy az oldalamra fordultam, és őt a derekánál fogva szintén szembe fordítottam magammal.

Kecses combjával egyből átölelte az én derekamat. Nem igazán segített az iménti elhatározásomban, miszerint hagyom őt egy kicsit szusszanni. A testem lüktet érte. Megint. Vagyis szinte állandóan. Egy leheletnyi csók után mégis elhúzódtam tőle, és ő hálás szemekkel nézett még egy egész másodpercig, hogy vége lecsukva azt álmodjon, remélhetőleg rólunk és az elmúlt napok gyönyöreiről. Én viszont bármennyire is fáradt voltam, és kiégettnek éreztem magam, az agyam nem engedte, hogy bármilyen szinten is pihenjek.

Végigpörgettem a fejemben, hogy hogyan érkeztem meg ide. Arra a címre, amit ő hagyott nekem a repülőn.

Lóhalálában, szinte kifulladva érkeztem meg a taxiállomásra, hogy egy fiatal pár elől, akik éppen csókolóztak, elhappoljam a már leintett taxit. Gondoltam, nászútra érkeztek és úgyis egymásba voltak feledkezve, szóval lehet, föl sem tűnt nekik, hogy hoppon maradtak. Krist kutattam persze a szememmel, de nem láttam sehol. Így megadtam a szálloda címét a sofőrnek, és 20 perc autókázás után már ki is szálltam az autóból. A szálloda hordárja azonnal ott is termett, hogy a segítségemre legyen, és én rá is bíztam mindent, miközben egy 100-ast a kezébe nyomtam. Azonnal el is kezdett intézkedni, én így egyből a portára siethettem, itt viszont szerencsém volt. Kris vezetéknevét elfelejtettem, de egy hatalmas Twilight fanba ütköztem, aki, miután adtam neki egy puszit és megígértem, hogy aláírok bármit, amit elém tol, készségesen segített. Elővettem a legsármosabbnak vélt énem, és miközben megköszöntem a segítségét, szemérmetlenül a szemébe hazudtam, hogy meglepetést szeretnék Krisnek okozni, és elkértem a pótkulcsot. Nem hittem, hogy beveszi az elég sánta magyarázatot, de ebben is segített. A pulton egy nem tudom milyen virágból készült csokor volt egy szép vázában. Elcsórtam. És a pultos lányra kacsintva rohantam a lifthez. A hordár meg utánam.

Csiga lassúnak tűnt a felvonó. Félő volt, hogy idegroncs leszek, mire felérek az ötödikre. Kicsit talán meg is őrültem, mire végre nyitódott az ajtaja. A szívem a torkomban dobogott, a kezem reszketett. Nem értettem, mik ezek a furcsa reakciók, de most nem is érdekelt, csak hogy lássam, hogy újra csókolhassam őt. A fiatal fiúnak megköszöntem, hogy cipelte a két táskámat, kapott még egy hónapnyi fizunak valót borravaló képében, és el is indult vissza a lift irányába.

A folyosót gyér fény világította meg, és az eddig érzett izgalommal vegyes félelmeim (amiket nem tudtam hová tenni) most még erősebben hatottak rám. Eddig rohantam, mint akit maga a halál üldöz, most mégis itt tétovázok és csak az ajtón lévő számot bűvölöm. Mintha bizony attól kinyílna. Nagyot sóhajtva, fejemet leszegve indultam vissza a porta felé. Nem törhetek csak így rá. Egy pótkulccsal, vagy inkább pótkártyával. Aztán visszafordultam. De az ajtó előtt megint meghátráltam. Miért ne lephetném meg? Ő kérte, hogy keressem fel.

Így telt isten tudja mennyi idő, egyszer egész a liftig jutottam, azzal a határozott szándékkal, hogy előbb kérek egy szobát, és majd miután lezuhanyoztam, felkeresem. Bekopogok és meglátjuk. Aztán újra győzött a vágy, hogy lássam, hogy csókoljam, és hogy érezzem magamon az érintését. És ezúttal be is kopogtam hozzá. Csönd. Még erősebben kezdtem dörömbölni az ajtón. Lehet, hogy elaludt? Vagy valami baja van? Nem bírtam tovább mit kezdeni az agyam két rétre osztódásával. Jó és rossz. Pro és kontra. Megmakacsoltam magam, úgy suttogtam magam elé. Akár egy gyengeelméjű.

- Oké, Mr. Határozatlan, legyen már vér a pucádban, baszki. Férfi vagy, vagy egy nyápic? – Arra jutottam, hogy egy férfinak álcázott balfék vagyok, és hogy ez nem igazán tetszik nekem.

Szóval fogtam a kis aranyszínű kártyát és egy határozott mozdulattal nyitottam ki vele az ajtót. Egy nappalifélébe érkeztem, ahol halk vízzubogásra lettem figyelmes. Az erkélyes helyiségből egy ajtó nyílt, és én már tudtam, hogy most rá fogok nyitni, hogy ha ott van a háló, akkor onnan vezet az út a fürdőig, ahol ő éppen tusol, és én meg belépek az intim szférájába, mert egy önző faszfej vagyok. Mégis, hiába tudtam, ez hiábavaló volt ,mint ahogy az is, hogy úriember vagyok, de minden gondolaton túl az is hiábavaló idő volt, amit nem azzal töltöttem, hogy levetkőzve utána induljak.

Egy perc vagy tán annyi sem telt bele, hogy ezt végiggondolva már tépjem magamról a megviselt inget és nadrágot. Nem érdekelt a gombok szanaszét repülése, vagy hogy alig pár pillanat alatt a cipőmet lerúgva, széttépett ruhákat szanaszét dobálva alsónadrágban indultam a hangforrás után.

A szobába lépve egy pillantást vettettem a hatalmas francia ágyra, több nem is kellett, hogy tovább fűtse a vágyamat a gondolattól már így is, hogy kit fogok találni a zuhany alatt, készen állásra késztetett, így lépkedtem tovább.

Belépve a fürdőbe egy sarokkád állt üresen velem szemben, és oldalt egy totál bepárásodott zuhanyfülke. Nem lehetett kivenni, hogy ki áll bent pontosan, azt viszont igen, hogy karcsú alakja van. Felnyögtem a látványtól. Szemlélgettem volna még egy hangyányit, de már nem bírtam magammal. Ekkor kezdett énekelni egy furcsa számomra ismeretlen dalt. Vicces és egyben bájos volt, ahogy a magas hangnál elrontotta a szólamot, és elég fals hang jött elő a torkából.

Odaléptem. Lassan nyitottam ki a fülke ajtaját. Nem akartam megijeszteni. A dalt abbahagyta, és mosolyogva fordult felém. Így viszont én döbbentem meg egy pillanatra. Lehet, hogy várt valakit? Lehet, hogy rossz ötlet volt ez az egész? Lehet, hogy azért mondott öt napot, mert előbb más pasinak akarta az adni, amibe én is belekóstoltam a repülőn? Minden rémképemet egy másodperc alatt elűzte azzal, amit mondott.

- Sokáig várattál, kócos… - fogta meg a karom, és húzott be magához. Rám mosolygott, miközben az ujjait célirányosan a mellkasomról a hasamra vezette, hogy onnan a boxerembe nyúlva elérje vágyam egy helyre sűrűsödött részét.

Lágyan érintett, nagyon-nagyon lágyan. Pillekönnyű érzés viszont még kellemesebb volt, mintha azonnal két rántással (körülbelül ennyi kellett volna) eljussak a mennybe. A cirógatása mégis odáig jutatott, hogy majdnem szégyenszemre ettől is elsültem. Elhúztam magamtól a kezét, hogy most én érintsem őt. Akár egy angyal, vagy valamiféle földöntúli tünemény. Remegtem érte, és így képtelenség lett volna nem csókkal borítani az egész testét.

Élvezettel hallgattam az egyre hangosabb zihálását. A nyakától indultam el a teste felfedezésében. Gyönyörű és bársonyos. A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha megtalálom azt a nőt, aki csak a hangjával ilyen élvezetet képes nyújtani. Nem is beszélve a tenyeréről és az ujjairól. Valahonnan szerzett egy tusfürdő félét, mert pillanatok alatt habosra simogatott. Én pedig imádattal adóztam melle édes ízének és keményre izgatott mellbimbóinak. A hajamba túrva akart még a kényeztetésből, és én nem voltam rest megadni azt, amit némán kért.

A kezemmel viszont nem bírtam. Önálló éltre kelve tapintotta őt mindenhol. A feneke és a combja megremegett az ujjaim alatt, és ez mindent elárult. Nem kellettek a szavak, sem bármi más. Egyszerűen éreztem, hogy legalább annyira kíván, mint én őt. Minden mozdulata arra ösztönzött, hogy folytassam a ténykedésemet a testén. Örömömre szolgált, hogy tehetem, ami neki és nekem egyaránt jólesik.

Már a hasát borítottam csókokkal, mikor rám szólt, hogy ne itt. Egy szempillantásból értettem, meg sem kellett volna szólaljon. Azonnal felemelkedtem, és úgy, ahogy voltunk, kicsit habosan és csurom vizesen, az ölembe emelve léptem vele a szobába, hogy azonnal lefektessem az ágyra. Fölé helyezkedni sem volt időm, azonnal ő vette át az irányítást, fölém kerekedett, és ugyanazzal a lendülettel csókolt meg, és vezetett magába. Belenyögtünk a csókba.

Az első gondolatom az volt, hogy hé, kislány én még nem akartam ajtóstól rontani a házba… Igazából az volt a tervem, hogy addig gyötröm őt, míg nem könyörög, hogy tegyem a magamévá, de ahogy megéreztem, hogy belső izmaival hogyan szorít, eluralkodott az agyamon egy köd, ami már csak az ő és az én kielégülésemre volt hivatott. Eszméletlen csípőmozgással tekergett fölöttem, és mindig az utolsó pillanatban állt le. A teste pedig szinte már ordította felém a kielégülés utáni vágyat. Az egész lénye remegett érte. Akár az enyém. Az őrület határait súroltam. Az utolsó csepp a pohárban az volt, ahogy felült rajtam, bekapta az ujját és egy érzéki szopogatást követően elindította a testén. Először a melleit érintette, nekem meg folyt a nyálam érte, de a kínzásom még csak most kezdődött. Nem mozdult, csak belső pulzálással feszített rám néha, de a keze nem állt meg a mozgásban, és a hasán át a szemérme legérzékenyebb pontjához vezette, hogy ott masszírozza tovább magát.

Megölt. A látvány csak úgy, mint késztetés, hogy én érintsem a megduzzadt csiklóját. Falni vágytam volna, de úgy gondoltam, lesz még időm erre is, így elrántottam onnan a kezét, és a számhoz vezettem, hogy legalább egy cseppet kaphassak a nektárból. Megállt a mozgással, és gyönyörködve nézte, hogy hogyan nyalogatom le róla élvezet ízes nedveit. És míg ő engem nézett, kihasználtam a pillanatnyi figyelmetlenségét és azonnal átfordítottam a helyzetünket. Kuncogott egyet a gyorsaságomon. De a következő pillanatban már más hangot hallatott.

Én nem bírtam úgy magammal, mint ő. Nem bírtam már ezt a szeretkezésre hasonlító tempót. Vágytam a kielégülésre éppúgy, ahogy az övére is, így vad tempóban döftem magam mélyen belé, a sikolya csak egy pillanatra ijesztett meg. Azt hittem, túl durva vagyok, de a parancsszó,hogy abba ne merjem hagyni, valamint a tíz körömnyom, amit a fenekemen és a hátamon éreztem, nem hagyott kétséget afelől, hogy nagyon is kedvére való lenne végre a mennyország.

Újra és újra visszatértem teste szűk résébe, ami szinte azonnal lett az én személyes oázisom. Alig bírtam már visszafogni magam, félő volt, hogy még az ő gyönyöre előtt elsülök, de vagy érezte, hogy már nincs sok nekem sem hátra, vagy szimplán elérkezett kinyitni a mámor kapuját, mert rám nézett. A szemei valami földöntúli csodát láttattak velem, az írisze teljesen eltűnt, a hang bent ragadt a torkán, a háta íjként feszült, a tenyere szorított, míg el nem kezdett kocsonyaként remegni. Mindenhol, az egész testét rázta az orgazmus, és ezzel egy időben szorította meg a legintenzívebben a kitörni vágyó szervemet.

Azonnal követtem a felhők közzé.

Egy pillanatra látni véltem a szivárvány összes színét, a tűzijátékok legcsodásabbikát, és talán még magát az Atya Úr Istent is. Úgy éreztem, hogy ennél gyönyörűségesebb élményem még nem volt. Tudtam, ha most nem fekszem le mellé, akkor agyonnyomom. Eltűnt belőlem az összes élet, úgy éreztem, hogy ki vagyok facsarva, és most muszáj aludnom egyet. Tíz egész másodpercig csak pihegtem, és megpróbáltam kordában tartani a szívem ritmusát. Nem most kellene sztrókot kapnom… - gondoltam naivan. De még időm sem volt visszatérni a földre, Kris gondoskodott róla, hogy folyamatosan a menny közelében legyek.

- Kell még – mondta határozottan, és még merev férfiasságomat kezdte csókolgatni.

Még időm sem volt regenerálódni, máris újult erővel megkívántam. Fenséges volt az érzéki száj- és kézmunkája. Borzasztó ügyesen tudta elérni, hogy ne süljek el, de mégis intenzív legyen. Aztán egyszer csak gondolt egyet, és hátat fordítva nekem, fordított lovagló ülésben ült rám. Ez már nem bírtam tétlenül. Felültem én is, és míg a kezem azzal volt elfoglalva, hogy kettőnk közzé vezetve a középpontját gyötörjem addig, amíg csak bírja, az ajkam a nyaka és a válla vonalát ismerte meg közelebbről. Ő sem volt rest és a kezemre tette a kezét. Megmutatta, hogy milyen tempóban igényli a külső masszírozást, miközben egyre gyorsuló lovaglótechnikával vágtáztunk az újabb cél felé.

Ő érkezett meg előbb. A mellkasomra dőlve fogadta a csókjaimat, miközben átjárta az halál utáni mennyország. Nekem azért még voltak tartalékaim, és ahogy lecsendesült a teste, csak úgy, mint a hangja, és a zihálása, úgy gondoltam, hogy kicsalogatok még belőle pár ilyen gyönyörű dallamot. Egy határozott mozdulattal emeltem fel, így viszont térdelő állásba kényszerült, míg én háta mögé helyezkedtem. Egy másodpercre sem váltunk el egymástól. Illetve nem állt szándékomban, de ekkor megint olyat tett, ami kicsit letaglózott.

A fenekére simította a kezét, ami már csak látványnak is lenyűgöző volt, de mikor rájöttem, hogy most teljesülni fog eddig félve őrzött álmom miszerint kipróbálhatok olyat, amit még nem, szinte a gondolattól majd elaléltam. Egy ujját lassan fúrta a fenekébe. Eszméletlen érzékiség járta át a mozdulatot, és nyögést is, ami a fülemnek volt a legszebb szimfónia. Muszáj volt megkérdeznem.

- Megölni akarsz vagy oda is akarod?

Hátra nézett rám, cinkos és egyben vágytól izzó szemekkel. Gyönyörű volt.

- Akarom – súgta rekedten. – De várj, inkább így. – Megfordult mégpedig úgy, hogy még mindig nem csúsztam ki a testéből. Most a combjai közzé térdeltem. Valahonnan előkotort egy kispárnát, és egy mozdulattal a feneke alá csúsztatta. Így könnyebb volt hozzáférnem.

Végig simítottam a testén a mellei között, és ő, hogy még tovább fűtsön, ami pedig már szinte lehetetlen volt, kéjesen hátravetett fejjel élvezte az érintésem. Nem mondhatnám, hogy kibírhatatlan vágyat éreztem az analitásra, de kétség kívül érdekelt a dolog, ám eddig nem találtam olyan lányt, aki nem hogy benne van a kipróbálásában, de ő ajánlja fel. Izgatott lettem a gondolattól, hogy én is része leszek ennek az újdonságnak.

Nem akartam neki fájdalmat okozni, sőt, azt akartam, hogy ő is élvezze az előttünk álló éjszakát, és ha esetleg mégsem jön össze valami miatt, akkor is ott a tudat, hogy legalább megpróbáltuk.

A gondolatokat viszont tett követte. A kezem eközben elérte teste középpontját, és egyben legérzékenyebb pontját. Egyre hangosabban nyöszörgött, míg végül megmártottam benne az ujjamat is. Édes méz csordogált belőle, így a már nedves ujjamat dugtam a fenekébe. A feszessége megőrjített, nem is beszélve arról, hogy kéjes sikolya tudatta velem azt is, mennyire élvezi, ami vele teszek. Nem bírtam ki, muszáj volt megnyalnom a gyönyörű elnyíló rózsaszirmot, és az időközben megduzzadt és nedvesen csillogó csiklót is. Így a saját vágyamat félretéve, hogy tövig mártózzak a szűk résbe, ráborultam a szemérmére.

Vadul faltam őt, és rettentő finom volt, de azt nem hagytam, hogy elérje a gyönyört, most nem, még nem. Közben mind a két nyílást felváltva izgattam belülről is; egyre jobban vonaglott a karomban, és egyre hangosabb könyörgött, hogy ne hagyjam abba. Nem is bírtam volna. Egyszerre akartam ezerféleképpen őt. Nyalni csak úgy, mint a mélyen belé temetkezni. És ezt sem csak egy helyre. Kapzsinak éreztem magam, de ezt ő váltotta ki belőlem.

Abban a pillanatban, amikor már úgy éreztem, nem tudok belőle több mézet fakasztani, újra a combjai közé szerettem volna térdelni, hogy végre meghódítsam a testét, de ekkor másképpen is belemarkolt a hajamba, és felhúzott magához. Konkrétan a szájához. A nyelve azonnal befurakodott a számba, és táncba csábította az enyémet. Tetszhetett neki az íze, mert késséggel falatozott rólam. Aztán egyszer csak abbahagyta a hajam túrását, és a fenekem karmolását, ami minden kétséget kizárólag felkérés volt, hogy forrjunk végre eggyé, és mélyen a szemembe nézett. A szeme igazából mindent elárult. Rettentően vágyott rám, ugyanúgy, ahogyan én őrá.

- Meg akarsz őrjíteni? – kérdezte remegő, és rekedt hangon. A válasz egyértelmű volt. Nekem legalábbis.

- Azt akarom, hogy értem őrülj meg. – Rámosolyogtam és ez feloldotta őt. Ráhajoltam és egy finom ám rövid csókot leheltem az ajkaira.

- Sikerült a terved, szóval akár tovább is léphetnénk… – Imádni való volt, ahogy sürgetett, és ahogy színt vallott.

Némi büszkeséggel vegyített szenvedély kerített a hatalmába, hogy tovább gyötörjem édes kínokkal, de már rajtam is kezdett eluralkodni az állatias ösztön. Még egyszer végighúztam a testén a nyelvem, egészen a bokájáig. Aztán a lábai közé térdeltem. A párna, ami a popsija alatt pihent, az előbb is a segítségemre volt, akárcsak most. Bár már az én testemet is nedvesség borította az édes élvezetektől, mégis úgy gondoltam, hogy előbb megmártózóm a hüvelyében, hogy még könnyebben csúszhassak a fenekébe. A keze elindult a testén, megmarkolta a mellét és én gyönyörködhettem mindebben a mind feljebb és feljebb emelő mámorban. Úgy éreztem, mind a ketten felkészültünk a csodára.

Az egyik lábát felemelve, míg a másikat még széjjelebb rakva tárulkozott ki nekem mindennél jobban. És így már nem volt visszaút. Lüktető szervem megragadva helyeztem a bejárathoz, és végtelenül lassan kezdtem előre nyomulni. Közben végig őt figyeltem, de a szűk hely majd eszemet vette. Szinte csillagokat láttam a gyönyörűségtől, ahogy egy picit befurakodtam a testébe.

Az arca megrándult, és most nem az élvezettől. Azonnal kihúzódtam belőle. Nem akartam, hogy fájjon neki. Pedig még egy centi sem voltam benne. Nem akartam elrontani a vággyal fűszerezett csodás perceket

- Ne hagyd abba – kérte nem túl határozottan. – Csak lassabban – simított végig a hasamon, majd már szinte kitörni vágyó férfiasságomon. Egyenesen oda vezette, ahonnan pár másodperce ijedten húztam ki. – Lassan… – súgta.

Így tettem miközben már ráhajoltam a testére, hogy könnyebben elérjem az ajkait. Édes csókban forrtunk össze, miközben éreztem, hogy a keze serényen mocorog a szemérme környékén. Lassan, a tőlem telhető legóvatosabban nyomultam előre a testébe, és egy pici szisszenés után, ami megint megállásra késztetett, már nem mutatta jelét, hogy kellemetlen érzések kerítenék hatalmába, a mámor így leírhatatlan volt. De a legjobb az egészben az volt, hogy éreztem már, őt is a szenvedély remegteti meg újra és újra.

Végtelen hosszú időnek tűnt, míg teljesen eltűntem benne, az utolsó centikénél már ő húzott magába. Kitöltöttem őt. És úgy éreztem, hogy igazából egálban áll a két felfedezett testrés, bár ennek az újdonsága most teljesen felemelő volt. Kris keze tovább nyüzsgött, de már felváltva simogatott mindkettőnket. Lassan húzódtam kijjebb belőle, de csak hogy újból előre nyomulhassak. Ez a szerelmezési tánc valahogy egyik pillanatról a másikra csapott át egy elég kemény, de annál élvezetesebb kielégülés utáni vággyal fűszerezett versenyfutássá, mintha magától az ördögtől akarnék megszökni.

Ismét a combjai közé térdelve kapaszkodtam a csípőjébe, hogy mind mélyebben meghódíthassam őt, de úgy tűnt, hogy ez neki még mindig nem elég, mivel egy másodperc alatt ült fel, és a nyakamba kapaszkodva lovagolt meg, olyan észveszejtő módon, hogy azt hittem, már csak másodpercek vannak hátra, már majdnem megláttam a csillagokat, mikor megállt, és ha lehet, akkor még tovább fokozta az őrület határait. Ugyanis az egyik kezét a háta mögé tette, amin meg is támaszkodott, így nekem remek kilátásom lett a teste minden pici részére. A nyálam csorgott, ahogyan ezt kivitelezte, de még mindig úgy gondolta, hogy ez sem elég, két ujját azonnal el is tűntette magában.

Megmutatta, hogy mit szeretne, így nem hagyhattam, hogy ő kényeztesse tovább magát. Eltoltam onnan a kezét és a sajátomat küldtem a helyére, ő meg, vagy hogy jutalmazzon, vagy egész egyszerűen tudta, hogy mire vágyom, de kétségkívül kitalálta a gondolataimat. A benedvesített kezét az ajkaimhoz emelte.

Szomjaztam az ízét. Gondosan lenyalogattam róla a finom nektárt, miközben a hüvelye ráfeszült két ujjamra, a hüvelykujjam meg a csiklójára, a hangja egyre hangosabban jutotta a tudtomra, hogy mennyire élvezi ezt az új felállást. Én is. Már nem vágytam mást, csak a kielégülést.

Szinte állattá válva döftem magam újra és újra a teste legmélyére, míg egyszer csak megfeszült, éppen abban a pillanatban, amikor az enyém is. Éreztem a gerincemen átcikázó hullámokat, látni véltem a menny minden varázsát, főleg ennek a gyönyörű lánynak az arcában. A teste szűk rejtekébe lövelltem magvaimat, görcsösen rángatott engem is a mámor, de az ő élvezete olyan hosszú és szépséges volt, hogy ezt akartam látni örökké.

Teljesen elgyengülve hullott le az ágyra, én nem másképp. Mellé feküdtem, abban reménykedve, hogy ezt a mámort még ezerszer megismételjük…

Az emlékek visszaidézése közepette elaludhattam, egy álmatlan álomban, mert elkámpicsorodva, sajgó tagokkal ébredtem. Még csukott szemmel kerestem Krist az ágyban, hogy hozzábújva esetleg úgy indítsuk az ébredés utáni időt, ahogy az abbahagytuk nemrégiben, de hiába tapogattam, magam mellett csak az összegyűrődött ágyneműt markoltam. Biztosan kiment a mosdóba. Mintha lefutottam volna kismillió kilométert. Izomlázzal küszködve kikászálódtam az ágyból, és döbbenten láttam, hogy a fürdő ajtaja tárva nyitva áll, ha bent lenne dolga, akkor ez nem így lenne, vagyis csak a nappaliban lehet.

Remegő lábakkal felálltam az ágyból. Viccesnek tartottam azon túl, hogy fájt. Ez amolyan jóleső fájdalom volt, ugyanis kellemes élmények sokasága okozta.

Elintézem a reggeli teendőket, és úgy indultam a nappaliba, hogy az erkélyen csatlakozzak hozzá egy cigire. Biztos már megrendelte a kávénkat. A nappaliba érve viszont nem láttam a függöny mögül felvillanni csábos alakját. Azért mégis kilestem. Nem volt ott.

Kezdtem aggódni, hogy hová tűnhetett így el, csak nem történt semmi baja, míg én aludtam… És miért aludtam el egyáltalán?! Mérgelődtem egy sort, miközben elszívtam pár szál cigit. A már előre felkért karton igencsak megcsappant, és hiányzott már egy kávé is, így a telefonhoz léptem, hogy felkérjek ezt is azt is. Ekkor láttam meg egy papírt, az én nevem állt rajta. Nagyon rossz érzések közepette vettem a kezembe és olvasni kezdtem.

Rob!

Hívott Mandy, hogy közölje veled, szakított Tommal. Elmondott neki mindent, és téged választott. Szóval kilépek az életedből, hogy szabad utat engedjek nektek.

Ne keress, mert mire ezt olvasod, már elhagytam a szigetet. Rohadt jó volt veled ez a pár nap, életem legszebb és legjobb szexpartnere voltál, de menj vissza a nődhöz. Legyetek boldogok. Komolyan, őszintén kívánom. Na jó, nem is, mert szerintem egy hülye picsa ez a Mandy, de mindegy, te szereted és ő téged választott, szóval sok boldogságot neked, kócos.

Csók,

Kris

A kanapéra rogytam, és már tudtam, hogy milyen az igazi üresség. Tudtam, hogy nem Mandyt vesztettem el öt napja igazán, hanem most Krist. Egy olyan lányt, aki a másik felem volt, egy olyan lányt, aki nem önző, és nem becstelen, egy olyan lányt, aki a minden lehetett volna. Sőt lett is észrevétlenül.

Lehetetlen, hogy így érjen véget!